Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: A szabály, az szabály!
Tizenegy órára érkezett. Beülnék az autóba, de az egész autó tele van iratokkal,
még az ülés is. – Bocsánat, nekem ez az irodám is. Az iratokat odébb teszi az ülésről és helyet csinál. Leülök. Útközben mindenféléről beszélgetünk. Közben figyelmeztet:
- Tessék az övet bekapcsolni, mert ha nincs bekapcsolva, és netán lefényképeznek,
már harmincezer forint is lehet a bírság.
Alig szoktam autózni, eddig eszembe sem jutott, hogy az autós és az utasa is milyen stressznek van kitéve amikor autóba ül, ha nem tartja be a szabályokat. Végre megállunk, minden rendben volt, dolgunk végeztével indulás visszafelé. A fejünkben megfordult gondolatokat igyekszünk kicserélni.
Ő a lakást dicséri, milyen jó lenne, ha neki is volna ilyen lakása, ki tudná használni. A családdal elmenne víkendezni, néha horgászást beiktatna és a város zaját, kiiktatná.
Én azon elmélkedtem, mennyire más ilyen közös házban lakni, szoros ismeretségben élni a lakótársakkal. Ha netán néha elfogy valami a konyháról milyen öröm egymást kisegíteni egy fej hagymával, kevés sóval stb. Az egy helyen élő emberek megtanulják az irigységet magukban legyőzni. De ilyen itt nem fordul elő, mondom, nagy bennük a kollektív szellem. Esetleg kósza pletykáknak bedőlnek, mint bárki más, akinek az ismerete hiányos. Mint ahogy nem állt még módomban tisztázni, hogy ez a lakás nem az enyém én csak pusztán barátságból és hűségből teszem a dolgomat és segítek addig, amíg tudok.
Menetközben a vasúti átjáró piros fényjelző lámpája megállásra késztet bennünket.
Jelzi, hogy vonat érkezése van kilátásban. Előtte megállunk. A kocsiból a mi kilátásunk jó, csak az a baj, hogy a szemünk nem észleli a vonat érkezését. Már ott dekkolunk, több mint tíz percet az autóba, a vonat még mindig nem érkezik. Következik a síneken való közvetlen meggyőződés arról, hogy ez a sorompó működik, csak a vonatot nem látni sehol.
Induljunk, minél hamarabb! - mondom. – Á az nem biztos, hogy nem figyelnek bennünket. Vigyázni kell, mert könnyen fizethetünk akár százezer forintot is, mondja a vezető.
Magamban nyugtáztam jobb, ha nem szólok bele, én miattam ne állítsanak ki nyugtákat.
A probléma megoldódott. A kocsi kerekei vígan gurultak tovább az aszfalton.
Egyszer megszólal egy női hang alton: Gyorsan haladsz!
Ekkor már kezdtem egy kicsit megijedni. Az iskola előtt harminc kilométeres volt a megengedett sebesség, ott sem engedett többel közlekedni a hang.
- Jó lenne itt befordulni az orvosi rendelőintézet felé,- mondom, de ugye itt megszabad állni?

Írta: Fehérvári Zsófia
2952
bruxinelli - 2013. február 17. 08:26:46

Kedves Eszter!
Kedves Zsuzsa ! Kedves Titanil !

Először meglepett a hang az autóban, még szerencse, nem az enyém volt a kocsi és az is , hogy nem én vezettem. Hallottam , van már ilyen műholdkövetős autó, de én most találkoztam ilyennel először. AZ írásom lényege nem is ez, még csak nem is az, hogy mennyi sok szabállyal találkozik az állampolgár amikor autóba ül. Hanem az, milyen nagy úr a megszokás annak aki keveset ül autóba és azzal kell szembesülnie amikor beleül, megszűnik minden szabadsága ,ezt félre kell tenni. Az utazás ideje alatt
segítenie kell a vezetőt, társának kell lennie a szabályok betartásában.
A korlátokat maradéktalanul be kell tartania. Így lesz biztonságos az élete annak is aki vezet és annak is aki benne ül.
Ha mindenki így gondolkodna, nem volna annyi baleset... ! Wink
Örülök, hogy itt jártatok és köszönöm hozzászólásotokat. Szeretettel, Zsófi

1403
titanil - 2013. február 16. 14:01:32

Kedves Zsófi!
Érdeklődéssel olvastam autóval történő utazási élményedet. Nagynéném mikor először hallotta a GPS irányítását, jót szórakozott rajta mindvégig.
Megragadott írásod az a része, milyen jó lenne egy közös házban lakni, ahol jó viszonyban lehetne lenni a benne lakókkal. Ismerek olyan embereket, akiknek ez megadatott, de olyanokat is ismerek, akik szinte pokolnak érzik a közös lakást.
Nagyon tetszett írásod!
Sok szeretettel: Titanil

230
Torma Zsuzsanna - 2013. február 16. 12:41:54

Kedves Zsófia!

Milyen szerencse, hogy a szabályok betartásának felhívására is már rendszeresítettek készüléket. Vagy a GPS, vagy már egy modern autóban beszélgetni is lehet, talán nem is olyan sokára el jön ez az idő is!
Amit már nagyon régen megírtak, azóta már nagyon sok minden meg is valósult az életben!

Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Smile

499
magyareszter - 2013. február 16. 12:21:58

Kedves Zsófi!

Rengeteg szabály van az életünkben, akár írott, akár íratlan. Látszólag az írottak be nem tartása kerülhet sok pénzbe, ugyanakkor az íratlanokat, ha nem tartjuk be, annak is lehetnek igen komoly következményei.
Főleg a közlekedési szabályokat muszáj betartani, sokszor egy egyirányú tábla miatt körbe kell kerülni a fél várost, vagy a lehetetlen parkolási lehetőségek bénítják meg az embert, sok helyen kórházak mellett is fizetőparkoló van, amiről inkább nem írom le a véleményemet. Gondolom GPS irányított a kocsiban, s a "hang" figyelmeztetett a szabályokra.
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.