Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Meseforgács - 4. rész
- Ha igaz, amit sejtek,... - gondolta a kutya, de még csak nem is vakkantott, hanem kétszer körbejárva helyét, csendben letelepedett a sarokban. Állát lábaira fektette, - ahogy megszokta - és feszülten figyelt.
- No, nézd már, kicsorbult a Véső - szólt az Öreg. A Gyalunak meg, mintha haja nőtt volna, úgy kunkorodnak belőle az illatos forgács-fürtök. A tegnapi munkadarabhoz nyúlt, amely sokkal finomabban volt megmunkálva, mint ahogyan emlékezett rá.
- Gyere! - nézett a Ráspolyra és gondosan gömbölyíteni kezdte az első munkadarabot.
Ahogy haladt a munka, úgy futott velük versenyt az idő.
- Már hat óra? - pillantott a falon domborodó, poros ereklyére és eszébe jutott egy réges-régen olvasott mondat. "A gondolat az élet rabja, az élet pedig az Idő bohóca, és megáll az Idő."
- Bizony, most is megállhatna - gondolta homlokát ráncolva.
- Olyan sok munkát kell elvégeznünk, hogy itt már csak a csoda segíthet! Ha az a Cég nem volna....
- Az egész kert, a műhely, a szerszámok, még mi is, Parázs, nagy veszélyben vagyunk. Útban vagyunk a Cégnek. Megvették már a szomszéd földeket, házakat, az emberek lelkét, és alig maradtunk néhányan, akiket nem tudnak megfélemlíteni. Ekkor valami furcsa nyugtalanság vette át a gyantás illatok helyét. Hogy magát, kutyáját és kedves munkatársait megnyugtassa, azt mondta:
- Véget ért a nap. Mostantól reggelig az éjszaka az úr. Ha ti nem szóltok, megint én mondok mesét nektek. Figyeljetek hát! Az Öreg elgondolkodott. Lehunyta szemét és egy réges-régi emlék jutott eszébe.
Hátradőlt, rendezgette gondolatait. Közben az egerek, pókok abbahagyták a rágást, szövést és kényelmesen elterpeszkedtek. Egy légy zümmögött meggondolatlanul, amikor a sarkok legnagyobb pókja fenyegetően keresztet vetett, és bosszúsan összefonta lábait szőrös mellkasa előtt. Zümi riadtan az Enyvesdoboz mögé tapadt, mozdulatlanul. Parázs a gazdi lábához bújt és várta a mesét.

- Nem is hinnétek, hogyan történt! Valamikor...

- Nem is hinnétek, hogyan történt! Valamikor, még az öregapám öregapja találkozott Fuvallatossal, a hírnökkel és mesemondóval, aki járta a nagy, kerek világot, szépen szóló furulyával a kezében. Ha éppen nem játszott rajta valami vidámat, csillogót, akkor bizony estétől reggelig mesélt. Történt, hogy az ivóban, hol a népek gyakran összegyűltek, a következő igazmesét adta elő:
Élt egyszer a Sárkányvölgy peremén, százablakos, héttornyú várában a tekintélyes Nagyszundor király, óriás erdők, mezők birtokosa. Valamitől teljesen megváltozott a korábbi rettegett, harcos vezér. Naphosszat heverészett, még enni és inni sem szállt le hatalmas, baldachinos ágyáról. Szóval igen lusta volt őkelme.
Na, azért oka is volt ennek. Álomkór gyötörte országa apraját - nagyját, s őt magát is, kerek másfél esztendeje. Ennyi időbe tellett, amíg erőt gyűjtött, hogy behívassa magához szomorú inasát, Hüppögőt. A kisinas, - hogy félálmában el sehogy se felejtse ura parancsait, - egy tollnokot is hozott magával. Egymást támogatva, néhány óra leforgása alatt a félelmetes Nagyszundorhoz értek.
- No, ide figyelmezzetek! - mondta a király.
- Doboltassátok közhírré, hogy aki megszabadítja országom az álomkórtól, megkapja fele királyságom és annyi aranyat, amennyit egyszerre el tud vinni. De két dobos menjen, és felváltva doboljon. Őket meg két regiment harcos kövesse, vigyázva útjukat. Azokat meg udvari zenészek kövessék igen nagy zajjal, hogy el ne aludjanak. A vitézek vezetője varázslóm és hadvezérem, a nagy Halandzsa legyen!
- Ezzel útnak indította őket és parancsba adta azt is, hogy a Sárkányvölgy túloldalát birtokló Szomszéd király udvarába is vigyék el a hírt. Szállt a hír messzi földre, sebes szelek szárnyán. Vitték a madarak, amíg el nem aludtak, dobolták a dobosok, míg a dobok be nem szakadtak. Azután hazatértek.Telt, múlt az idő, de egy legény, sőt egy leány sem jelentkezett. Ekkor érkeztek haza a nagyszundori udvarba a király fiai. Sorrendben Csillagos a legfiatalabb, Virgonca - a középső, és Szófukar, a legidősebb.Ej, nagyon jó hír volt ez, be jó hír. Csak amit ők hoztak, az volt ám rettenetes. Megtudták és elmondták a királyfiak az egész uradalomnak, hogy bizony három félelmes sárkány őrzi az álomkór ellenszerét és senki nem tudott ez idáig közelükbe férkőzni.

