Jártó Róza: Tappancs (2014. január)

„Debreczeni Tappancs”. Ezt írta be az első oltási könyvbe az állatorvos, még 2000 májusában, amikor először vittük a kötelező oltásra a kutyánkat. Az orvosnak a szeme se rebbent, mikor ezt az adatot így diktálta be az akkor tizenegy éves fiam.
Pár hónappal előtte került hozzánk a kutya. Mikor meghallottuk a vinnyogását a kapunk előtt, avval a szándékkal mentünk ki, hogy elzavarjuk.
Pár nappal előtte néztünk meg az ismerősünk vemhes német juhász kutyáját és abból az alomból akartuk a mi kis házunk őrzését rábízni egy kutyusra. Ez az elhatározásunk addig tartott, amíg megláttuk Tappancsot.
Egy csodaszép, fekete-fehér vakarcs nézett ránk esdeklően. A fiam igazán szófogadó gyermek volt mindig. Most mégis valami tűz villant meg a szemében. Lehajolt a kutyusért és behozta a lakásba.
A szobában a konvektor előtt az alig két éves Cirmi cicánk élvezkedett’. Mikor ez a kis szőrmók’ meglátta, odarohant hozzá, szinte eszelősen bújva a cicához. Nem is csoda, hogy anyjának nézte, hisz Cirmi pont olyan fekete-fehér foltos volt, mint ő. Cirmi felborzolva a szőrét hatalmas pofonokkal állította meg ezt a kis szerencsétlent. Az meg lefeküdve a cica előtt, az első mancsait a fejére téve keserves sírásba kezdet.
Épp közbe akartunk lépni, amikor meglepő dolog történt. Cirmi odament Tappancshoz és átölelve, mosdatni kezdte. Mint egy cicamama az ő kis cicuskáját. Kissé meghökkentő volt a látvány, mert az alig pár hetes kutyus nagyobb volt, mint a kifejlett Cirmi. Ez a kis butus meg boldogan bújt az ő mostohaanyukájához.
Mondanom se kell, innentől elválaszthatatlan lett a két állatunk. Tappancs mindig tudta és el is fogadta, hogy a mama’ kérése parancs, bármekkorára is nőt időközben. Ha Cirmi azt akarta, hogy ő egyen először a kutyatálból, akkor Tappancs félre állt és türelmesen megvárta, hogy az ő mamája jóllakjon. Én és a fiam sosem szóltunk közbe, ha láttuk, hogy Cirmi épp „szívatja” Tappancsot. Mert ilyen is volt.
Ennek a szép és jó kutyának három „Isten” létezett. Cirmi, a fiam és én. Egy járókelő még fényképet is készített, amikor a cica a kutya óljában élvezkedett’, mancsait és fejét kinyújtva a bejáraton, miközben ez a nagy mamlasz kutya előtte feküdt a földön.
Persze, csak azért, mert Cirmi mama ennyire élvezte a kutya szeretetét, még nem azt jelentette, hogy ez érvényes volt a föld többi macskájára is. Hihetetlenül haragudott Cirmin kívül minden macskára. Nemhogy az udvarba, még a környékünkre se nagyon mertek jönni a cicák. Ahogy minden élet, egyszer csak Cirmi élete is véget ért. Több mint tizennégy évet volt közöttünk.
Tappancs még sokáig kereste a mamáját. Mi is azt gondoltuk, ha egyáltalán gondoltunk erre, mi hárman, Tappancs, én és a fiam örökre együtt maradunk.
Mint minden élőlény, a kutyák is megöregszenek
Két napja vettük észre, hogy valami nem stimmel a kutya körül. Miután megugatva végig üldözött egy kerékpárost, a kerítés mellett egyszerűen összeesett.
Kihívtuk az állatorvost. Mikor megmutattuk azt az oltási könyvet, ami 2000. május-i dátummal volt ellátva, az orvos csak csóválta a fejét.
– Nagyon öreg ám a Tappancs. Elaltassam – kérdezte.
– Miért is? Mert öreg – néztem rá felháborodottan.
– Nem, dehogy, csak épp nincs orvos, aki talpra állítaná a kutyát.
Végigtapogatta a csontjait, de a mi kis társunk nem reagált, illetve hagyta. Ami azt mutatta, hogy nincsenek fájdalmai.
– Ha így van, hogy nem szenved, akkor éljen. Én itt leszek mellette, amíg kell – szóltam.
Kaptam egy névjegykártyát a telefonszámmal, fizettem és evvel el is ment az orvos. Én meg puha pokrócot tettem a kutya vackába, ami az előszobában volt. A kutya lassan, dülöngélve, odament és lefeküdt ahol eddig csak kánikulában vagy téli hideg éjszakákon volt szabad aludnia.
Már a fejét sem emeli fel. Ha szólok hozzá, a pillája még meg-megrezdül.
Még most, amíg talán meghallja, akarom elmondani neki, hogy első pillanattól, hogy rátaláltunk ő családtag volt nálunk, hogy nélküle a mi családunk nem az lenne, ami lett.
2135
mami - 2014. január 27. 10:12:42

Kedves Etel!

Köszönöm megtisztelő figyelmed.

Szeretettel: Jártó Róza

3313
paltetel - 2014. január 26. 03:12:32

Kedves Róza!
Tetszik írásod, mely igazi ember-állat közti érzelmeket fejez ki. Egy hűséges eb nem egyszer többet tesz mint egy ember. Gratulálok!
Szeretettel, Etel

2135
mami - 2014. január 18. 12:44:44

Kedves Sheldon!

Átnézem a történetet, de még jobb lesz ha átnézetem, mert azt a nyelvtani, illetve anyanyelvi finomságot én nem érzem amit Te. Köszönöm az észrevételeidet. Ami biztos amikhez eddig ilyetén hozzászóltál és én elfogadtam az észrevételeid javítását, meg kellett állapítanom, hogy sokkal de sokkal jobb, szebb, mutatósabb lett az írásom. Amiért nem győzök köszönetet mondani.
Sheldon! Jelzek ha kész vagyok a "javítással".

Köszönettel: Jártó Róza

2135
mami - 2014. január 13. 02:07:56

Kedves Hajnalka!

Kedves Ferenc!

RoseHeartSmile

2135
mami - 2014. január 11. 08:49:58

Kedves Szusi! Drága Viola!

Még a tanyán eset meg velem, hogy egy ismerős, aki épp meglátogatott, azt mondotta, hogy ő nem tudna itt élni, hisz még az sincs órák hosszat akihez szóljak. Akkor kihívtam az udvarra és elkezdtem énekelni. Az baromfiaktól a disznókig bezárólag minden állatom bekapcsolódott az énekbe. Mikor elhallgattam azok is elhallgattak. Egy tanyasi, az állatait szerető ember sosincs egyedül.
Köszönöm az olvasást!

Szeretettel: Jártó Róza

2274
szusi - 2014. január 10. 11:47:21

Tudom, hogy milyen nehéz egy ilyen témakörben oly módon írni, hogy ne vigyenek bennünket el az érzelmek úgy, hogy az írás ne váljon csöpögőssé és ne érezze azt az olvasó, hogy most őt meg akarják hatni, mindenáron. Neked sikerült. Gratulálok is hozzá.Nem kis teljesítmény.

277
farkas viola - 2014. január 08. 13:54:42

Kedves Róza!
Nagyon eltaláltál írásoddal, potyognak a könnyeim, nem is tudok más írni, csak azt, hogy örömmel olvastam és sajnálom, hogy az élete véget ér.
Nektek bele-nyugvást kívánok szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.