Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Szeretetet álmodtam
A buszra vártam én és a beteg lábú fiam. Padon üldögéltünk, nézelődtünk.
A másik két gyermekemre gondoltam. Milyen ebédet főzök majd nekik, ha hazamegyünk. Mellém szegült egy idősödő hölgy, kezében fagylaltos doboz, benne aprósütemény, szeméből szeretet sugárzott. A dobozt felém, tartotta s mondta:
– Megkínálhatom? Szívesen adom.
Meglepte a válaszom. E- röpke perc alatt észrevétlenül teljes nyíltsággal, tőmondatokban elmeséltem neki életem történetét.
- Hároméves sem voltam, amikor italozás miatt, lemondott rólam az anyám és az apám. Nevelő otthonba kerültem. Igazi szeretet álmodtam. Felnőttem, tanultam, dolgoztam. Házasságot kötöttem, gyermekeket szültem. Az álomszeretetet gyermekeimnek adtam, de arra magamtól jöttem rá s a gyermekeimnek is megtanítottam, idegenektől ne fogadjanak el semmit sem! Sem élelmet, sem ruhaneműt. Nem jó az! Szánalomkeltő. Bár hozhat az élet meglepetéseket, szorulhatok még másra! Az álomszeretetből valóság lett, jutott belőle az anyámnak is. Én gondozom őt!
Rám szorult a beteg anyám. A jó Isten ellátott tartással.
Köszönöm, hogy meghallgatott, most már indulhatok, megérkezett a járatunk.

Írta: Fehérvári Zsófia
3300
kandracs roza - 2012. augusztus 27. 16:43:14

Kedves Zsófikám!! én is erre tanítom a gyerekeim -unokáim. Értem mondandód lényegét..de gondozd nem fogod megbánni.Szeretettel..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.