Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Picaiék boldogsága
A Picai család egy igen tágas, világos házban éldegélt, messze a zajos központtól, a város peremén. Négyen voltak, mint a szekéren a kerekek.
Két szülő és a két lurkó; Picai Pisti és a kis húga, Liza.
Gyula, a papa traktoros volt, saját nagy és piros traktorával vakarta a földet otthon, sőt; a távoli kertészetekben még bérben is szántott. Jól is éltek belőle. Ezidáig!
Irén, az anyuka sütödében dolgozott és hol ropogós, illatos kenyeret, hol tíz remek pogácsát hozott haza. Jó nagy, gusztusos, sajtos pogácsát.
A gyerekek pedig? Iskolába jártak. Azt mondták, hogy tanulni.
Liza mégis bukdácsolt, főképp matematikából, így felhívták a nagymamát, hogy ugyan, jöjjön már a „kisonokát” szoknyába rázni.
Elvégre régen tanárnő volt a mama. Szegény.
De milyen jó, hogy meghívták! Aznapra, míg a gyerekek még az iskolát boldogították, Irén nagy tál pogácsát hozott, - hagy örüljön majd a mama.
És mire megjött a drága mama, a pogácsákról eltűnt a sajt.
Na, ekkor vették észre először, hogy egerük van.
Lizával megszámoltatták, hány pogi sérült az incidens kapcsán, majd ebből gyököt vontak és szögmérővel felfegyverezve keresték a tettes nyomait, de sehol semmi.
- Ugyan már gyerekek! – szólt a mama. Van nekem egy kiscicám, Foltos. Elhozom, itt hagyom egy-két napra és visszaáll a régi rend.
Így is tett. Elhozta.
Alig telt el az egy-két nap, a cicamica bizony egy szem egeret sem fogott, viszont amíg a tejet itta kis tálkájából, az örökségből maradt két nagy mesefotel karfája eltűnt. Lerágta valami.
Lett hát két nagyszék belőlük. Másnap az atyai örökségből megmaradt perzsaszőnyegnek eltűntek a rojtjai.
Gyula kezdett ideges lenni és éjszaka dolgozott, hogy nappal a ház szobáit figyelhesse, de semmi nesz. Egyszer aztán elaludt. Mire felébredt, hiányzott alóla az ágy. Még a matracrugókat is felfalta az a láthatatlan egér. De ez még mind semmi! Egyszer pedig Foltos cica aludt el, s mire felébredt, az egér lerágta róla a bundáját. Szegény cicamica olyan csupasz lett, mint egy bőregér. Fázott is rendesen.

Pisti elnevezte batcatnek. Liza pedig kezdte megtanulni a matematikát. Egy macskabunda és tíz ágyrugó, meg a szőnyegekről a kétszáz rojt,
no és a karfák, az mindösszesen 215.
Tévedett. Na, nem a tíz pogácsasajt miatt. Valami nagyon megváltozott!
Még azon a héten történt: a mama elhozatta kedvenc békebeli hintaszékét és abból, lengve figyelte az eseményeket. Míg el nem aludt. Az egér pedig megjelent és megette a fél nagymamát.
Így talált rá Liza, aki nem tudott mit kezdeni a fél számmal. Törteket nem tanult még, viszont Irén nagyon letört.
- Apjuk! – mondta Gyulának. Vegyél ki szabadságot és vegyél hét egércsapdát, jusson csak minden helyiségbe! Én elfutok és hozok három kiló sajtot, csalinak.
- Az tíz! Tíz összesen! – örvendezett Liza.
- Tíz! - mormogta Gyula. Tíz évet adnék az életemből, ha meglelném
ezt a mindenevőt!
A rágcsávó viszont – bármennyire is figyeltek, - ismét lesújtott.
Felzabálta a fürdőszobát. A szomszédok átjöttek kíváncsiskodni, hogy ugyan, meddig tart még az építkezés?
- Miféle építkezés? – kiabált Irén. Egerünk van, egy zabagép, egy acélfogú mindenevő!
No, ezt kár volt mondania, mert már aznap éjjel virágos kertjük megtelt rozzant hűtőgépekkel, dohos párnákkal, háromlábú szekrényekkel.
- Hagy egyen az az egér, fene sem költ lomtalanításra! – mondták.
Sőt, amerre jártak, hirdették is egyben, hogy:
- Emberek! Menjenek a Picaiékhoz! Akinek feles szemete, megunt kacata, régi barátnője van, tegye csak le a kertben. Az egér úgyis megeszi.
Így is történt. Minden rossz, romlott kacat Picaiék udvarára került. Egy jó dolog volt csupán: hogy a „kisonoka” megtanult számolni.
Gyula őrjöngött, Irén nyugtatókat szedett, csak Pisti nevetgélt kis szobájában. Érthető. Szerette az állatokat.
A család felnőttjei, - Gyula, Irén és a fél nagymama – miután minden pénzüket egérirtásra fordították, a csőd szélén még egy tervet szőttek.
Kitettek egy óriási táblát:
A ház eladó!


