Balázsi Pál Etel: Boszorkány - ELSŐ TÖRTÉNET (2013. szeptember)
A sokadalomban, hátra kötött kézzel, levágott hajjal, bokáján láncokkal, lökdösik a felállított dobogó felé. Korbácsszíj csattan meztelen vállán, nyomában vér serken. Ijedten néz körül segítséget várva. Hozzátartozót keres. Csupa eltorzult idegen arc. Mégis reménykedik. Itt, igen, itt kell lennie a férjének és kislányának. Hirtelen, anyósát pillantja meg, aki ökölbe szorított kézzel hadonászik. Nem érti a tömeg hisztériáját. Miért, hadonásznak, köpködnek, káromkodnak? Egy vigyorgó, italtól eltorzult arcú férfi, ököllel csap az arcába. Megtántorodik, de a kísérő katonák megtartják. Valami meleg folyik végig arcán. Sós az íze. Nem tudja letörölni. A nagy ütéstől arca elzsibbadt, kótyagosnak érzi magát. Egy pár szó, eljut tudatáig – gyilkos, boszorkány, kuruzsló, az ördög cimborája,… - egy hang elkezdi – halált rá, halált rá! Az eksztázisban lévő tömeg mind hangosabb. Még, tartja magát. Félreértés lehet minden. A tömegben, a férjét keresi. Ő, tudja, hogy ártatlan vagyok – biztatja magát.
A lépcsőkön nem tud, felmenni. A két katona hónaljánál fogva viszi fel. Most látja meg a máglyarakást. Megborzad. Istenem! Istenem, nem engedheted ezt a kegyetlenséget! Bocsáss meg, kérlek, bocsásd meg vétkeimet! Szíve zakatol, légzése akadozik, remegni kezd. Talán jobb is, ha családja, nem látja, mit tesznek vele.
Dobpergés, kürtszó szakítja meg töprengését. A tömeg kettéválik, utat engedve a méltóságoknak, akik elfoglalják helyeiket a pódium előtt. A síri csendben, a bíró kibogozza a félméteres pergamentekercs szalagját, kisodorja és felolvassa Csalami Johanka bűneinek listáját. Szárazságot hozott a vidékre, nem tett eleget a hűbérúr iránti kötelességének, fekete mágiát űzött, látnokként viselkedett, rontást hozott az állatokra, fekete macskát, és hollót tartott, tőlük kapta a híreket, az ajtó mögött rejtegette repülő seprűjét, nem járt elég gyakran a templomba, az ördöggel cimborált, varázsszereket kotyvasztott, bájitalokat készített, elcsábította mások urát, …
Az egyhangú ítélet – máglyahalál!
A bíró még odamegy Johankához , nagy élvezettel letépi ruhájának bal felső részét, szabadon hagyva mellét, s megmutatja a nő boszorkányságát jelző nagy anyajegyet is.
- Neeeeeeeeeeeem, neeeeeeeeeeeeeeeeem! Hazugság, rágalom, az én nevem nem Csalami!! Én gyerekeket segítettem a világra jönni, felnőtteket gyógyítottam, ápoltam, ….
Szavait az őrjöngő tömeg, hangos kiáltása elmossa – máglyára, máglyára!
Az oszlophoz vezetik, karjait felemelik, az oszlophoz kötözik, lábait láncostól az oszlophoz rögzítik.
Meggyőződve igazáról, fejét dacosan felemeli és körbenéz a tömegen. Egyesek lehajtják fejüket, imádkoznak, lelki üdvösségéért.
Újra peregni kezdenek a dobok. Bekötik a szemét. Tehetetlen. Fél. A beálló csendben hallja az égő rőzse pattogását, érzi a szálló füst szagát. Próbál szabadulni. Kislányára gondol. Fuldokolni kezd a sűrűsödő füst csípős szagától, hányinger kerülgeti, kiáltását senki nem hallja, eszméletét veszti.
Férje kétségbeesett hangjára, és a hűvös levegő érintésére ébred. A szobában sűrű füst terjeng. Ő ott fekszik a kereveten, mellére esve a Boszorkány című könyve.
Így lett, a főtt burgonyából sült, a párolt húsból szén, belőle meg máglyára ítélt boszorkány.

547
Frady Endre - 2013. szeptember 02. 09:29:12

Pfűűű... most megkönnyebbültem! De jó, hogy felmentő seregként megjött a happy end! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.