Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Egy jelenet a Teremtésből
Y: Egészen megdöbbentettél!
X: Igen?
Y: Amit ma mindenki előtt mint új projektet, új modellt leírtál…! A normalitás határai között nem lehetnek ilyen elképzelései valakinek!

X egy darabig hallgat, aztán: Komolyan gondolom.
Y: Hogy minden fajnál kétféle egyed legyen, egy -- hogy is nevezted -- egy nő meg egy férfi? Mi a csodának így komplikálni? Éppen elég féle szaporodási módunk van eddig is. Felsoroljam neked?
X: Tudod, hogy jól tudom.
Y: Hát akkor? Nem okoz elég problémát így is az egyensúly fenntartása? A karbantartás?
X: Azon töprengtem el, nem tudnánk-e növelni a létezők, a lények örömeit. Elgondolkodtál már ezen, miközben az egyre növekvő korallszigeteket, vagy növényrengetegeket nézted?
Y: A lények örömeit …örömeit? -- Egészen magasra húzza fel a hangját ennél a kérdésnél. -- Úgy gondolom, hogy öröm nekik maga az, hogy élnek. Miért okozna több örömöt az, ha kettő kell a szaporodáshoz, amit eddig egy is megoldott saját maga? Egyáltalán nem értelek.
X: Megoldott saját maga, mondod. Mi az élet? Előre beprogramozott feladatok végrehajtása? Semmi más?
Y: Mindenkinek van valami feladata. A létezőknek is, nekünk is. S örömöt találunk benne.

X hallgat egy darabig, aztán: Nagyon szárazon hangzik, ahogy mondod. Mikor figyelem a vízen játszó, táncoló fénysugarakat, a fényben mosolygó növényeket, a sok -sok különféle kis lényt, úgy látom, az élet nemcsak feladat. Mikor riadtan menekülnek egy vihar elől, igyekeznek elbújni az ismeretlen veszélyek elől, akkor is úgy látom, hogy az élet nemcsak feladat. Az élet sok-sok lehetőség, a fájdalomra is, a szenvedésre is, de az örömre is.
Y: Azt hiszed, ez a kétféleség több örömöt hoz majd… Egyáltalán nem látom ezt. Miért jelentene nagyobb örömöt, hogy ahhoz, amit eddig magam jól megoldottam, most keresni kell egy másikat, azzal valamilyen f i z i k a i -- kihangsúlyozva mondja ezt a szót -- kapcsolatot találnom, hogy ugyanazt jól megoldjam?
X: Benne lehet a keresés öröme, a megtalálás öröme, az együttes cselekvés öröme, és még valami talán, amit úgy neveznék a szexualitás öröme.
Y: A szexualitás öröme? Mi lenne az?
X: Az ösztön, az öntudatlan hajtóerő, ami most a lényekben a szaporodást vezérli, megnövekedne ezzel. A szexualitás öröme lenne az az öröm, amit a párosodásnál éreznek.
Y: El nem tudom képzelni.

Y hallgat egy darabig: Sokkal inkább attól tartok, hogy ha ez az újításod megvalósul, több bajunk lesz, mint eddig. -- Megint hallgat. -- És a lényeknek is több bajuk lesz.
X: Lehetséges. Minden új, minden változás sok ismeretlennel jár. Amiket mi sem látunk mind előre. A létezők pedig még kevésbé.
Y: Attól tartok, ha előre pörgetnénk az Idő Kerekeit, azt látnánk, hogy sok bajunk lesz még ezzel a te újításoddal -- Kissé gúnyolódva mondja ezt a szót.-- Jönnek lények majd, melyeknek agyukra megy majd ez a szexualitás. Nem tudnak majd másra se gondolni, mint arra. Ha tudnák, kit okoljanak a bajukért, téged vádolnának majd.
X: És ugyanezek tiltakoznának a legjobban, ha meg akarnád őket fosztani a szexualitásuktól.

Y némi hallgatás után: Tudod, néha elképzeltem, mi lenne, ha mi is benne lennénk a világukban, a létezők világában. Néha vonzott a gondolat, megismerni közelről az örömeiket. De, ha ez a szexualitás bevezetődik, akkor biztos nem akarok része lenni…
X: Biztos?
Y előbb hallgat, aztán: Biztos. Olyan sok ismeretlent látok benne, hogyan lehetnék biztos abban, hogy mindig őrizni tudnám az anyag fölötti kontrollt, a vezérlést?
X: Ezt most sem tudják a létezők. És ha nemcsak látszatból lennél benne a világukban, hanem igazi létezőként, akkor te sem tudnád.
Y: Egyre ijesztőbb, amiket mondasz. Ijesztő, hogy eddig azt hittem, ismerjük egymás gondolkodását. De, hogy neked mik tudnak az eszedbe jutni!

Szünet.
X: Azt hisszük, hogy ismerjük egymást, azt hiszem, tudom mindig előre, hogy fogsz reagálni, gondolod, hogy nem tévedünk? Lehet, hogy sokkal kevesebbet tudunk jól, mint azt önmagunkról hisszük.
Y: Aki még önmagát se ismeri, hogy akar bármi mást, bárki mást jól ismerni?

Szünet.
X: Mennyire félünk a változástól? Az önmagunk megváltozásától?
Y: Akármilyen problémáról kezdünk el beszélni, előbb-utóbb mindig saját magunkhoz jutunk el. Miért kellene megváltoznunk? Mi köze ennek a lények szexualitásához? -- Kissé idegenkedve mondja a szexualitás szót.

*
Ez az első felvonás ötödik jelenete a Teremtés című drámámban (megjelent 2014).
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.