Jártó Róza: Ombudsman (2013. július)
(Korrajz)

Mindig is szerencsés embernek éreztem magam.
Persze, ha bele gondolok, ez a megállapítás így nem igaz. Nem mindig. De az utóbbi öt évben igen. Ami az öt év előtti életemben történt szinte olyan, mintha nem is lenne.
Tudom én, hogy semmi sem múlik el nyomtalanul. Nálam se. Épp azért, mert annyira rossz volt sokáig az életem, vigyázok most magamra és a családomra.
Egy kívülállónak szinte nevetséges, mennyire óvom a kicsiny házamat. Mennyire fontosnak tartom, hogy leg-alább hetente felpakolva a garabolyokban vigyem a zöld-séget és a pucolt baromfit a lányaimnak, akik mindketten kemény munkával dolgozták be magukat a munkahelye-ikre, miközben a hat unokámat is nevelik. Szerencsémre a vejek is megtettek mindent, amit lehetett a családért.
Mégis úgy alakult, hogy az igencsak népes csalá-domban én lettem az összetartó-kapocs. Szinte észrevét-lenül oldottam meg a dolgaimat és a családomét is.
A nagyobbik lányomnál a lakás gondot, a kisebbnél az időhiányt próbáltam enyhíteni. A nagyobbik lánynál a nevem adtam arra, hogy OTP-s házat tudjanak venni. Ők meg fizették a részleteket, tudva, hogy amint rendezik a kölcsönt, a nevükre kerül a ház.
A kisebbiknél inkább a szakértelmemmel segítettem. Vállalkozó volt, és avval, hogy én vállaltam az aláíráso-kat, százezreket spórolt meg. Persze közben igyekeztem eleget tenni a nagymamai kötelezettségeimnek is.
Szinte idilli volt az életem jó ideje. Szerencsémre az egészségemmel sem volt különösebb probléma a korral járó cukor, egy kis köszvény, egy kis stroke, kis szív probléma, ha úgy nézzük, semmi komoly ezen felül.
Egyszer aztán elkezdtek jönni az OTP-től a felszólító levelek. Igaz, a hátralék, amit a lányomék nem fizettek meg, sosem lépte túl az egy-másfél hónapot. De rendsze-res volt. Elmaradt a ház biztosítása, elmaradt a ház adója.
Éreztem én, hogy közbe kell lépnem.
Mégse tudtam semmit tenni. Hisz amit tudott a csa-lád megtett az adóságok rendezésére. De mindig közbe jött, hol egy betegség, hol váratlan kiadás, hol munkanél-küliség. Én meg itt álltam tehetetlenül, miközben a fel-szólító levelek jöttek és jöttek.
A lányom a több fizetés reményében munkahelyet is változtatott. A vejem is a munkahelye mellett mindent elvállalt. Fűnyírást, kert-udvar rendezést, ásást. Mindent, ami sorba jött. Hisz három gyerekről kellett gondoskod-ni.
De a sors se akarta, hogy rendbe jöjjenek. Szinte egyszerre lettek betegek. A lányom nem tudott felkelni az ágyból, a vejem a kezén sérült meg.
Én, amit megtehettem továbbra is a rendszeres pakk volt, amit vittem nekik, hogy legalább egyenek valamit. A csekkek eszembe se jutottak. Eddig is levonta a bank a törlesztő részleteket, ha meg hátralék volt, akkor csekken lett a különbség rendezve.
Mikor megjött a nyugdíjam, most, hogy már nem kellett a fűtést fizetni, kis bevásárlást is terveztem a gye-rekeknek, ami a kamrájukra igencsak rá is fért.
Gyanútlanul tettem a bank automatába a kártyámat. De kijött a cetli, hogy nincs fedezet.
Újra próbálkoztam, hisz itt az sms, hogy megjött a nyugdíjam.
Semmi. Illetve ugyanaz a szöveg. Akkor a legkisebb összeggel próbálkoztam, ami ki is jött onnan ahonnan sokkal, de sokkal többet vártam. Akkor ijedtem meg iga-zán. A cetli szerint az összes, rendelkezésemre álló összeg párezer forint. Épp annyi amennyi egyheti kenyérre elég.
Kétségbe estem. Amúgy is a stroke óta lassúbb lettem és ijedősebb. Mégis volt annyi erőm, hogy felhívjam telefonon a fiam és a kisebbik lányom, aki rögtön autóba pattant és értem jött az automatához. Rögtön az OTP-be mentünk.
Mint kiderült a nevemen lévő ház elmaradt törlesztő részletét vonta le az OTP egy összegben. A megélhetésre meghagyva egy egész hónapra mintegy hatezer forintot.
Ott álltam az OTP-ben megszégyenülve, kétségbe esve, tehetetlenül. Mozdulni se tudtam. Igaz az ügyintéző rögtön megírta a kérvényem, hogy adják vissza a nyugdí-jam. Nem biztatott semmivel, de annál ez azért valami volt. Mármint a levél. A strokém is aktiválódott, mert elkezdtem dadogni, zavarodottan viselkedni, szédülni. De tenni, ott ezen felül, hogy megírtam azt a levelet nem tudtam.
A lányom hazavitt. Vizes ruhát tett a fejemre, hogy a vérnyomásom ne emelkedjen.
De a lelkemre nem tudott vizes ruhát tenni.
1986-ban vezette be az OTP a lakossági folyószám-lákat. Én elsők között éltem a lehetőséggel. Azóta töret-lenül tartottam ki az OTP mellett, aki első adandó alka-lommal belém rúgott. Itt voltam kiszolgáltatottan, ki-fosztva, halálra ítélve, hisz még a gyógyszereimet sem tudom kiváltani.
Akkor jutott eszembe az esti TV híradó. Az om-budsman nyilatkozott valamilyen ügyben. Leültem a számítógép elé és elküldtem a levelem:

