Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Hangyás hangyányi történetek
Hangyás történetek

Vajon mit szeretnek a hangyák a szupralux ízében? Ízetlen tréfát űznek velem.
Ott áll az ajtó mögött egy nagy családi vödör festék, legalább két, három helyiség festésére elég lesz.
Addig halasztgatom a festést, hogy a hangyák egyenként vándorutat nyitnak maguknak. A vödör falán szép lassan igyekeznek fölfelé.
Talán öngyilkosságot követnek el? Mi okozhatja ebbéli törekvésüket?
Nem sokáig kell gondolkodnom. Nincs víz! A hangyák szomjasak és megérzik, a vödörben lévő festék vízzel van felhígítva, oda igyekeznek.
Nagy sietségemben majdnem felrúgom a vödröt s az elmozduló vödör alatt megbújva egy hangya hadsereg várakozik, mikor kerül rá a sor.
Azonnal cselekedem. A kertben egy locsoló vizet öntök a bokor alá, összesöpröm és kiszórom őket a vizes felszínre.
Nem lettek öngyilkosok, ficánkolnak, feléled rájuk jellemző hangyaszorgalmuk s már nem is bánják, hogy lapátra kerültek. A falra sem kellett kenni őket.
Megmenekültek.

Hagymás történet

Fiatalon mind egyformák vagyunk, nem sok fantázia kell, mire használnak fel bennünket. - tanakodnak a kishagymák. Főzéshez gyengék vagyunk, de a legfinomabb saláta, körözött el sem képzelhető nélkülünk. Ha érettek leszünk, fűszerezünk, nyársra húznak bennünket. Megpuhulunk, összeesünk.
Az sem baj, ha nem kellünk senkinek, sosem bánjuk, ha megöregszünk, mert a mi bőrünk a mi héjunk feszes marad, nem ráncosodik meg.

Hallástörténet

Öreganyó a kertjében kapálgat. Nagyot hall, de elkerüli a bánat.
Gyermeksírás, kacagás messziről érkezik. A hangfoszlányok néha, néha a fülét megütik.
Nem szomorú, mosolyog is, a történet ismerős!
Ez a gyermek nem nő fel soha sem, évről-évre ugyanúgy sír, és kacag, ezzel a hanggal ijesztgetik a kárt tevő madarakat.

Írta: Fehérvári Zsófia
499
magyareszter - 2012. szeptember 19. 17:01:42

Kedves Zsófi!

Néha kell egy kis kikapcsolódás a napi gondokból, Nagyon aranyos, mosolygós történeteket írtál. Még szerencse, hogy nem lettek öngyilkosok a hangyák, megértetted a problémájukat és segítettél rajtuk.Smile
A hagymák ránctalanságán még nem gondolkodtam el, de tényleg fiatalok maradnak, míg meg nem főzöm őket.Smile
Hiába, a technika fejlődése megállíthatatlan, hol vannak már a hagyományos madárijesztők a szántóföldekről? Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2012. szeptember 19. 13:52:25

Kedves Zsófi!
Mindhárom történeted nagyon tetszett. Igazi állatbarát vagy, mert a hangyákat a lapáttal csak távolabb tetted, és vizet is biztosítottál nekik.
A hagymáknak már csak ez a sorsuk, de jó volt olvasni egy kicsit az ő szemszögükből nézve.
Jót mosolyogtam a madárijesztős történeteden is! Nemcsak az öreganyó, sajnos én is egy kissé nagyothallok.
Gratulálok írásaidhoz!
Sok szeretettel: Titanil

2952
bruxinelli - 2012. szeptember 19. 02:42:26

Kedves Ida!
Meglepődtem a megfigyeléseimen. Attól féltem
a kis piszok hangyák kirágják a vödör alját,vagy fölül belemennek a festékbe és hangyás lesz a fal tőlük.
Köszönöm elismerésed.
Szeretettel, Zsófi

2678
Emperor - 2012. szeptember 18. 23:14:04

Kedves Zsófi!
Nagyon aranyos mind a három történet, s kiderült, hogy milyen jó a humorérzéked. Nagyon tetszett, meg is mosolyogtam őket. Írjál még ilyeneket, sokat!Smile
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.