Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Mesemalac.
Gömbőc és Vadóc.

Valamikor, még nagyapám idejében az emberek sokkal több időt töltöttek az állatok és növények között, mint mostanság. Nos, abból az időből származik ez a történet, amit már édesapámtól hallottam, s úgy hírlik, hogy igaz.
Hogy volt, hogy nem, az a tanya biztosan volt. Erdőszélen, magas fák tövében állt egy faház, mellette kisebb, alacsonyabb épületek terpeszkedtek.Köröttük fű, szénaboglya, düledező kukoricagóré, és egy csámpás, hosszú falétra pihent, ami a padlásra vezetett.A tanyán a puskás erdőkerülő, Áron bácsi volt az úr, aki feleségével, és két maszatos gyermekével éldegélt. Lovakat, malacot, szárnyas jószágot és kutyát tartott.
Történt egyszer, hogy Rozi - a százhúsz kilós anyamalac - tizenkettőt fiallott. No, azért ez nem igaz, mert született ott lány is, szám szerint hét. Az öt fiúból pedig kettő elpusztult, hát maradt hét lány, és három fiú.
Ugyanekkor mélyen benn, a rengeteg erdőben lakott Agyar, a vad kan, élete párjával: Vadmamával, aki összesen csak három újszülöttet hozott a világra. Na, de az egyik, amint lábra kapott, azon nyomban lökdösődött, túrta az avart, és mindent megharapott.Vaddisznó szülei rögtön elnevezték Vadócnak.
A tanyán pedig Rozi és párja Döme, a legélénkebb, rózsaszínű gombócot elnevezte Gömbőcnek.
Gömbőc és Vadóc pedig nagy zsiványok voltak. Még nem ismerték egymást, de mindketten igen kíváncsiak voltak. Azonos volt a szokásuk is; folyton elcsatangoltak a szülői háztól és mindent túrtak-szagoltak, azt is, amit nem volt szabad.Épp sötétedett, amikor a két kismalac összefutott az erdei úton.Meg is lepődtek ám! Vizsgálgatták, szimatolták egymást, majd amilyen hirtelen találkoztak, olyan gyorsan összebarátkoztak.
Az egyik nap kergetőztek, máskor meg abban versenyeztek, hogy ki tud több makkot enni naplementéig.
Így teltek napjaik játékkal és evéssel.A vadszülék eleinte nem nézték jó szemmel a barátkozást, de miután látták, hogy mindkét röfi megnőtt és megizmosodott, csak annyit kértek Vadóctól, hogy időben érjen haza.Persze azt nem látták a malacgyerekek, hogy Vadmama büszkén odaszólt Agyarnak, amikor Vadócra pillantott:
- Figyeld meg apjuk, ebből a gyerekből még nagy disznó lesz!
Múlt az idő, és a malacok szépen növekedtek.Lassan egy év is eltelt már, amikor az asszonyka szólt Áron bácsinak, hogy:
- Fogytán van az ennivaló apjuk! A gyerekek pedig igencsak éhesek!
Nosza, felkapta puskáját az erdőkerülő, majd kutyáját magához intette és elindult, be a rengeteg nagy erdőbe vadászni.Félútig sem ért, amikor fájdalmasan nyüszítve elterült az avarban Csahos, a vadászkutya.
- Veled meg mi történt? - kérdezte gazdája és rosszat sejtve odasietett.Csahos hátsó lábát egy erős, körmös csapda szorította össze.
- Hogy azt a rézfán fütyülős rézangyalát! - mérgelődött Áron bácsi é snagy-nehezen kiszabadította a kutya lábát. Vérzett, talán még el is tört,épp a bokája felett.
- Ha én egyszer rajtakapok egy orvvadászt, bizony megkeserüli, hogy idemerészkedett a mi erdőnkbe!
- mormogta az erdőkerülő, és a csapdát hátizsákjába téve felemelte Csahost. Óvatosan két kézzel fogta, miközben kutyája Áron bácsi vállára fektette fejét.
