Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Tavasz a télben
Nézem a tv-híradót. Egy temetés részlete villan fel előttem. A sírhalmot teljesen beborítják a sok tarka virágból alkotott koszorúk. Szégyellem magam, hogy szép érzést kelt bennem a látvány. Megdöbbent mennyire hiányoznak a virágok, a belőlük áradó illatok.
Ó mennyire hiányoznak a színek. Télen két uralkodó színt látok a fehéret és a feketét.
Tevékenyebb vagyok, ha esik a hó, mert a fehér szín élénkít mozgásra késztet, edz testet és a lelket. Felüdít, vidámabb a hangulatom, még akkor is, ha nem süt a nap.
Ha elolvad a hó, marad a lecsupaszított fekete komor valóság, mint ez a mai nap is; hideg, nyálkás és sötét.
Komor valóság az is, hogy az elhunyt már nem tud örülni a sok szép virágnak, már nem tud gyönyörködni benne. Vajon volt –e az életében valaha olyan pillanat amikor ennyi sok szép virággal vette magát körül.
A virág minden korban gyönyörködtet.
Nincs szebb látvány, mint a téren felénk szaladó parányi gyermek, aki tárt karjával, szíve teljes melegével, kezében szorongatja, és átadni készül az általa szedett mezei virágcsokrot.
Az idősek is olyanok, mint a gyermekek. Az Ő lelkükbe is beleköltözik a szeretet, a virág emlékezteti őket, egyre többet gondolnak a múltra, és a jövő hiába kopogtat az ajtón, nem nyer bebocsátást, mert már túl rövid az ideje neki.
Ezért szeretném minden évszakban körülvenni magamat illatos szép tarka virágokkal.
Mondhatnám azt is, hogy akarom, bár az akarom önzővé tehet, a szeretném pedig fokozatos
elérhetőségre szoktat. Ezért már most elkezdek felkészülni a virágmagvak kiválasztására.
Virágvasárnapon el akarom vetni, mert az elérhetőséghez azért kell az akarat is. Felnevelem,
sok-sok vázába rakosgatom, és mindenhova elhelyezem.
Szeretném az egyhangú téli napokba is becsempészni a tavaszt néhány szál színes virággal.

Írta: Fehérvári Zsófia
2678
Emperor - 2013. január 04. 20:18:05

Kedves Zsófi!
Szívderítő volt olvasni kedves kis elmélkedésedet.
Engem sok cserepes növény vesz körül a lakásban, nagyon szeretem őket... talán attól nőnek fává.Smile Már-már kitúrnak a lakásból... Ha virágot veszek ilyenkor, csakis élénk sárga színűt választok, az nagyon feldobja szürke napokon a lakást.
Jó kertészkedést kívánok, magam is alig várom!
Szeretettel
Ida

2952
bruxinelli - 2013. január 03. 23:34:08

Kedves Katalinka !
Számomra az volt a meglepő, hogy ez a szomorú esemény ébresztette fel bennem, hogy a monoton egyhangú szürkeségben egy kis sziget , ha még télen is virágokkal vesszük körül magunkat. Azt hiszem hasonlóan gondolkodunk az égi áldást illetően, legyen az eső, vagy hó vagy meleg nyári napsütés. Én is mindig belenyugvóan fogadom mert pontosan tudom semmi sem következhet be véletlenül. Mindennek meg van az oka és a miértje.Volt ,hogy az esőből túl sokat kaptunk egy évben, de soha nem termett annyi uborkám mint azon a nyáron.A forró nyári napokat is feloldja egy kis nyári zápor.Ősszel emlékszel már majdnem kiszáradtak a bokrok fák, minden korán rozsdabarna lett. Aztán jött egy életmentő eső és kizöldült minden. Voltak olyan virágaim amelyek még decemberben is virítottak kinn az utcán. El sem tudnám képzelni a lakásom könyvek nélkül, s látom te sem. Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. Ma Délután meghallgattam a hangos verseidet és nagyon tetszett. Nem figyeltem ott hozzálehet-e szólni, ezért itt tettem meg. Szeretettel gratulálok, Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.