Balázsi Pál Etel: A nevetés
Bori, elgondolkodva, felfele lépegetett az egyetem lépcsőin. Még nem tették ki a véglegesítő vizsga eredményeit. Türelmetlenül várta, hogy hazamehessen családjához.
Különösen jóízű, ropogós nevetésre kapta fel a fejét. Végigszaladt rajta a rezgés. Ismeretlen érzés öntötte el, látni akarta, kitől származik ez a nevetés.
A lépcsőfordulónál, három férfi, hanyagul a korlátnak dőlve beszélgetett, nevetgélt. Bori, megállt a lépcsőaljánál, felnézett, a háttal álló férfi hátranézett, elkomolyodott. Tekintetük összefonódott, álltak, nézték egymást.
Bori, nem tudta mi történik vele. Olyan érzelmek, érzések hullámoztak benne, amiket eddig nem ismert, nem tapasztalt. Magában, most is halotta a nevetést, zsongott benne, égette, simogatta.
A férfi, babonázva nézte a tüneményt, aki a lépcsőalján állt. Lassan a nő felé indult. Nem hallott, nem látott mást, csak őt, Álmai asszonyát. Mosolygott. Mosolya ellenállhatatlanul átragadt Borira is, ő is mosolygott.
Bemutatkoztak. Alpár keze égetett, amikor szájához emelte a nő remegő kezét. Egyszerre szólaltak meg, egymás szavába vágva, mint akik örök időktől ismerik egymást. Borinak idegenül csengett saját hangja, nem ismerte ezt a mélyről jövő, dallamosan boldog hangot.
Vonata érkezéséig, Bori is részt vett a vizsgázott tanárok tiszteletére szervezett banketten. Minden tánc, az Alpáré volt. Egymás szemébe merülve, repültek a parketten, vagy egymáshoz simulva lépegettek. Olyan erős vonzalmat éreztek egymás iránt, mint egy erőteljes mágnes, mely lelküket ellenállhatatlanul, egymás felé húzza.
Az idő elrepült. Mennie kellett. Alpár, marasztaló, könyörgő szemeire, nemet intett.
Az állomáson, hevesen átölelték egymást, és így maradtak, az utolsó pillanatig.
A kalauz felszólítására, Bori fellépett a vonatra.
Nem ígértek egymásnak semmit, nem fogadkoztak. Magukkal vitték életük végéig azt a leírhatatlan, boldog, szerelmes érzést, ami egy pár óra alatt lejátszódott bennük, és a nevetést, ami elindította mindezt.
3313
paltetel - 2013. október 08. 11:00:19

Ezt a történetet nemrég hallottam az egyik ismerősömtől, úgy éreztem tovább kell adjam.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.