Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Meseforgács 9. befejezés
- Én is hoztam valamit, - szólt egy kisfiú, és letett egy üveggolyót, egy kisautót, és egy malacperselyt, csörgő apróval teli.
- Nekem ez a nyugdíjam – suttogta egy kendős anyóka, és az asztal közepére helyezte ajándékát.
- Ezt különben babára szántam, - hallatszott a tíz év körüli kislány vékony hangja, miközben az asztalhoz ment.
- A barátaimmal gyűjtöttük! – mondták a sötétben néhányan.
- Nekem könnyű! Életemben először nyertem pénzt a lottón! – mormogta egy ismeretlen férfi, és az asztalra halmozta nyereményét.
Hirtelen nagyon furcsa dolog történt. Megjelent egy jól öltözött idegen férfi valahonnan a patak felől, és kíváncsian nézte a körben álló embereket, majd barátságosan köszönt és egy nagy, fekete aktatáskát vett elő.
- Hallottam a gyűjtésről és a gondokról. A műhely és a terület valóban sokat ér és megmenthető! – mondta.
Erre hatalmas csend támadt. Mindenki a férfit figyelte, aki papírokat vett elő és beszélni kezdett.
- Felszámolási kérelem érkezett hozzánk a „Cég”-től Önök ellen. Mi megvizsgáltuk az összes adatot, a környék dolgozóit, a műhely havi termelését, az áruk minőségét, az értékes, ősfás területet és kidolgoztunk egy személyre szabott kölcsönlehetőséget, mellyel megmenthetik ezt a csodálatos helyet. Tíz éves futamidővel, a legkisebb, kedvező kamattal terhelve Önök helyett kifizetjük a tartozásokat, mert bízunk benne, hogy képesek lesznek helytállni ésrészletekben visszafizetni a támogatásunk összegét. Ezzel tudunk segíteni.
-Csak alá kellene írni a szerződést! – szólt mosolyogva, és az öreg elé tolta a papírt. A mester pedig felvette a szemüvegét és lassan elolvasta az ajánlatot, majd kibetűzte a bank nevét is: OTP. Egy pár másodpercig az idegen segítő arcát nézte, majd tollat ragadott és aláírta az egyezséget.És így gyűlt, gyűlt a sok adomány, pénz és jó szándék, míg az Öreg tágra nyílt szemekkel csodálkozva nézte a többieket.
Valami megmagyarázhatatlan, furcsa érzés járta át, és mire magához tért, az emberek szétszéledtek. Csak az asztal roskadozott mellette. Parázs vidáman körbecsaholta, és fel-felugrott az asztalos mester lábára.
Pár nap múlva az Öreg kifizette az összes tartozást, és megvette a műhelyt a csodakerttel együtt. Azóta egyre többen jönnek hozzá kisebb-nagyobb javításokkal. Hol egy régi szekrény, hol egy nyikorgó hinta vár a gyógyulásra.A mester minden nap mesél látogatóinak, és ha elmennek, bizony mesél a szerszámainak is, és apró mosollyal a szája szögletében alszik el hintaszékében.Közben régi barátai a Gyalu, a Satu, a Véső, a Kalapács, Enyv, Ecset, Fűrész, Smirgli, a Reszelő, az Enyvesüveg és a többiek szorgalmasan játszanak Forgács-úrfival. Egyre újabb játékok készülnek, sőt, már a szerszámok tanítják meg a kis asztalos inasokat az alkotás rejtelmeire.
Az Öreg pedig az összes élő és mese-szereplőt kifaragta fából és a polcra tette, kedves eszközei közé.
Esténként, a pattogó tűz mellett gyakran csodálta az éjszaka palástját, és mikor elaludt, az égboltról sok csillagszem mosolygott rá.

Most mi is hagyjuk aludni őket! Az asztalos mestert és barátait.Holnap, ha felébred, majd örömmel és vidáman dolgozik, és estefelé biztosan mond egy szép mesét nekünk. Addig aludjatok jól, álmodjatok szépeket. Jó éjszakát gyerekek és felnőttek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.