Kőműves Ida: Volt egyszer egy gerlicém
Süvít a szél! Ezt csak meleg szobából jó hallgatni, egyébként utálom a szelet. Különösen akkor, ha hideg van. Levegőt is alig kapok, valahogy összenyomja a tüdőmet. Pfuj, olyankor legszívesebben ki sem mozdulnék a lakásból. Gyermekkoromban mindig az ablakba könyökölve csodáltam a szelet. Édesanyám sokáig emlegette, hogy egyszer azt állítottam, ha nem lennének fák, akkor nem fújna a szél! Ő ezen nagyon jót nevetett akkor, én viszont nem értettem mi van ezen nevetni való. Akkor is a fákat bámultam, és csodáltam, ahogyan hajlongnak a szélben. Most is kitekintek az ablakon. Előttünk egy kis játszótér tele fákkal, de nem igazán tudok gyönyörködni bennük, mert elvonja a figyelmem a sok szemét, amit ki tudja honnan sodor a szél, kupacokba rakja, vagy tovább sodorja, ki tudja hol áll meg. Ja persze, leginkább az erkélyemen. Az első emeleten lakom, s hihetetlen, mennyi szemetet képes felhalmozni oda egy-egy ilyen dühös szélvihar. Bezzeg gyermekkoromban mennyivel másnak, mennyire szépnek láttam a szelet.
Álltam a heverőn, az ablakpárkányra könyökölve s csak néztem a fákat. Órákon át. Hajlongtak a szélben, ringatta a lombokat, olykor gyengéden, máskor durván tépve őket.

Egy alkalommal, egy kora nyári vihar egy gerlepár fészkét dobta le a földre, benne két fiókával. Az egyik kiesett a fészekből, s elpusztult, a másik viszont a fészekben maradt, s túlélte. Igaz megsérült, egyik szárnya eltörött, no meg a csőre. Édesapám azt mondta, hogy így soha nem fog tudni önállóan táplálkozni, s előbb-utóbb úgyis elpusztul, akkor is, ha a szárnyát valahogy helyrehozzuk. Megígértem, hogy etetni fogom, csak próbáljuk meg a szárnyát helyre rakni, hogy legalább repülni tudjon. A gerlepár látva, hogy megsemmisült a fészkük, elköltöztek onnan, rájuk nem lehetett számítani. A kis gerle a csőrét ki tudta nyitni, csak éppen nem tudta felvenni a magot, úgyhogy a nyitott csőrébe kellett rakni. Szorgalmasan etetgettem. A szárnya helyrejött, s ő nőtt, növekedett.
Repülni is megtanult. Úgyhogy, amikor én disznó-pásztorkodtam kinn a tarlón, s ő megéhezett, akkor kirepült hozzám, a vállamra szállt, én szedtem neki búzaszemeket, amíg megtelt a kis begyecskéje, azután visszarepült a tanyára. Szerencsére vizet inni önállóan is tudott.
Elérkezett az ősz, iskolába mentem. Hiába etettem meg hajnalban, csak megéhezett előbb, mint ahogy haza értem volna. Eltűnt. Arra gondoltam, hogy kirepült a földekre, ahol látott embereket dolgozni. Valakinek talán a vállára szállt, s rázta szárnyait - azzal jelezve, hogy éhes - ahogyan nekem szokta. Csakhogy azt más nem érthette. Sohasem tudtam meg mi lett a sorsa, de nagyon sokáig sirattam. Nehezen törődtem bele, hogy nincs már többé...

Fúj, süvít a szél. Csak azt látom, hogy felkap egy kupac szemetet, felviszi magasra, ott forgatja, aztán durr, bevágja az erkélyemre. Már látom, lesz mit takarítanom, ha elcsendesül.

2013. január

Írta: Kőműves Ida
2678
Emperor - 2013. február 06. 21:57:00

Kedves Judit!