- Most hazamegyünk, beküldjük az asszonyt a gyerekekkel a faluba Szúnyogosékhoz, amíg megnéz téged az állatorvos.Veszélyes hely az erdőszéle, férfiember és kutya nélkül. Ezzel, - ahogy mondta, - elindult vissza a tanyára.Hamar elmesélte mi is történt, és útnak indította családját a baráti házhoz, maga pedig rohanvást igyekezett az orvoshoz.Ekkor történt meg az a furcsa eset!
Üresen állt a porta. Roziék az ólba voltak bezárva, csak Gömbőcöt nem lehetett látni a sehol.Újra megszökött és épp Vadóccal játszott a közelben.Vadóc egyszer csak felfigyelt, és szimatolni kezdett.
Idegesen emelgette a fejét, hogy jó szagnyomot fogjon, majd hirtelen futásnak eredt az erdészház felé.
Barátja, Gömbőc is rögtön észlelte, hogy valami nincs rendjén és dühösen Vadóc után rohant. Amint a házhoz értek, látták ám, hogy három zsivány mászik át a kerítésen és az ajtót feszegetik.
Nagy reccsenéssel kiszakadt az öreg, kiszolgált ajtó és a tolvajok berohantak a házba. Mindent kihoztak, ami a kezük ügyébe esett és sietve, a kapu előtt álló rozzant fakordéba tették, majd egy durva pokróccal letakarták.Épp indulni készültek, amikor elébük toppant a két malac.Veszett sivítással a lábuknak rontott Gömbőc és ott harapta őket, ahol csak érte. Menekülőre fogták a dolgot a zsiványok, de ekkor fergeteges rohammal közéjük csapott Vadóc. Rettentően mérges volt, és aki megmoccant, máris kapott egy döfést a hátsó részébe.Úgy túrták, harapták, terelgették a három embert, mint juhászkutya a báránykákat.
Végül mindhárom a földre feküdt, arccal lefelé, szagolva az út porát.A két malac, mint ki dolgát jól végezte, köröttük sétált, elégedetten röfögve. Hazaért a gazda, majd haza a gyerekek is, anyjukkal együtt.Áron bácsi nem hitt a szemének.
Három disznót fogott két malac!!!Ezt újságolta mindenkinek. Csodálkozott is, meg büszke is volt, csak azt nem értette, mit keres ott, az a szőrös, mérges tekintetű Vadóc./Bár a nevét akkor még nem tudta./
Ami finomság volt a háznál, mind előhozta és Gömbőcék elé tette.Még Csahos is odabicegett kötözött lábával és Agyar fiát szimatolgatta.A gyerekek köréjük gyűltek, simogatták, vakargatták őket, mint a kutyákat szokás. Az asszony és Áron bácsi minden holmit megtaláltak a kordéban. A három zsiványhoz kihívták a járőrt, aki bezárta őket a falu egyik pincéjébe.Csak azt nem vették észre közben, hogy az erdőszéli bokrok közül kíváncsi szemek követik a történteket. Személyesen Vadmama, Agyar és két másik kis vadmalac.
- Ugye megmondtam! - igazi szép disznó lett Vadócból! – röfögte a mama elégedetten.
Ekkor Áron bácsi szegre akasztotta puskáját és megfogadta, hogy soha nem lő le semmilyen állatot az erdőben, és még azt is megbeszélték a gyerekekkel, hogy bármeddig növekszik és bármeddig él Gömböc, bizony nem fogják levágni, hanem barátként bánnak vele.

Így történt, megtörtént. Az eset után gyakran megjelent náluk a vadmalac-családlátogatóba, és mindig jutott nekik valami finom falat a közösből.A falu és a tanyavilág lakói máig gyakran szóba hozzák ezt a történetet, és a figyelmes vándor meglelheti a Vadóc-tanyát valahol itt, Magyarországon.Aki megtalálja, szóljon nekem is! A Vadóc-tanya lakói és az összes négylábú barátai azóta is vidáman élnek és sokasodnak.
Itt a vége, fuss el véle.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.