Balázsi Pál Etel: Kedves Szomszéd !
Elnézésedet kérem, hogy a levélíráshoz folyamodtam, de hiába vártam az alkalmat, a személyes találkozásra, hogy fellebbenhessen az a fátyol, ami sűrű titokzatosságodat takarja.
Becses neved eltitkolásával, arra gondoltam, hogy a hős nevet jobban kiérdemled.
Látod? Ebben az esetben tévedtem, mert az igaz hősök ismertek és ünnepeltek. Milyen kár, hogy így téged nem ünnepelhetünk, ha nem is az egész város, de legalább a lépcsőház lakói.
Kicsinységekkel kezdődtek a történetek.. A lépcsőházi világításért bosszankodtam, mindaddig, amíg észre nem vettem, hogy felváltva, emeletenként tűnnek el a villanyégők. Szegény ember, gondoltam, még egy égőre sem telik neki. Aztán, a bejárati ajtóüvege recsegett a cipőm alatt és a keretben maradt szúrni, vágni készen álló üvegdarabok meredtek felénk. Akkor sem jelentkeztél a cserére, úgy találva, hogy nem árt egy kevéske hideglevegő a lépcsőházban, ami majd megcsipkedheti a virágokat.
Jaj, kedves! Ne hidd, hogy haragszom rád! Ó, dehogy, hiszen ezek mind közösségi dolgok, mint a leszerelt villanykapcsoló, a mosókonyhában lévő csapok, vagy a lépcsőbejáratnál a rács eltűnése.
Nem szólhatlak meg, hiszen a ház előtti tér parkosítását közösen szomszédúkul végeztük, bár rád, nem emlékszem . Arra, amit egy pár év múlva csináltál, az már maradandót hagyott, nem csak az én lelkemben. Tavasszal a lombtalanítást úgy értelmezted, mindent kidobni, kivágni, jobbik esetben megcsonkítani a dísznövényeket, az aranyeső ágait tövig levágni, az orgonabokor ágait törzsig lenyesni, a cseresznyealma ágai sem úszták meg, mert zavarták a kilátást a utcára. Szépségeikkel bántottak téged?
Szomszédokul hallgattunk, nem csattantunk fel elégtételért, s íme nemsokára meghozta az eredményt.
Kedves szomszéd!
Azt hittem, a családod érdekeit képviselted a fentiekben. Tévedtem. Erre, azon a hajnalon jöttem rá, amikor irdatlan nagy csetepatéra ébredtünk mindannyian. A csoda az volt, hogy a szívem nem ugrott ki a helyéről a nagy ijedségtől, mert tudod – éjjel érvényes a csendháborításról szóló rendelet, még az olyan hősöknek is, mint amilyen te vagy. Ja, igen. Lehet, hogy az italgőzös környezetben eltöltött időérzéked csapott be, amikor olyan kora hajnalban érkeztél haza és megreguláztad családtagjaidat, amiért olyan korán lefeküdtek és nem vártak téged.
A csúcs az volt, amikor egy este, a földszinten a folyosó megtelt futósílécekkel. Még azt hittük, a tornatanár házaspárhoz érkeztek sítalpas vendégek.
Azóta csend van, késő estéken, nem érkeznek vidáman éneklő barátok, a pótolt villanyégők köszönik, hogy világíthatnak és érdekes módon az ablaküvegek is épek. Hiányoljuk, hogy nem kell átlépnünk tested felett, amit néha ott felejtettél valamelyik lépcsőfordulónál. No igen, nem rettegnek a bokrok, fák, tavasszal újrahajtottak és virágoznak.
Most érzem, mennyire unalmasan, egyhangúan, békésen telnek a napok nélküled.

Jó szomszédsággal búcsúzik,
A Tűrő család
2013-04-22
3313
paltetel - 2013. április 24. 10:06:24

Kedves katalinka!
Szerencsére, nincsenek ilyen szomszédaink, csak ismerősök, barátok beszéltek egy-egy történecskét ehhez hasonló esetekről, "csokorba" szedtem.
Köszönöm, hogy olvastál.
szeretettel, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.