- 3 -


Egérke a táblát is megette. Lassan az egész kerületet leette a térképről, amikor hirtelen megszűnt a pusztítás. A láthatatlan egér eltűnt. Új építkezések kezdődtek. A család ideiglenesen egy nagy, katonai sátorba költözött. Irént kiengedték a diliházból, a fél nagymama ismét hízni kezdett, batcat lassan borostássá vált minden reményével annak, hogy lesz még bundája szegény Foltosnak. Gyula a családi pénzből vett egy ásót és egy talicskát, majd elindult munkát keresni. Liza minden matekversenyt megnyert és Pistit az állatvédők elnökükké avatták.
Ekkor történt.
Az egyik építkezésnél egy hatalmas és feneketlen mély járatot találtak, épp Picaiék régi lakásának kályhája alatt.
Hamar lámpákat hozattak, majd barlangászokat is, de nem mertek három kilométeren túl merészkedni, a feneketlen mélységbe. Betemetni nem lehetett, így csak egy betonfedőt tettek rá, de azt jó vastagon bevasalva.
A kicsi házak gyorsan felépültek. A szegényebbek sátrakat állítottak,
és a kerület egyetlen megmaradt tévéjét a tér közepén, egy magas létra tetejére tették. Mindenki azt nézte félszeg mosollyal, reménykedve egy szép, új jövőben, amikor hirtelen minden adó egy csatornára kapcsolt át.
Kínából zokogva jelentkezett egy helyi szpíker:
VALAMI rágja a Nagy Falat!
Kína atomcsapást mért a környékre, és ettől két évig rizseső esett egész Afrikában. Igen, támogatni kell a szegényeket! A Fal viszont nem omlott tovább. Egész Kína és a fél kerület megkönnyebbült. A fél nagymama is. Lassan visszatért a boldogság Picaiékhoz. Csak Pistike zokogott tovább a sátor sarkában.
És ahogy teltek-múltak a napok, a felhők eloszlottak, s a kék ég alatt örömtáncot lejtettek az emberek, majd hirtelen félelmetes csend lett!

Ekkor a fél nagymama meghallotta, hogy valami nagy és erős kaparászik
a betonfedő alatt…
4218
bujdosomiklos - 2013. szeptember 23. 07:52:43

Szia Szepy! Kedvelem a fél nagymamákat! :-) :-) és örvendezek, hogy láttad. Barátsággal, Miki.

4218
bujdosomiklos - 2013. szeptember 23. 07:48:46

Kedves Paltetel! Örülök a látogatásnak, köszönöm. :-) Miklós

3313
paltetel - 2013. szeptember 21. 14:57:09

Na, én örvendek, hogy elolvashattam, kaparászás, rágcsálás és isten tudja miféle zajok nélkül és még ép is maradtam. Néha-néha azért még most is körbe-karikába forgatom a fejem.SmileSad

547
Frady Endre - 2013. szeptember 20. 15:52:10

A fél nagymama, mi?! Ááááá!!!
Grin Grin Grin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.