Balázsi Pál Etel: Testamentum /Paródia/
Don Quijote végrendelete

Mivelhogy a cifra elneveztetésű betegségek, valamint az öregedésbe hajladozó kor különbnél különféle fáradalmai leterítetének talpamról, csakúgy, mint a hősi csatáimban kapott mélységes sebek kínzódásai, melyek bennem feléleződni érződnek, ámbátorság ezen sebeket szépséges grófnék veszedelmes szörnyetegek karmaiból való megszabadításáért szereztem, megírom testamentumom, mely testamentumba benne foglaltatnak utolsó kívánalmaim.
Elsődleges sorrendben rendelkeznék a temetésem színhelye és annak mibenléte felől. Építtessék egy kripta az én végső nyugvóhelyemként, melyet számtalan, vagy legalább három szoborfaragás díszítsen, melyeknek arculatai kísérőmnek, Sancho Panzának, és neves paripámnak, valamint szívem választottjának tökéletes másai legyenek. A bejárat felett egy hatalmas szobor – amely természetes úton engem ábrázol – díszelegjen. A kripta falait falfestmények, vagy ahogy másoktól hallottam, fress hók ékesítsék, melyek a szörnyekkel folytatott hősi küzdelmeimből mintázódtak. Persze a híres szélmalom harcom sem maradhat ki a sorból.
A temetésen vegyen részt legalább tízszer annyi ember, mint ahány ujjam volna, ha tíz kezem lenne, és győzelmi indulókat, valamint siratóénekeket énekeljenek. A leghíresebb zenét szerző muzsikusok írjanak az énmagam számára gyönyörületteljes zenebonát, melyet előadnak a művész zenészek, ki hegedűvel, ki dobbal, ki kürttel meg másféle szerszámokkal.
Temetésem után adják ki a legnagyobb szobrászoknak azt a mérhetetlen megtiszteltetést, hogy minden városoknak főterén lovas szobor állítódtassék az ő kezük által énrólam. Éles kardom, pajzsom, csillogó páncélzatom, valamint kíméletlen dárdám, legszebb paripámmal egyetemben, adattassék az utókornak. És hogy valódi mesterségem se merüljön feledésbe, hogy lássák a népek, bárkiből lehet nemes életek megmentője, bajuszom és szakállam annak a borbélyműhelynek adományoztatódjék, melyből dicső utamra bátran elindultam.
Mivelhogy a kalandozó, vándorló életmódot folytatva éltem, házam vagy más személyi vagyonom nincs.
Minden más értékemet adományozzák az íródeáknak, aki ezen sorokat papírosra vetvén nagyot segített rajtam, mivelhogy az én öreg kezem és szemem oly gyenge, hogy nem birtokolom az írás tudományát.

Alulírott,
Hős Don Quijote

3313
paltetel - 2013. október 25. 15:15:54

Úgy éreztem, ez a paródia napjainkra is érvényes!
Tisztelettel, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.