Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bakos József: Váróterem
Zsúfolt váróteremben embertömeg hömpölyög. Nyári melegben, késéssel érkező vonatokra várakozók között, araszolva halad a férfi. Tekintetét fekete napszemüveg rejti. Kinyílik előtte a sor, tekintélyt parancsolnak a rövid póló alól duzzadó izmok. Teste szoláriumtól, vagy naptól barnult, kigyúrt, kisebb tetoválásokkal karcolva. Csendesen, határozottan lépked kitűzött célja, a kettes vágány felé. Nem luxusautóval utazik, hanem a jó öreg tömegközlekedéssel, vonattal. Nem légkondis bőrülésben, hanem a piros, surranó vasút kissé már modernebb. mégis izzadságszagú egyik kocsijában, általában kissé zajos csapat társaságában.
A hangosbemondó recsegve jelzi, a szerelvény nemsokára indul. A vágányok alatti alagút, mint egy háborús beton bunker, elnyeli a tömeget. Kígyózva keresik a számukra megfelelő kijáratot, mint szürke kisegerek, a csatornában.
A siető utasok között fáradtan halad egy idős néni is, kezében fonott vesszőkosár, kockás ruhával takarva, lekötözve. Talán éppen az unokákhoz, vagy gyerekeihez utazik egy kis házi finomsággal megrakodva. Nehéz a csomag, lassan halad, két kézzel cipeli terhét. Mintha egy meséből lépett volna ki, szemet nyugtató látvány a városi tömegben.
A lépcsőhöz érve szusszan egyet, majd nekiindul a fent magasodó cél felé, hogy végre megpihenjen a vasúti kocsiban. Egy-egy lépcsőfok után megáll, vár néhány másodpercet, mielőtt tovább indul.
A hangosbemondó sürgető hangja újra megszólal. A vonat nemsokára indul. Kissé riadt tekintettel folytatja útját, miután megtörli izzadt homlokát, letéve a kosarat maga elé. Felkapja fejét egy mély, barátságos, kellemes orgánummal rendelkező hangra:
- Segíthetek?
Apró kis szemeivel felnéz a fölötte magasodó izomkolosszusra, aki válaszát meg sem várva, szinte két újjal emeli fel a kosarat és megindul felfelé vele a lépcsőn.
A néni első döbbenetéből riadva utána szól az ismeretlennek, aki méretes hátizsákot is cipel a hátán:
- De… de én nem tudok olyan gyorsan menni.
A napbarnított, markáns arcú férfi visszafordul és egy széles mosoly kíséretében válaszol:
- Nem baj, majd odafönt megvárom.
Még néhány könnyed lépés és már fent is van a lépcsőtorony tetején, és mint egy hűséges kis kutya, kezében a számára nem igazán súlyos teherrel, türelmesen vár.
A törékeny néni megpróbálja meggyorsítani lépteit, de látva a fiatalembert megnyugszik, és szokott tempójában gyűri le a hátralévő fokokat.
Felérve kedves mosollyal veszi át a felé nyújtott kosarat.
- Köszönöm – suttogja kedvesen.
- Szívesen. Jó utat! – mosolyog rá az izmos jótevő.
A fejkendős asszony a vasúti kocsi lépcsőjéről visszanézve int még a férfinek, akinek robosztus alakját elnyeli a siető tömeg.
Talán azon töpreng, ki volt ez az ismeretlen? Talán ő is egy mesebeli figura a múltból, csak mai testet öltött? Ráadásul elég tekintélyt parancsoló csomagolásban. Nem megszokott a rideg világban amit átélt. A szemét megtörölve lép beljebb, leül az első ülésre, ami az útjába kerül és maga mellé emeli a kincsét rejtő csomagot. „Talán csak álmodott” – fordul meg a fejében.
Kissé távolabb, fiatalok csapata rebben szét ijedten a magas férfi érkezésére, aki szintén ugyanarra a vonatra száll fel, csak néhány kocsival arrébb. Jóleső érzéssel ő is leül és átadja magát az utazás megnyugtató érzésének...
3300
kandracs roza - 2013. július 09. 15:10:02

Kedves Józsi !! Van még ilyen...ritka de talán még nem halt ki mindenkiből az emberség. Gratulálok szép tanulságos írásodhoz....Lexirózsa

2
Jozsi-foszerkeszto - 2013. július 09. 13:23:23

Kedves Katalin!
A történetnek én magam voltam a tanuja, megtörtént. A berögződött sztereotípiákat szeretném ezzel is megingatni. Ne ítéljünk minden esetben a látszat alapján.
Köszönöm, hogy olvastad a történetet.

Józsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.