Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Az elrejtett kifli
Még akkoriban történt, amikor a fiatalok tánctanfolyamokra jártak. Vidéken a kultúrházakban, Pesten a táncoldákban 5-kor és fél nyolctól kezdődtek az órák. A körúton több találkahely is volt. Az egyik alkalommal a Wesselényi utcánál korzóztunk a barátaimmal, amikor Imre, - aki pár napig néptáncos volt, - egy ötlettel állt elő.
- Iratkozzunk be egy tánctanfolyamra! – mondta.

Kedd volt és este. A közelben, az egyik bérház harmadik emeletéről egészen az utcára folyt a zene. Bementünk. Imre, István, és én.
A terem nagy volt és hangos. A huncutul hunyorgó tükrök között vagy ötven fiatal táncolt lassan, körbe. Felettük termetes bronzcsillár himbálta bágyadt fényét és a sarkokba álmodó árnyakat vetett. A falakat vörös kárpit ölelte. Az egyik sarokban zongora állt, előtte idős férfi kottát lapozott. Lassan kopaszodott. Kezében cigaretta és kávé. Egy szürcsölés, egy szippantás. Csoda, hogy nem keverte össze a sorrendet. Kortyintás, játszi füstkarikák, majd újabb korty, közben egy öreg magnóról szólt a zene. Egy utolsó szürcsölés, egy szippantás, és épp véget ért a tangó. A fiatalok a terem szélére vonultak. Pár pillanat telt csak el, mikor a tánctanár vidáman felkiáltott: Hölgyválasz!
A fiúk kis tornapadokon ültek, a lányok inkább a fekete tonett székeket kedvelték. Volt, aki a körmét rágta, vagy az ujjait ropogtatta izgalmában, és persze olyan is akadt, aki már tudta hogyan is zajlik ez, és várta az érkező lányt. Az ismerkedést. Mi Istvánnal az egyik tornapadra telepedtünk, míg Imre a sarokba ült, hátha nem veszik észre. Közülünk ő volt a legfélénkebb.

Amint elhangzott a „hölgyválasz”, zsebéből előhalászott egy óriáskiflit, és azt rágcsálta, hogy nagyon elfoglaltnak tűnjön. Lassan mindenki párra talált. Az egyik hoppon maradt leány a sarokban rágódó Imi felé fordult. Imrénk a kifli maradékát gyorsan a zsebébe tömködte és várt.
A lány magas volt, barna hajú és bizonytalan. Lassan sétált, kicsit várt, végül odament Imréhez és felkérte egy táncra. Az illem szerint a fiú felállt, bemutatkozott és a lány kezét fogva a parkett közepére vezette. Amikor már mindenki elhelyezkedett, a zongorista kis székére ült. Lapozott egyet, kezeit a magasba emelte, és mint játékosan hulló pihéket, a billentyűkre ejtette. Megszólalt a zene, kezdődött a tánc. A táncmester az ügyetlenkedő lépteket javítgatta. Hol a tartást mutatta meg, hol a ritmust adta maga is, a kezében lévő pálcával nagyokat csapkodva tenyerébe.
A forgolódó ifjak pirulva figyelték a szomszédok mozdulatait, és a lépéseket ismételgették. Amint véget ért a zene, a lány és Imre bizonytalanul álldogáltak. A zongorista ismét lapozott egyet, majd álmodó hangokat csalt elő az öreg zongorából. Lassú szám következett. Mi csak úgy hívtuk, tapadós boleró. Egymáshoz közel, a vállakat átölelve, a derekat is átkarolva bújtak a párok egyre közelebb. A barna hajú lány átszellemült arccal teljesen Imréhez simult. Ott is maradt. Odaadóan hozzátapadva lépkedett vele körbe, körbe. Olyanok voltak, mint szerelmes lepkék, násztáncukkal a fény körül. Egészen belejöttek már, amikor a zongorista befejezte játékát. A párok újra eltávolodtak egymástól. Imre nem tudott mit kezdeni a végtagjaival, és zavarában előhalászta zsebéből azt a fél óriáskiflit. A lányra nézett és beleharapott. A kiflibe. Ekkor egy csattanós pofont kapott és a barna hajú lány pirulva kifutott a teremből. Imrénk is pirult. Főleg a pofon helye vöröslött a brokát függöny színeihez igazodva, majd szomorúan visszament a sarokba.
Lassan leült és tovább rágcsálta a kifli maradékát.
4218
bujdosomiklos - 2013. október 07. 08:53:15

Köszönöm, kedves Rika!
Örülök, hogy elolvastál. :-)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.