Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Romantikus találka - HETEDIK TÖRTÉNET (2014. február)
Stefánia örömmel szállt az este Turkuban a hajóra. Jól sikerült az előadása a kongresszuson, sok új embert ismert meg, köztük néhány olyat, akikkel már leveleztek szakmai kérdésekben. Meteorológus -- ha odahaza kérdezték, hogy mi a szakmája, mikor megmondta, mindig volt egy kis idétlenkedés. Á, szóval te csinálod az esőt! És hasonlók. Eleinte még próbálta magyarázni, hogy az esőt legfeljebb csak az eső-csinálók csinálják, de nem a meteorológusok, de aztán felhagyott vele, beérte egy mosollyal, tudta, hogy úgysem várnak más reakciót. Egy szakmai környezetben persze minden más volt, még a vacsoráknál is általában különböző szakmai kérdésekről beszéltek. Nem mintha ezek közé nem tartozott volna bele az eső-csinálás! Csak nem a régi sámánok féle módokon, hanem ahogy a hadseregek próbálkoznak vele.

Egy utazással teli hétvége állt most előtte. Ahelyett, hogy direkt járattal hazarepült volna Budapestre, hogy otthon töltse a hétvégét, elhatározta, hogy átmegy hajóval, a Viking Line-nal Stockholmba. Egyetemistaként töltött fél évet Svédországban, s most ez a hétvége kitűnő alkalomnak tűnt az emlékei, az ismeretségei felfrissítésére.
Négyágyas kabinba vett jegyet, de a füldugóit sajnos otthon felejtette. Elaludnia még sikerült, de éjfél után felriadt, s aztán már nem sikerült visszaaludnia. Csendben felkelt, felöltözött, s kiment a kabinból. Junius volt, ilyenkor alig volt éjszaka, szinte semmi. Sokan nem aludtak, hanem kint feküdtek a nyugágyakon a fedélzeteken, s csöndesen gyönyörködtek a tengerben, a tiszta kék égben.
A kávéautomatánál összeakadt egy férfival, akinek arca a kongresszusról ismerős volt. Angolul kezdtek beszélgetni. Bemutatkoztak egymásnak, és Stefánia mindig örült, ha angolul mondhatta a nevét. A Stephanie sokkal elfogadottabbnak, természetesebbnek tűnt a számára, mint a Stefánia. Mikor a férfi Dénessel válaszolt, akaratlanul is megkérdezte: Csak nem magyar? De.
Találtak két egymás melletti nyugágyat, azokban telepedtek le a kávékkal. Végigbeszélgették jóformán az egész éjszakát. Először a meteorológiáról és a matematikáról, mert kiderült, hogy Dénes matematikusként került a meteorológiai kutatásokba. Később aztán még sok minden másról is, a gyerekkorukról, az utazásaikról, a kedvenc könyveikről. Szinte észrevétlenül telt el az idő reggelig, már a Millesgården-t látták maguk előtt. Stefánia elsietett a kabinjába a holmijáért. Mire visszaért, Dénest már egy másik férfival beszélgetve találta. ĺgy aztán csak gyorsan elköszöntek egymástól, nem kérdezve meg egymás telefonszámát. Igaz, a kongresszus résztvevőinek listáján voltak kapcsolatfelvételi adataik.

