Szusi: Meztelen jár (2013. november)
Félelmetes, hogy a kisiskolások milyen lehangolóan tudnak kinézni. - ismertem fel a tényt ismét, miközben Panka robogott felém az iskolaudvaron. Haja csapzott, kipirosodott pofiján némi elkenődött kosz, harisnyája harmonikaszerűen a bokájánál, köpenye félregombolva.
Mi az hogy nem találnak? - dörrentem rá, még mielőtt becsapódott volna a karomba.
- Átiratkoztam a dééééééébe, mer jött egy fiatal tanító néni és megkérdezte, hogy ki akar átjönni a déééééébe. A Réka kezét is fölraktam. - súlyosbította a helyzetet a süvölvény.
- Hogy hívják a fiatal tanító nénit? – kérdeztem hazafelé menet.
- Erzsike. Erzsike néni…
- És? Kedves, aranyos?
- Nem. - jött a meglepő válasz. Azt mondta, hogy olyan az orrom, mint egy konnektor.
(Na, ennek biztos van előzménye, hisz a nélkül, nem nyilvánul meg így egy tanerő.)
- Kezdjük az elején - indítványoztam. Előtte mi volt?
- Előtte…..azt mondtam neki, hogy olyan az orra, mint a Pinokkióé. - vallott
Panka.
(Ó, te jó ég!!!!)
- Télapós verset kell tanulni. - terelte azonnal másfelé a szót.
- Akkor, nosza! - mondtam, miközben „átvetkőzködtünk”. Ha tudod, jelentkezz felmondani. Addig csinálok vacsit. - jelöltem ki az elkövetkezendő óra
tennivalóit.
- Már tudom. Rövid. Elmondjam? – és, mint egy gumiasztalon, már ugrált is a heverőn.

Szőrmekucsmáspirossubás
nagybajuszosnemóriás,
nemis törpe, picit görbe,
televana zsákja töltve.
Meztelenjár, lopakodik

- Állj!!! - intettem le, és már folytak is a könnyeim a nevetéstől.
- Mi van? Mi van? Mi van?
(Vizuális típus lévén, elképzeltem a meztelen Télapót,… lopakodni…)
- Biztos, hogy az van a versben, hogy meztelen? – közelítettem a problémához.
- Az, hát!: meztelenjár lopakodik…
- Oké, hozd ide a könyvet és olvasd!
- Meztelen jár, lopakodik…
- Azt olvasd, ami oda van írva!!!
- Azt olvasom: Mez-te-len- jár, lo-
- Milyen betű ez itt? - mutattam a kezdőbetűre.
(Mintha most látná először, kissé csalódottan bár, de kibökte, hogy… Nö.)
- Akkor hogyan hangzik a mondat? - léptettem elő magam tanító néninek.
- Ne-szte-len. Nesztelen. - mondta és hozzátette - de, ennek semmi értelme.
- A nesztelen azt jelenti, hogy halkan. - magyaráztam.
- Ja? Akkor miért nem azt írják? - replikázott.
Megküzdöttünk a verssel, ami tényleg nem volt hosszú.

„Szőrme kucsmás, piros subás,
nagy bajuszos, nem óriás,
nem is törpe, picit görbe,
tele van a zsákja töltve.
Nesztelen jár, lopakodik,
ablakszélről leskelődik.
Szót fogadtál? Semmi gond!
A cipődet kipucold!
S ha felébredsz, reggelre
tudod-e mit lelsz benne?”

Ez, rendben is van így! Egészen az ünnepségig, mert akkor majd izgulhatok, hogy halkan jön-e a Télapó, vagy semmi másban, csak sapkában és csizmában.
2274
szusi - 2013. november 14. 16:13:26

Iru örülök, hogy elolvastad.Smile A vers, Tarnóczi Köles Ildikó: Télapó jön. c verse. Ezt az írásom alján fel is tüntettem, de valamilyen rejtélyes oknál fogva, nem így töltötték fel. Bizonyára nem olvasta el az, aki feltöltötte (mert, miért is tenné?) és azt gondolta, hogy véletlenül került alá ez a verscím. De, most pótolom, egyrészt, mert így illik, másrészt pedig hátha valakit érdekel.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.