Tisztelt Ombudsman!
Panasszal élek az Országos Takarékpénztár, ismert nevén: OTP ellen.
Viszonylag magas a nyugdíjam, amely összeg 2013. június 12-én nem állt a rendelkezésemre az OTP-ben, azon oknál fogva, mert a pénzintézet több mint 95 %-át egy összegben leemelte, a folyószámlámról, minden elő-zetes értesítés nélkül.
Tudom, hogy a nevemen van tartozás, olyan kölcsön nem fizetéséből, amit a nevemre az OTP egy ház megvá-sárlására nyújtott. Ez az ingatlan jelenleg is a nevemen van, annak ellenére, hogy sosem laktam. A lányom és családja lakja. Természetesen annak fejében, hogy fizeti a részleteket és a rezsit. Amint megszűnik a tartozás, szándékaim szerint a gyerekem nevére iratom az ingatlant.

Tisztelt Ombudsman!
Nem maradt annyi pénzem sem, hogy a krónikus be-tegségeimre a gyógyszert kiváltsam.
A 25 éves gépészmérnök fiammal, eddig is nagyon, de nagyon szerényen éltünk, miután kifizettük a közüzemi számlákat és a gyógyszereimet kiváltottuk. Eddig is az volt fontos számomra, hogy rendezzem a számláimat, és ami maradt, abból ettünk.
A gyógyszereim:
Amaryl2
Betaloc 50mg.
Clopidogrel Teva 75 mg,
Doxiun 500 mg.
Meforál 1000 mg.
Norvasc 5 mg.
Sernion 30 mg. és a
Legalon 140-es 60 szemes

A 2013.06.04-én lezárult belgyógyászati kivizsgálás-nál a cukorbaj, a szürke hályog, a magas vérnyomás, a mit tudom én még mi mellett stroke is meg lett állapítva, amit egy kiugróan magas vérnyomás-érték okozott, és azóta fennálló fejfájás előzött meg, és aminek végképp nem használt az eset.
Az meg pláne nem, hogy itt állok, és nem tudom a gyógyszereket még kiváltani sem, nemhogy beszedni.
Nem fizettem meg a rezsit, (a gázt, a vizet, a sze-métdíjat, villanyt) nem fizettem meg az éves elszámolás utáni villanyszámlát, tehát azt is kikapcsolják.
Eddig viszonylag embernek éreztem magam, aki még a jelenleg munkanélküli, diplomázott, elkeseredett, okos, tanult fiam lelkét is rendeztem, de innentől, mi vagyok én?


Az Ombudsman postafordultával válaszolt, hogy el-indították a vizsgálatot, majd értesítenek az eredményről.
Az OTP nem reagált a levelemre.
Most olvastam az újságban, hogy az OTP vezetője megkezdte az éves rendes szabadságát!

2013. június
2135
mami - 2013. július 11. 10:03:30

Kedves Viola! Azt gondolom Te is ismered a mondást: "Anya csak egy van". Igazán megdöbbentő számomra a jogorvoslat hiánya. Az Ombudsman ugyan elismerte a jogsértést, de nincs jogosultsága, hisz a bankok, így az OTP is "maszek". Persze lehetne perelni. Kit, és miből! A törvény ugyan kimondja, mennyi az annyi ami levonható a banknak a tartozás fejében ( 104 000 helyett 42750 forint) de az OTP is törvény felett áll. Ez az elkeserítő. És még hányan vannak és olyanok akiknek nem terem a kertjében a túléléshez az eledel. Engem megviselt ugyan, de nem rendített meg. Kedves Viola! Örülök, hogy elolvastad a korrajzomat. Szeretettel ölellek: Róza

277
farkas viola - 2013. július 10. 00:02:10

Kedves Róza!
Döbbenettel olvastam írásod, ez valóban korrajz.
Már az elején kiakadtam, amikor aláírtad a papírokat, de mit tehet egy anya, akinek a gyerekeiről van szó?
Kívánom, hogy mielőbb rendeződjenek a dolgaid.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

2135
mami - 2013. július 09. 22:58:53

Kedves Etel!
Sajnos az élet adta a témát. Igyekeztem visszaadni azt a kétségbe esést amit az bankok kiszolgáltatottjai érezhetnek ebben az szituációban. Ami tény, hogy valós az eset.
Köszönettel: Jártó Róza

3313
paltetel - 2013. július 09. 03:58:55

Kedves Róza!
Való történeted elszomorított.
Tetszett ahogyan leírtad kétségbeesésedet.
Szeretettel, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.