Winczheim Tibor: KI AZ ÚR A HÁZBAN?
Fekete volt, mint az ördög. Az istálló utolsó bokszában állt az udvar felöli sarokban. Furcsán nézett a belépő istállófiúra. Kint feltámadt a szél, villámlott, majd azonnal dörgött. Mintha a pokol szakadt volna le!
A ló megremegett, s ha lehetett, még jobban összehúzta magát. A fiú nem tudta eldönteni, tőle, vagy a közelgő vihartól fél, esetleg mindkettőjüktől.
Tanácstalanul ácsorgott a box ajtajában, kezében a vasvillával, mely nevével ellentétben kemény műanyagból készült alumínium nyéllel. Mereven nézték egymást. A fiúnak eszébe jutott a tegnap, s feje lassan vörösödni kezdett…

Ezt a boxot takarította, és egy óvatlan pillanatban ez az ördögfajzat hátulról beleharapott. Nem sérült meg, csupán farmerének hátsó zsebe szakadt le, de úgy megijedt, majd becsinált.
Gyorsan kiugrott a boxból, becsapta az ajtót, feje az idegességtől, és a félelemtől lángolt, szíve a torkában dobogott.
„Rohadt dög! Egyszer még agyonverlek, vagy miattad kapok infarktust, de egyikünknek pusztulnia kell, az, szent!” – gondolta dühösen
A lovarda tulajdonosa jött. Mindjárt látta, valami nem stimmel. A fiú keze-lába remegett. A hangja is, amikor elmondta, mi történt. Várta, hogy a főnöke talán megsajnálja, vagy megvigasztalja, de nem: még ki is nevette:
- „Tudod, az állat érzi, ha félnek tőle és ezzel alkalomadtán vissza is él. Mutasd meg neki, ki az úr a házban!” – s azzal vigyorogva elment.
Ezt a blamázst! Azt hitte, ott süllyed el szégyenében, hiszen nemcsak az derült ki, hogy nem sokat ért a lovakhoz, de még fél is tőlük.

„Márpedig ezen az állapoton változtatni fogok! Méghozzá azonnal! A tulajnak igaza volt! Még egyszer nem égetsz le te rohadék!” – gondolta, s miután így jól felhergelte magát, belépett a boxba, és jól oldalba vágta a lovat a villa laposabb részével. – Dögölj meg te átkozott fajzat! – túráztatta magát, majd újból lesújtott. Előbb mindig csak az oldalát, később a fejét is. A ló többször is felugrott, de a sarokból nem volt menekvése.
Addig ütötte-vágta, míg teljesen kimerült. Aztán kitakarította a boxot. Szándékosan háttal állt neki, hátha bepróbálkozik megint, de a fekete szörnyeteg úgy állt a sarokban, mintha odacövekelték volna.
„Na, most végre megtudtad, ki az úr a házban!” - mondta neki hangosan -, majd az ajtaját rázárva kifordult az istállóból és a falnak támaszkodva, önelégült mosollyal a szája szélén, rágyújtott egy cigarettára
A főnöke jött, már messziről kiabálta:
- Láttam tegnap, mennyire be voltál tojva, gondoltam, megkönnyítem a munkádat, mégsem járja, hogy félve dolgozz, annak sosincs jó vége!
Tudod, a kutya is elsősorban akkor harap, ha érzi, hogy félnek tőle, érted? Nos, tegnap este levittem a rakoncátlan lovadat az alsó istállóba, az ottani emberem a pokol tüzétől sem fél, nemhogy egy állattól. Míg a másik egy vehemens disznó volt, ez egy kezes bárány.

Remélem, vele már csak ki fogsz jönni!
2135
mami - 2014. április 07. 12:13:32

Tibi!

Nekem május 03-án és 24-én van lefoglalt programom.
A május 17-e szabad. Ceruzával de írj be. Nagyon hiányzik a társaság!!!! Szállás lenne?

