Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Meseforgács - 7. rész
-7-

Mondta, csak mondta a szavakat, mondatokat, mint a vízfolyás, de csak nem sikerült lyukat beszélnie a hatalmas sárkány gyomrába, hiszen süket volt őkelme. Aztán elővehette ő a kardját, lándzsáját, tőrét, sőt bármilyét, mert semmit sem ért vele. Fenenagynak annyi volt a kard, mint egy fogpiszkáló. Ki is kapta Szófukar kezéből és kipiszkált egy fél marhát a fogai közül. Tudniillik, az előző napon egy igen rágós tehéncsordát vacsorázott. Szóval Virgoncát könnyedén lefegyverezte és búcsúzóul lángot fújt az ülepére.
Lett is gondja Szófukarnak rögtön! Úgy elrohant felséges fenekét mentve apja ura királyi vára felé, hogy Nyurgalopp csak egy nap múlva érte utol, pedig igencsak vágtatott. Így ért haza a középső királyfi, dicstelenül. Hazaért, mindent elmesélt és aludni tért. Ekkor állt elő a nagyreményű kis királyfi, Csillagos.
- Egyet se búsulj, Apámuram! Elmegyek én is sárkányok ellen harcolni. Feloldom az álom-varázst és kiszabadítom Csillagfürtöt, ha addig élek is!
- Nyergeljétek fel Nyurgaloppot! Ételt, italt ide! Hozzátok a fegyvereket! - így szóltak a parancsok és valóban előállt a ló, az étkek, s a fegyverek. Több sem kellett a királyfinak. Paripára pattant, fegyvereit felcsatolta. Jöttek hozzá a segítők és a vitézek. Tarisznyáját jól megtömték, kulacsát telemerték, várkapuig elkísérték. Hüppögő kisinas egy picinykét még aggódott, a nagy Halandzsa vezér pedig jó tanácsokkal látta el Csillagost még indulás előtt. Vágtatott Nyurgalopp, a hátán meg Csillagos a sárkányok elleni küzdelemre, amikor nagy hirtelen elébe toppant a manó, és megkérdezte:
- Hová loholsz királyfi?
- Megyek biz én sárkányok ellen.
- Na és fegyvered van-e?
- Van bizony! Éles a fegyverem, erős a karom, hidd el, legyőzöm én a sárkányokat.
- Azért fogadd csak el bátran, amit adok neked! Itt egy csodakard, egy csodaszó és egy csodakürt. Vedd őket, s ha bajban vagy, csak fújd meg a kürtöt és én rögtön előtermek.
- Köszönöm! – mondta a legkisebbik királyfi, átvette a csodakardot, a csodakürtöt, és megkérdezte: - mi lenne az a csodaszó?
- Sárkány-ártány-hapcifű! De jó hangosan kiáltsd, hogy Tüzes meghallja, és abban a pillanatban megtörik a hatalma!
- Sárkány-ártány-hapcifű! – ismételgette Csillagos a csodaszót, majd sebesen elvágtatott. Már a sárkányok földjén járt, amikor nagyon megéhezett, megszomjazott. Amint körülnézett, látta ám, hogy épp egy ivó felé vitte az útja. Be is tért.
- Üljön csak le kegyelmed! – szólt hozzá a korcsmáros, és addig térült-fordult, míg az asztalt telerakta ínycsiklandó étkekkel és testes, jó vörösborral. De bizony, az ő poharába is álomport szórt a sárkányok embere. A kis királyfi jól belakmározott, a borból mégsem ivott. Nem tetszett neki a korcsmáros mézes-mázos hajbókolása, és eszébe jutott, hogy miként jártak testvérei.
- Inkább a kútból iszom friss vizet, és lepihenek! – gondolta, és így is tett. Még elalvás előtt a párnája alá rejtette a csodakardot, és a csodakürtöt. Amíg ő az emeleten az igazak álmát aludta, a gonosz korcsmáros nem tudta elcsenni a fegyvereit, ezért sietve üzent a sárkányoknak, hogy vigyázzanak.
A hajnal már ébren találta Csillagost, aki gondosan felszerszámozta Nyúrgaloppot, felcsatolta fegyvereit, és elindult a sárkányok elleni küzdelemre. Amint az erdőbe ért, látta ám Zajokádót, hogy rettentő iramban közeledik, fegyvereit csattogtatva. Több se kellett a királyfinak, elővette a csodakardot, lovát nagy vágtatva az erdőbe küldte, hogy elterelje az óriás-sárkány figyelmét. Elég volt pár pillanat, és már fel is mászott a legmagasabb égig érő fa tetejére, onnan pedig Zajokádó hátára pattant, csodakardját megsuhintotta, és egyetlen mozdulattal levágta a sárkány félelmetes körmeit és ijesztésül még a nagy bajuszát is lenyisszantotta. Erre a néma óriássárkány mancsaiból kihullottak a fegyverek, és szárnyait összetéve megadta magát. A királyfi gyorsan az óriási fához kötözte, majd füttyentett egyet, és az okos Nyúrgalopp visszatért hozzá. Nekiindult, hogy legyőzze Fenenagyot. Hát bizony, nagy fába vágta a fejszéjét a királyfi, mert ennél nagyobb sárkány még nem termett a földön. Ahogy haladt egyre beljebb a sűrűbe, hirtelen megmozdult alatta a föld. Csillagos leesett a lováról, és akkor vette csak észre, hogy épp a sárkány hátán áll, amely akkora volt, mint egy hegyoldal. Elővette csodakardját, de bizony hiába is csapkodott vele, még megkarcolni sem tudta az óriást. Hirtelen eszébe jutott a manó, és óvatosan megfújta a csodakürtöt.
Lássatok csodát! A manó rögtön előtermett és így szólt:
- Eddig okosan és vitézül harcoltál kiskirályfi, de itt az én segítségem nélkül semmire sem mész!
Ezzel benyúlt láthatatlan tarsolyába, varázsport szórt a csodakürtbe, majd azt mondta!
– Na, most fújd meg azt a kürtöt! Ez még a süketeket is megrettenti.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.