Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Vihar - 11. történet (2013. július)
Felhőtlen napnak indult. Senki sem késett el, legalábbis nem annyit, hogy lemaradt volna a vonatról. Néhányan álmosak voltak még, s többen szótlanok, a koránkelés nem tartozott az egyetemista életmód mindennapjaihoz.
Lili örült, hogy ott volt. Hogy végre rászánta magát, hogy kimozdul, hogy megpróbál menni, természetben és emberek között lenni. A csoportból szinte senkit sem ismert, csak néhányukról tudta, hogy ki melyik szakon tanul. Ő volt az egyetlen pszichológus, de ennek is örült, ki akart teljesen kapcsolódni a gondolatokból, amik az elmúlt időszakban foglalkoztatták.
A vonatút nem tartott sokáig. Még kilenc óra sem volt, mikor nekivágtak a hegynek. Egy darabig jól bírta az iramot, az első harmadban haladt felfelé. Kevés pihenőt tartottak, mert a két napra tervezett vándorlás nagyobbik része, a nehezebb fele az első napra jutott. Sütött a nap, az idő kellemes volt, ha nem felfelé kell menni, még talán énekeltek is volna. ĺgy csak beszélgettek az egymáshoz közel haladók, azt is szünetekkel. Nagy vonalakban térképezték fel egymást: ki mit tanul, mi érdekli, ilyesmit.
Délután kezdett elborulni az idő. Felhők takarták el a napot, sötétebb lett, pedig még nem volt este. Még egy jó adagot kellett aznap megtenniük, hogy a menedékházhoz érjenek, ahol az éjszakát akarták tölteni, remélték, hogy még odaérnek, mielőtt elered az eső. Egy-két nagyhangú fiú az esőt lekicsinyelve viccelődött ugyan, de azért a többség már elővette a hátizsákjából az esőkabátját.
Mikor a mennydörgés és a villámlás elkezdődött, egészen ijesztővé vált az addig szinte barátságos táj. A városban lakó ember elszokott a természettől, megszokta, hogy rossz időben igyekszik nem menni az utcára. De most nem volt választásuk. Nem volt hová behúzódni. Az egyetlen menedéknek csak a menedékház ígérkezett. Hamarosan elkezdett szakadni az eső. Zuhogott, ömlött, hiába volt minden védekezés, percek alatt csuromvizes lett mindenki.
Szerencséjükre még világosban elérték a menedékházat, melyhez magukkal hozták a kulcsot. Nem volt benne semmi komfort, de legalább fedél volt a fejük felett. Esett, esett és esett.
Persze hamar előkerültek az üvegek. Bor is, tömény is. Tüzet nem rakhattak a házban, ezért a szalonnasütéshez hozott szalonnát és kenyeret csak úgy ették meg. Túl sokat ittak. Sokan sokat ittak. A végén már részegen hevert a társaság nagy része. Csak hárman maradtak többé-kevésbé józanok. Lili és két fiú.
Az eső úgy esett, mintha soha nem akarná abbahagyni. A mennydörgések megszűntek ugyan, de az éjszakai sötétségben a szakadatlanul hulló eső így is baljóslatú volt. El voltak szigetelve a világtól. A civilizációtól. Mindentől.
Az egyik fiú orvostanhallgató volt. A másik fiú talán mérnök. Azon töprengett, hogyan csinálhatnának egy kis meleget, mert ők hárman -- a józanok -- meglehetősen fáztak az éjjeli hidegben. Egyfajta őrzőkké váltak így hárman. Hárman, az eszméletlenül heverők között. Nem tudtak, nem is akartak elaludni, félelem gyötörte őket a többiek miatt. Volt már, hogy alkoholmérgezésbe belehalt valaki? Az orvosnak készülő srác néha körbejárt, és megmérte egyesek pulzusát. A telefonok nem működtek, kapcsolatuk a világgal nem volt. Jöhet valahonnan segítség? Honnan jönne? Kitől?
Az eső nem akart abbamaradni. Sötét nedvesség volt odakint, félelem, eszméletlenség és bűz bent.
Mi hoz az emberre nagyobb bajt? A külvilág, a természet vagy önmaga?
Kikkel akarunk elindulni egy igazán hosszú útra?
3920
lilapetunia - 2013. augusztus 01. 14:24:07

Kedves Gabi!
Eddig nem akartam reagálni, hogy örizzem az anonymitást a hónap végéig.
Örülök, hogy tetszett, s köszönöm a gratulációt. Smile
Márta

366
MajorGabi - 2013. július 22. 14:19:58

Az jó, hogy egyes szám harmadik személyben írtál. Szerintem nagyon jó! Tetszik!
Gratulálok!
Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.