Egy félév telt el. Stefániának eszébe jutott néha Dénes. Nem volt éppen semmilyen tartós kapcsolata, akikkel megpróbált találkozni, összejönni, azok valahogy mind nagyon idegenek maradtak a számára. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy teljes éjszakát végig tudna beszélgetni velük, gyakran már fél óra után kellemetlenül érezte magát. De nem sok ideje volt. Sokat dolgozott, hetente egyszer meglátogatta egy idős nagynénjét, s legalább havonta egyszer hazament a szüleihez vidékre.
Decemberben történt, hogy az egyik kolléganőjének, Klárinak váratlanul sürgős munkája akadt, nem tudott elmenni az aznap esti koncertre. Odaadta Stefániának a bérletét: Menj el, kérlek, legalább nem vész el! A vőlegényemnek meg majd küldök egy SMS-t, hogy ne lepődjön meg, hogy nem engem talál ott maga mellett.
Egy hétköznap esti koncertre nem kell különösebben kiöltözni, s szerencsére Stefánia aznap nem farmerben dolgozott, ezért aztán úgy ahogy volt, ment el munka után a Zeneakadémiára. Majdnem elkésett, mire bepottyant a helyére, már kezdődött is az előadás. Szerencséjére. A meglepetéstől úgysem tudta volna, hogy mit mondjon. A mellette ülő férfi Dénes volt.
Kicsit kényszeredetten beszélgettek a szünetben. Stefánia nem tudta, hogy szokás-e gratulálni valakinek a menyasszonyához, mindenesetre a témát kínosan kerülték mind a ketten.
Egy gyors köszönéssel váltak el az előadás után.

Május utolsó hétvégéjére tervezte Klári az esküvőjét. Fent Dobogókőn, egy szállodában tartották a szertartást is, meg az azt követő ebédet. Klári szinte mindenkit meghívott a közeli munkatársai közül, de Stefániát még arra is felkérte, hogy legyen a tanúja. Tudod, nekem nincs testvérem, s a páromnak a testvére lesz a tanúja.
Stefánia nagyon húzódott magában ettől, szívesen nemet mondott volna, de valahogy úgy érezte, mégsem akarja megbántani Klárit. Legfeljebb majd sétálok egy jót a hegyen, vigasztalta magát gondolatban. Dénesre gondolt, s arra, hogy milyen nevetséges és szomorú, hogy olyan sokat eszébe jut valaki, akiről pedig jól tudja, hogy most lesz az esküvője. Azt remélte viszont, hogy semmiféle ismeretlen testvérrel őt nem akarja majd összeboronálni senki. Soha nem viselte jól az efajta kísérleteket, még a saját anyjától sem.
Kicsit elkeveredett a hegyi úton, már majdnem elkésett, mire odaért a szállodához. Szinte csak őrá vártak, hogy kezdődjön a szertartás.
Klári és Dénes mellett még egy fiatal férfi állt. Stefánia a nagy csokor virágot, amit magával hozott, azt Klári kezébe nyomta, a szépen becsomagolt kis ajándékdobozt pedig Dénesébe. Gratulálok Nektek és nagyon sok boldogságot kívánok! Nekem? -- mosolygott vissza Dénes. Ez a dobozka talán Istvánt illeti, ő a boldog vőlegény.
Én vagyok a másik tanú.
3920
lilapetunia - 2014. március 01. 11:40:24

Kedves Tímea, Laura, Marika, Agi, Emília és Etel!

Nem akartam a hónap vége elött leleplezni a szerzöt; ezért van, hogy csak most köszönöm meg látogatásotokat és kedves szavaitokat.

Márta

3313
paltetel - 2014. február 28. 18:38:09

Tetszett kedves, könnyed történeted.
Üdv. Etel

3172
jemcsuska - 2014. február 14. 12:11:50

Kedves tollforgató!
Jópofa véget adtál az írásnak.
Tetszett, gratulálok!

Emília

4384
simamama - 2014. február 05. 20:16:01

Kedves Tollforgató!

Gördülékeny, kedves, olvasmányos írásod. Tetszett.

Üdv.

Marika

1414
Trauzal Andrea - 2014. február 01. 22:07:38

Kedves Tollforgató!
Aranyos történet, a vége kiszámítható is, nem is. Tetszett! Grin
Üdvözlettel, MEL

3493
vorosdemon76 - 2014. február 01. 19:31:26

Kedves tolforgató...
Kedves történeted végig olvastam. Gratulálok!..Tímea

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.