Tóth Sarolta: Egy alkoholista halála
Jani bátyó kreol bőrű, colos termetű férfi volt. Szarukeretes pápaszemet viselt. Becsületes szakmája a festő és mázoló nevet viselte, de ő nem tisztelte ezt a tisztes szakmát, mert a festékek szagát, a falakról lekefélt port ki nem állhatta, örökké szomjazott tőle. Így aztán sűrűn emelgette a poharat , kezdetben csak sörrel, később fröccsökkel vigasztalta poros torkát.
Volt szerető családja, takaros - bár nem kimondottan csinos felesége - de a nőket nem tartott sokra, inkább csak használta, mintsem szerette őket. Unalmas, szegényes házasságuk egyetlen gyermeket, egy barna bőrű kislány termett, őt Bucinak becézték. Magdus néni egyetlen lánykájának jó nevelést akart nyújtani, azért beíratta egy belvárosi elit iskolába, ahol szinte kizárólag értelmiségi urak gyermekei koptatták az iskolapadot. Buci anyukáját behívta az osztályfőnöknő és megkérte, hogy tartsa tisztán, mosdassa rendesen a kislányt, mert fekete a kosztól. Magdus nénit elkeserítette ez a vélemény és felvilágosította az apácát - mert az volt a tanítónő - hogy a kislányának ilyen színű a bőre, apukájától ezt örökölte. /nem volt sem néger, sem roma, sem félvér, csak sok volt a pigmentje/.
Így a következő tanévben - a sértés miatt - anyukája már a helyi iskolába íratta, annál is inkább, mert Jani bátyó egyre többet ivott és ezzel fordított arányban egyre kevesebbet dolgozott. Már odáig jutottak a szegénységben, hogy az ágynemű huzatja piros zászló anyagából készült, amit a május elsejei felvonulás után Jani bátyó haza mentett. Lakásuk a szülői házhoz tapasztott betontéglákból tákolt egy szoba és konyha mindig ragyogott a tisztaságtól, akkor is, mikor Jani bátyó egy-egy kiadós kocsmai piálás után kissé telehányta a konyhát vagy a piros ágyat.
A ház mögött kert, benne megtermett a sokféle zöldség, és néhány gyümölcsfa szolgáltatta az ínyencséget. Ásott, alacsony kávájú kútból merítették a vizet vödörrel, ittak, mostak, öntöztek belőle, jóféle bővízű kút volt - alacsony kávája miatt Buci kicsi korában ki volt tiltva a kertből, de később már ő is kivette részét a kerti és háztartási munkákból, mert ahhoz, hogy megéljenek, Magdus néninek munkát kellett vállalnia. Alkalmi takarításokból keresett annyit, hogy naponta főzni tudjon maguknak valami rendesebb olcsó ételt. Magdus néni szabadidejében falvédőket hímzett - akkoriban nagy divat volt a konyhák falára - ma már giccsesnek mondható rongyból készült feliratos díszeket rakni. Egy alkalommal - talán tréfából, talán óvatos figyelmeztetésből vagy kérésből - olyan falvédő szöveg került ki a hímzőtű alól, ami Jani bátyót soha nem tapasztalt dühbe hozta:
"Az én uram csak a vizet issza, nem siratom leányságom vissza!" - ezt olvasta részegen a férj, mikor hazatért nem éppen vízivás után. Fogott egy kést és lehasította a falvédőt, a földön taposta, míg az cafatokra szakadt, majd tovább hadonászott a késsel.
Elméje elborult, úgy látta - már nem először, - hogy a falvédőről patkányok vigyorognak rá, meg akarják támadni és neki meg kell védenie magát. Asszonyát is patkánynak látta, óriás példánynak, ezért ellene fordult, hogy vele is végezzen. Magdus néni a kertbe menekült, hogy a hátsó ajtón át a másik utcára jutva egérutat /nem patkányutat!/ nyerjen. Jani bátyó utána vetette magát - és futtában fejjel előre belezuhant a kútba, ahol azonnal lemerült. Így ért véget egy alkoholista élet - dicstelenül. A kutat lefedték, emlékeztetőül pohár-szobrot állítottak a fedélre, amit nem alkohol, hanem esővíz töltött tele és nem itta ki senki.
547
Frady Endre - 2013. július 08. 17:06:45

Szép lehetne az élet, csak a valóság ne lenne... Az írás mindenesetre jó. Sajnos az én rokonságomban is sokat pusztít(ott) az alkohol...

3177
mamuszka - 2013. július 08. 16:12:38

Kedves Etel!

Régi történet, szereplői már nem élnek, de én ismertem őket. Szánalmas élet, szánalmas halál...

köszönöm figyelmedet - Sarolta

3177
mamuszka - 2013. július 08. 16:10:16

Köszönöm kedves Laura

örülök, hogy pozitívnak tartod

igaz történet volt, régen
üdv. szeretettel Sarolta

3313
paltetel - 2013. július 08. 09:08:53

Kedves Sarolta!
Komoly dolgokat mutattál be. Igen, bőrszín, elit iskola, munkakerülés, megélhetés, ...
A képzelet, a kreativitás az író joga, az élet sem egyenruha.
Tetszik írásod, Etel

1414
Trauzal Andrea - 2013. július 03. 11:51:50

Kedves Sarolta!

Jó írás!
Vannak témák, amik ugyan az utcán/családi házban hevernek (sokszor közelebb, mint azt egyesek gondolnák), mégis néha megkérdőjelezik, ha valaki ír róla. Rosszallják, mert nem tetsző. Én nem teszem.
Nem tudom, hogy egészében megtörtént eset-e, vagy csak részben, esetleg a képzeleted szülte, de úgy vélem, remekül ábrázoltad.

Üdv, Laura

3177
mamuszka - 2013. július 03. 10:26:51

kedves Veronika!

Ez a "betegség" a legelkeserítőbb, mert környezetét is tökre teszi - és nem tud megváltozni

szeretettel üdv. Sarolta

3177
mamuszka - 2013. július 03. 10:25:11

Mamadi

egyetértünk. Tény, hogy sok van belőlük és nehéz velük együtt élni. Többnyire csúnya halállal végződik sorsuk

/távoli rokonom volt/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.