Tóth Sarolta: Micsoda buli!
Az én korosztályom nem ismerte a bulizást. Rosszkor születtünk, ifjúságunk a háborút követő nehéz gazdasági helyzetben, politikai terror légkörében telt el. Sok lehetőség - ami ma nyitva áll gyermekeink, unokáink előtt - számunkra örökre kimaradt az életünkből. A nyugati világ kultúrája ismereten maradt előttünk. Nem volt nagy választék szórakozásra sem. A művelődési házak kulturális rendezvényei - népi tánc-tanulás, közös kirándulások, sportolás - és szovjet filmek, rádióhallgatás szigorúan ellenőrzött műsorokkal, színház és később a TV fekete-fehérben heti két-három adásnappal. Alkalmakként táncmulatság a helyi vendéglőben vagy a kultúrházban - kiírva: „Üveget és poharat mindenki hozzon magával!” - mekkora szegénység!
Középiskolás koromban néha szüleim kíséretében én is elmehettem az ilyen táncos mulatságokba és jól éreztem magam, sokat táncoltam, flörtöltem a korombeli fiúkkal, de még a csókolózásig sem jutottunk el. Ha hazakísért egy fiú, a kapuban öt perc múlva búcsúznom kellett tőle, mert kiszóltak értem a szüleim. Eszembe sem jutott, hogy ez másképp is lehetne… nem voltam boldogtalan.
A hatvanas években jelentkezett egy új nemzedék - Nyugat-Európában - akik kihívó viselkedésükkel és különc öltözködésükkel, harsány zenéjükkel lázadtak a puritánnak vallott, de inkább képmutató polgári szokások, erkölcsök ellen. Ők voltak a hippik, akik meghirdették a szabadosságot, a szerelemben is. Jelszavuk: „Ne háborúzz, szeretkezz!” - persze kicsit túlzásba vitték ezt a szabadságot, sikerült a nyárspolgárok megbotránkoztatása.
A század végén már hozzánk is beszivárgott a nyugati zene és a divat, a miniszoknya, a farmer viselet… és a tehetősebb családok gyerekeinek a házibulik. Akkor még drog és agresszió nélkül, bár nagy hangerővel a szomszédok bosszantására. Egyetemi éveink idején mi is rendeztünk évfolyamesteket, ahol szolidan szórakoztunk hétvégeken. Kevés pénz, némi alkohol… saját szolgáltatású zene mellett.
Mára óriásit változott a világ körülöttem. Unokáim minden hét végén bulizni járnak, de ezek nem hasonlítanak a régi bulinak nem nevezhető szórakozásokra. Alkohol, drog, őrjöngő táncnak nevezett mozgás bömbölő furcsa ritmusokra… és a bulikról filmek készülnek, amik az internet közösségi oldalain is megjelennek névvel, szöveggel kommentálva.
Minap egy ilyen közösségi oldalon egy régi ismerősömet kerestem és döbbenten láttam meg egy fotósorozatot, melyen középiskolás lányunokám név szerint szerepelt. Az albumot egy középiskolás fiú készítette egy bombajó buliról, melynek címe is volt: „Kamionosok és kurvák” - ami számomra azt sugallta, hogy akik itt szerepelnek, azok nem diákok - elsőre nem tudtam, hogy azok, és azt sem, hogy ez egy buli megörökítése - hanem útszéli prostituáltak. Szóltam az anyukának, nézzen utána ennek a képsorozatnak. Később rájöttem, hogy ez poénos cím, a fiúk kamionosnak, a lányok kurvának öltöztek a bulira.
- Nincs ebben semmi különös - mondta a lányom. Anya, te ezt nem értheted, ne nézzed, ha nem tetszik!
Belátom, igaza van: ez nem az én világom - és ezt a feliratot továbbra is gusztustalannak tartom.
Nem sajnálom, hogy kimaradt az életemből az effajta bulizás...

Írta: Tóth Sarolta
499
magyareszter - 2012. augusztus 31. 18:27:45

Kedves Sarolta!

Nagyon sajnálom, hogy a mostani fiataloknak az életéből kimaradnak az illúziók, a romantika. Húsz-harminc év múlva mire fognak visszaemlékezni?
Saját maguk, a környezetük, sürgetik őket a felnövéssel. Miért nem lehetnek gyerekek? Miért veszik el tőlük a gyerekkort, milyen jogon fosztják meg őket a gondtalan gyermekélettől? Egyébként is abnormális ez a sietség, semmire nincs idő. Leginkább a reklámra szoktam mérges lenni, amiben még a fejfájásra sincs idő. Abnormális világ, sokszor nincs kedvem már itt lenni.Sad
Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel Eszter

2678
Emperor - 2012. augusztus 28. 20:10:07

Kedves Sarolta!
Én azt hiszem, hogy lassan a mai fiataloknak is megjön az eszük, és felhagynak az efféle bulizással, diszkóval.
Vagy mind hallássérültek akarnak lenni? Olykor kívülről is úgy dübörög a zene, hogy az épületet sem lehet megközelíteni, majdcsak rájönnek, hogy nincs ebbe semmi jó. Az én gyerekeim hála Istennek, nem jártak diszkóba, ők maguk is értelmetlennek tartották. Pedig a lányom még csak 25 éves. Úgyhogy ezektől az aggodalmaktól megkíméltek.
Tetszett az írásod.
Szeretettel
Ida

3177
mamuszka - 2012. augusztus 28. 15:20:19

Kedves Titanil!

Sejtettem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel és gondommal. Óriásit változott a világ és - szerintem - sokat vesztett értékrendjéből, de aki nem ismerte a régi romantikus szerelmet, annak nem hiányzik, noha nagy veszteség.
szeretettel üdv. Sarolta

1403
titanil - 2012. augusztus 28. 13:30:09

Kedves Sarolta!

Nagyon ismerős az a mondatod: ..Anya, te ezt nem értheted... Valóban, mi már nem érthetjük a mai kor szórakozását. Csak abban reménykedhetünk, hogy mint az öltözködési divat időnként visszanyúlik a régmúltba, a szórakozási szokások is egyszer visszatérnek. Csak remélhetjük, egyszer ismét divatba jön a romantika, a másik nem iránti vágyakozás, mert sajnos ez a mai fiatalok életéből kimarad. Hiába, ez már a 21. század, és ahogy mi is másként éltünk, mint nagyszüleink, unokáink is másként élnek. Smile
Nagyon tetszett írásod!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.