/mami/

2603
orkutya - 2014. április 07. 12:05:50

Kedves Barátaim!
Meglepett, mennyien vettétek a fáradtságot, és írtatok pár emberi szót ehhez az embertelen cselekedethez, ebből is látszik, mennyire humanisták vagytok.
A történet kitalált, ennyiben megnyugtathatlak benneteket, tehát a pacinak nem történt bántódása. De elképzeltem egy ilyen szitut, és beleéltem magam. Úgy látszik, sikerült, hiszen komoly emóciókat váltottak ki belőletek...
Más: Május 17.-re tervezzük a Józsival a 3. HM. kerti partit. Lenne hozzá kedvetek? Kikre számíthatnánk?

Szeretettel: Tibor Confused

3933
vadvirag47 - 2014. április 06. 10:30:42

Ez a történet egyszerre szomorú, és mélyen elgondolkodtató.
Sokkal tovább mutat, mint arra a rövid történetből következtetni lehetne.
Veréssel, ne nevelj, se gyereket, se állatot! Barátot csak akkor lelsz, ha tiszta szívvel, szeretettel közeledsz hozzá.
Szegény pára megjárta egy bunkó paraszt, éretlen siheder miatt. Őt kellene elverni, hogy észre térjen, és ne kontárkodjon bele olyan munkába, amihez nem ért, de a gazda is megelőzhette volna az esetet, ha "helyére" teszi a fiút. Aki nem ért az állatokhoz, ne menjen a közelébe!
Felháborított a történet olvasása is, ha ilyet látnék, biztos nem állnám meg szó nélkül.
Igazán jó volt olvasni írásod, pedig nagyon felbőszített, s egyben megdöbbentett a tartalma. remélem, nem igaz történet!
Szeretettel Vadvirág Surprised

2135
mami - 2014. április 06. 08:47:59

Kedves Tibor!

Megrázó volt az írásod, mégis "emberi". Nem tudok többet írni. Nem mondom, hogy jó volt olvasni, de azt se tagadhatom, hogy bizony ilyen az élet és az is biztos, hogy sok az ilyen lelkületű ember.
Kedves Tibor! Nagyon jó a megfogalmazásod!

Szeretettel: Róza

686
T Pandur Judit - 2014. április 06. 00:07:45

Kedves Tibor!

Már két nappal ezelőtt elolvastam ezt az alkotásodat, de annyira megrázott, hogy képtelen voltam hozzászólást írni, azon melegében.
Számomra az egyik leggyűlöletesebb dolog, ha valaki a nála gyengébbet, vagy neki kiszolgáltatottat bántalmazza.
Ilyenkor lepereg rólam a civilizáció, és szemet szemért, fogat fogért, ősi vágya tör elő belőlem.
Olyan jól írtad meg, hogy képtelen voltam két napig megnyugodni benne, hogy ez csak egy kitalált történet, egy brutálisan nagy csattanóval a végén.

A lovak egymás közötti játékában megfigyelhető, ahogyan lökdösődnek, ágaskodnak, ütnek, rúgnak és HARAPNAK. Természetesen ezt mind csak a móka kedvéért, hiszen csipkedni, harapdálni a másik bőrét nem nagy dolog, azonban ha a partner egy ember, akkor már komoly és fájdalmas. A legtöbb ló, ha csipkedni akar, igazándiból játszani szeretne, de nem tudja, hogy az emberi bőr korántsem olyan szívós, mint a lovaké.

Judit

277
farkas viola - 2014. április 04. 10:30:36

Kedves Tibor!

Nagy érdeklődéssel olvastam történetedet, de teljesen összetörtem a végén! Jaj, az a szegény ló, de megsajnáltam, - akár disznó, akár ló - szinte beteggé tettél! Igen, az állatnak is van ízlése, de azt is megérzi, ki milyen ember. Persze, tévedhet is, mert a húgoméknál van egy óriás kutya, amelyik engem szétszedne, - a többivel ellentétben - nem veszi észre rajtam, hogy olyan állatbarát vagyok, hogy már szinte "angyal".

Tibor! Teljesen összezavartál! Most vemhes disznó volt ott, vagy kezes bárány?

Gratulálok kitűnő írásodhoz, nagyon tetszik, örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Viola In LoveIn LoveIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.