- Egy életem, egy halálom, - szólt a három vitéz királyfi egyszerre. Én bizony szerencsét próbálok! – mondom, így szólt mind a három! Elrekedt a hangja Fuvallatosnak, hát kértek neki egy meszely bort a többiek, hogy csak folytassa, mi is történt Sárkányvölgynél.

- Holnap. - mondta. Holnap folytatom.Annyit azért elárulok, hogy a királyfiak megtudták a három sárkány nevét.Az egyik Fenenagy. Ez tizennégy fülére süket sárkány, de a szaglása, mint ezer vadászkutyáé.
Csodálkozott a hallgatóság ezen, igen nagyon.
- Ez még semmi! A második sárkány még hatalmasabb. Zajokádó a neve.Igaz, hogy néma, de rettentő mancsai közt irdatlan méretű kardokat forgat, pajzsokat ütöget. Közelébe sem férkőzhet senki, süket sárkánytársát kivéve.
- Húha! Szörnyülködött az ivó népe.
- És ha még láttatok félelmetest, akkor Tüzes, a harmadik sárkány igazán az!Kétszer hét feje van, és mindből emésztő, vörös tüzet okádik. Ő a legbölcsebb minden sárkányok közt.
- De ahogy mondtam, holnap folytatom úgy, amint az megtörtént. – mondta Fuvallatos és aludni tért.
Eddig jutott tehát az Öreg mester a mesével, ígérve, hogy másnap ő is folytatja.Olyannyira elfáradt, hogy bekapcsolva hagyta a fűrészgépet és még a világítást is égve felejtette, amikor bezárta a műhely ajtaját.
Késő éjszaka volt, amikor hazaindult.

Reggelre...

Reggelre, mire a nap már megborotválkozott, letörölte magáról a puha felhőpamacsokat és pirosló arccal kapaszkodott a fák fölé, még nem érkezett meg az Öreg.Telt-múlt az idő.A régi műhely felől, mintha a szokásos fűrész-zene hallatszott volna, meg némi kopácsolás. Majd óvatos csönd. Azután ismét ropogó, kopogó zajok. Így történt ez, egészen délutánig.Akkor érkezett az asztalosmester. Nagyon lassan jött, bekötött kézzel, csendesen. Mellette kutyája bicegett.Parázs ment be először. Rögtön észrevette, hogy valami ismét megváltozott. A tegnapi munkadarab elkészült, sőt még néhány gyönyörűen megmunkált tárgy is illatozott a satupadon. Körötte szerszámok őrizték őket békésen. A kócos Gyalu szinte vidám volt, hajában Forgács-szerpentinekkel. A Vödör jóllakottan szuszogott a Fűrész alatt, a Gerenda mellét büszkén kidüllesztve tartott pár pácolt széket vastag kampóin. Egyedül a Fűrész adott magára.Épp tisztálkodott. Hátát Smirgli vakargatta, miközben Reszelővel tisztította fogát.Hirtelen mind megdermedtek, mert belépett az Öreg. Lassan leült kedvenc székére. Könyökét Satura támasztotta, aki gyorsan becsukta a száját. Majd, a mester, mintha családtagjaihoz beszélne, úgy szólalt meg:
- Tudjátok, miért biceg szegény Parázs? Tegnap este hazafelé megtámadtak bennünket a sötétben. Hárman estek nekünk botokkal és azt kiabálták, hogy takarodjunk el a műhelyből, vagy felgyújtják. Parázs bátran védett engem, de nem győzhetett ellenük. Öregek vagyunk mi már ehhez.
- A Cég küldhette őket, hogy megfélemlítsenek. Évek óta emelik a bérleti díjat. Kikapcsoltatják az áramot, betörnek a műhelybe.Elvállalok én minden famunkát, de szinte lehetetlen annyit dolgozni, hogy kifizessem a részleteket végre és megmaradjon nekünk a kert és a munkahelyünk.
Így szomorkodott az Öreg és fájós kezével fúrni, faragni kezdett.Észre sem vette a változást. Bár azon csodálkozott kissé, hogy milyen gyorsan és könnyedén szalad a Fűrész, harap a Gyalu. Mintha maguktól haladnának.Egészen visszaadta az önbizalmát, hogy betegen is fürgén, fiatalos lendülettel dolgozik. Lelkesedése visszatért és addig hajtotta magát, amíg ruhája teljesen átizzadt.Kinyitotta az ablakot és az égre pillantott. Mélyet szippantott és belélegezte a csillagok csöndes fényét. A fényesebbek közül némelyik kacéran ráhunyorgott és millió és millió rég feledett barátra lelt bennük.Megnyugodva leült szokott helyére, végigsimította szerszámait és tiszta,puha ruhadarabra fektette őket. Parázs pedig Forgács-úrfihoz feküdt, betúrva orrát friss fürtjei közé.

- Hol is hagytam abba? – kérdezte.
- Igen, igen! Tudom már. Tovább folytatom Fuvallatos dallamos meséjét a királyfiakkal, hát figyeljetek! Mondom tovább úgy, ahogy magam is hallottam.

- Az ivó nagy mesemondója - Fuvallatos - felébredt és folytatta történetét:
- Szóval, amint mondottam, ez a három sárkány őrizte az álomkór elleni varázs-szert.
Nagyszundor király pedig nem talált egy harcost sem emberei közt, aki elment volna bajt vívni, sárkányok elébe.Apjuk engedelmével útra kelt Szófukar, a legidősebb királyfi. Elkérte a legpuhább nyerget, leghosszabb lószerszámot és felkészítette a vár táltosát, Nyúrgaloppot az útra.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.