Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Gyermekszáj
Avagy két kis történet az életből.

1. Az 1950-s évek végén történt.

Beszélnek-e vajon a csendes mindennapokról? Vagy csak a „történelem szereplőiről“? Ez a kis történet két kisfiúról szól. Testvérek voltak, körülbelül négy és öt évesek. Budapesten éltek, értelmiségi családban, az 1950-s évek végén. Ami nem jelentett luxust, egyáltalán nem, csak egyetemet végzett szülőket, és albérleti szobákat. Meg azt, hogy apa is, anya is dolgoztak. A gyerekeknek a levegőzés a játszótér volt, de legalább oda kimehettek, mert nem volt már lövöldözés. Béke volt. Jött a nyár, s vele a két gyereknek egy nagy élmény: egy hétre lementek anyával falura. Falu. Mi az, hogy falu? Tudja az a kisgyerek, aki csak képeskönyvből ismeri? Mikor megérkeztek, anya rögtön beszédbe elegyedett a rég-nem-látott rokon nénivel, őket meg kiküldték a kertbe. „Menjetek, szaladgáljatok nyugodtan, jót tesz majd nektek egy kis napsütés!“
Még egy félóra sem telt el, a két gyerek nagyon titokzatos képpel megjelent a szobában. Odaszaladtak az anyjukhoz, és akarták vinni kifelé a kertbe. „Nem látjátok, hogy most beszélgetünk? Mi az olyan fontos?“ Nem bírták magukban tartani a nagy csodát: „Képzeld, anya, valaki teleaggatott egy egész fát cseresznyével!“


2. Az 1980-s évek végén történt.

Egy programozó házaspár kisgyerekkel ment ki egy évre „Nyugatra“ dolgozni. Sokkal jobb munkafeltételeik voltak, mint Budapesten, ahol még nem volt általános, hogy mindenkinek van otthon saját gépe. A gyerek akkoriban tanult járni, beszélni, a számítógép természetes társa lett az ő életének is.
Mikor visszajöttek Pestre, végre a nagymamának is jutott egy kicsi a gyerekből. A szülők keményen dolgoztak, de a kisfiút a nagyi mindennap korán elhozta az óvodából, s együtt töltötték a délutánokat.Egyik este, mikor a mama hazaérkezett, érezte, hogy valami feszültség van a levegőben. Megkérdezte a kisfiát: „Valami bajod van? Mi történt?“ A gyerek kicsit durcásan felelte: „A nagyi azt akarja velem elhitetni, hogy az egér az egy állat!“
3920
lilapetunia - 2013. október 30. 09:52:10

Kedves Miklós,
örülök, hogy olvastál, és, hogy tetszett.
Barátsággal,
Márta
Smile

4218
bujdosomiklos - 2013. október 28. 13:40:56

Kedves Márta,
remek történet mindkét gyermekszáj, ízig-vérig valódi, jó szavak. Jó Téged olvasni. :-)
Barátsággal;
Miklós

3920
lilapetunia - 2013. június 06. 23:22:25

Kedves Zsuzsa,
én városi gyerek voltam, bizony vágytam volna egy cseresznyefára! De: mennyit változott a világ a gyerekkorunk óta! Mi minden lesz természetes már az unokánknak, ami nekünk még ismeretlen volt?
Örülök, hogy olvastál,
Márta
Wink

230
Torma Zsuzsanna - 2013. június 04. 13:33:48

Kedves Márta

Igaz, hogy rövid, de nagyon kedves és érdekes két történetet olvashattam Tőled! Gratulálok!
Én, mint valamikori tanyasi kislány szívesen emlékszem vissza a gyermekkoromra, amikor az óriásra nőtt cseresznyefa tetejéről néztünk szét a "világba" és ettük a fáról a cseresznyét. Sajnálom is a nagyvárosba született gyermekeket, akik nem tudják ezt a kellemes élményt átélni. No meg azt, hogy elhiggyék, hogy az egér eredetileg mégis csak egy állatka!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3920
lilapetunia - 2013. június 03. 17:18:59

Az élet írta öket (ismertem a szereplöket), én csak lejegyeztem.
Márta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.