Jót mulattam a bekopogó galambokon. Az embert olykor figyelmeztetni kell a kötelességére!Smile
Egyébként, magam is számtalanszor tapasztaltam, hogy mennyire okosak tudnak lenni az állatok.
Köszönöm, hogy erre jártál.

Ida

686
T Pandur Judit - 2013. február 05. 22:43:58

Kedves Ida!

A történetedről Tátos Gyöngyi Sisi című alkotása jutott az eszembe. Úgy látszik, sok mindent meg lehet tanítani a galamboknak.
Az egyik barátnőm mesélte, hogy télen, ha üres a madáretető, a galambok bekopognak az ablakon, hogy emlékeztessék a kötelességére. Smile
Aki együtt él állatokkal, az tudja, hogy sokkal, de sokkal okosabbak, mint ahogyan mi emberek feltételezzük róluk.

Judit

2678
Emperor - 2013. február 05. 21:54:36

Köszönöm kedves Éva, örülök, hogy jól érezted magad.
Szeretettel
Ida

3392
lambrozett - 2013. február 03. 17:43:07

Annak-idején mindenféle állatot - amit lehetőségem volt - dédelgettem. Még sündisznót is tartottam egyszer a verandánkon. Persze csak pár napig, utána elengedtem.
De kirepült a papagájom (anyukám nyitva felejtette a bejárati ajtót), a kutyánk rátalált a tengeri malacra és...Sad, szóval: nem mindig szerencsés véget értek az ilyen események. Érdeklődéssel olvastalak, jó volt itt lenni. Éva

2678
Emperor - 2013. február 03. 16:20:31

Kedves Eszter!

Köszönöm kedves soraid.
Megtisztelő számomra, hogy olvasod írásaimat.

Szeretettel
Ida

499
magyareszter - 2013. február 01. 21:01:02

Kedves Ida!

A szelet én is nagyon utálom. Ugyanakkor érdekes dolgokat tud művelni. Nálunk az utcában kétfelől hordja a szemetet, főleg faleveleket, időnként pedig úgy tud tombolni, hogy faágakat tör le.
Nagyon sajnálom a kis galambodat, de biztosan vigasztal az, hogy nélküled még addig sem élhetett volna, ameddig iskolába nem kerültél és nem tudtál már annyi időt töltetni a gondozásával. Gratulálok szép visszaemlékezésedhez! Sok szeretettel Eszter

2678
Emperor - 2013. február 01. 20:31:28

Kedves Etel!

Örülök, hogy kedvesnek találod.
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida

3313
paltetel - 2013. február 01. 14:21:52

Kedves Ida!
Nagyon szeretem az ilyen gyerekkori élményekről szóló írásokat. Ez nagyon kedves történet. Gratulálok!
Szeretettel, Etel

2678
Emperor - 2013. január 31. 21:28:52

Kedves Titanil!
Gyakorolom már 20 éve! Meg lehet szokni, vagy beletörődni inkább.Smile Láttatni kívántam a különbséget írásomban is. Míg a tanyán a szél is esemény volt, fészket dobott le, gerlicét nevelgettem... annyi minden szép és érdekes dolog történt, akár egy viharos szél kapcsán, addig itt, a lakás ablakából csak szemetet látok, ahogy sodorja a szél...
Köszönöm, hogy olvastad ezt a kis felvillanó gyermekkori emlékemet.
Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2013. január 31. 21:21:31

Kedves Viola!
Panelben lakom. Kezdetben úgy éreztem magam, mint egy rab madár. Mára már megszoktam, szép a kilátás, rálátok a Mecsekre.Smile Az is valami, bár ha választani lehetne, inkább a tanyát választanám ma is. Csakhogy ma már tanyák se nagyon vannak... és persze, annak is megvannak a hátrányai.
Köszönöm Neked, hogy olvastad ezt a szél hozta kis emlékemet.
Szeretettel gondolok Rád!
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.