Jártó Róza: Gondolatok egy parki padon 13
Még valamikor tavasszal történt! Meghozták az Orosházi Életet és ott megláttam két pici kutyus képét. Egy nagyobbacska zsemleszínűt és a kisebb feketét. Testvérek voltak. Én azonnal szerelmes lettem a zsemleszínűvel. Telefonáltam Szikhátra és a fiam személyesen is kiment kutyusnézőbe. Nem kaptuk meg akkor a kutyust, mert még fiatalka volt. Közben kijöttek hozzánk megnézni, hogy hova hoznám azt a kis jószágot.
Többszöri telefonváltás után azért csak eljött 2014. június 14-e és meghozták Őt.
Az örökbefogadási szerződésen Báró név van írva mivel vitathatatlanul viseli a „törvénytelen” de nemesi származás jeleit. Jellemzői: Shar pei keverék, írták a szerződésbe.
Nekem Ő az első pillanatban Mozsi lett. Mára már nem is hallgat más névre. Imádja, hogy van egy udvara, ami csak az övé, ahol Ő az úr, amire nagyon, de nagyon vigyázni kell. Kora hajnaltól késő estig nem is mehet itt el senki és semmi, hogy ne jelezne az én Mozsim.
Én is megszoktam már, hogy hiába nyitom ki a kaput, ki nem jönne az utcára. Tudja, hogy az ő birodalma az udvar amit, mint jó "gazda" el nem hagyna.
A minap azt látom, hogy a pár házzal arrébb lakó szomszédom egy elpusztult galambbal járkál. Igazából nem is tulajdonítottam n ennek nagy jelentőséget, hisz az utca mindenkié és ott úgy és avval sétálgat mindenki, amivel akar. Épp vissza értem a sarki boltból amikor Mozsi megfogva a térdnadrágom szárát húzni kezdett az udvar sarka felé. Azt hittem megint játszhatnékja van, lévén öt hónapos. Ezért vele mentem. Ott volt a galamb bedobva az udvaromba. Egy elpusztult állat, ha még galamb is magától nem repül be senki udvarába.
Meg is állapítottam, hogy a pici kutyámnak több esze van mint a szomszédnak, mert tudta, hogy az nem a mienk az nem ide a mi udvarunkba való. Becsomagoltam a galamb tetemét, reklámszatyorba tettem és átvittem a szomszédnak, avval, hogy elvesztett valamit…

(2014 Jártó Róza)
2135
mami - 2014. október 04. 07:51:26

Kedves Eszter!

Abba a korba értünk amikor számolgatni kéne, hogy mennyi azaz annyi amit még eltudunk végezni. Legyen ez akár egy kutyus életét bearanyozva befejezni. Azt gondolom sokan vagyunk így, hogy vannak olyan életek amiket nem szívesen hagyunk másra... . A szomszédom aki nagy gazdálkodó volt, számos aprójószággal, disznóval aminek a gyerekei felettébb örültek... elköszönve, azt ők el is adták. Most veszik a mirelitet. Mint ifjan, most is meg kell tervezni és le kell rendezni dolgainkat, hogy minden egyértelmű legyen. Persze tudom én hogy nem gondolhatok erre szüntelenül, mégis sajnálom, ha egy kis jószág árván marad. Szerencsére még ott nem tartunk. Most annak van itt az ideje, hogy örvendjünk egymásnak. Rose

Szeretettel: Jártó Róza

499
magyareszter - 2014. szeptember 06. 05:10:37

Kedves Róza!

Időnként az én szomszédomból is átrepülnek szárny nélküli dolgok. Ha kint játszanak a gyerekek az udvaron és átrepül a labdájuk, természetesen visszadobom, ha észreveszem, de igazából az üres, műanyag vizes palackot is visszadobom, ha már voltak szívesek átdobni. Szerencsére ritkán fordul elő ilyesmi, de azért bosszantó. Mozsinak valóban több esze van, mint sok embernek, vagy neveletlen gyereknek, akikből neveletlen felnőtt válik majd.
A kutyával én is úgy gondolkozom, mint Te, hogy számolgatom már az éveket és úgy gondolom, hogy ha a most 13 éves tacsi nem lesz már, nem merek bevállalni egy fiatal kis kutyát. Esetleg egy idősebbet, sokszor keresnek annak is gazdát, pont azért, amitől Te is félsz, hogy már nem éled túl. Persze tudjuk, hogy az élet és a halál nagyon sokszor nem kor kérdése.
Sok szeretettel Eszter

2135
mami - 2014. szeptember 02. 07:09:40

Kedves Lexi! Köszönet Mindenért!!! /mami/

Kedves Judit!

Nagyon jól látod. figyelni kell nekünk is a kutyusunkra. Tappancs az előző kutyám 15 évig volt a társam. Mikor eltávozott a boldogabb kutyamezőkre, sokáig nem akartam másikat helyette annyira összenőttünk. Meg aztán számolgattam is. Most 65 vagyok + 15. Vagy élek addig vagy nem, és akkor mi lesz az én Mozsimmal... De nem élheti az ember így az életét, kertes házban Mozsi nélkül. Ha eljön a délután 2 óra már nem bírok magammal megyek játszani vele. Nem elég, hogy visszahozza az eldobott labdát, de még csintalankodik is velem. Ahogy nyúlok érte elpöcköli előlem és nézi, hogy na milyen ügyes vagyok... De a pihenés alatt ha ülök a padon az én ölembe teszi csak a fejét hallgatva mit is beszélek a többiekkel. Vagy fekszik a lábamhoz, mindenképpen a lábamra rakva a mancsát. Pedig vannak gyerekek is. De neki én kellek. Amúgy meg olvastam, hogy akár 120 évig is elélhet az ember nemhogy 85-ig...
Kedves Judit! További szép napot!

Szeretettel: Róza

3300
kandracs roza - 2014. augusztus 27. 12:30:39

Drága Mamim...most jutottam csak idáig...Az ember néha rosszabb mint az állat... Sad

Előző novelládhoz is írtam..értem ..fáj. Szeretettel Lexid.Heart

686
T Pandur Judit - 2014. augusztus 23. 22:14:16

Kedves Mami!

Nagyon meg lehet szeretni egy kis állatot! Szinte családtaggá válik az idők múlásával. Nagyon megviseli az embert, ha elveszíti.
Jó lenne megtanítani a kutyusodat, hogy csak tőled fogadjon el ennivalót. Sajnos manapság a kilátástalan élet sok embert megront, gonosszá tesz.
Egy barátnőm kutyáját a kerítésen keresztül lefújták gáz spray-vel, és megvakult. Most dupla kerítésük van, hogy a másik kutya ne tudjon kimenni az utcai kerítésig.
Nagy öröm egy kiskutya, és nagy felelősség.

Judit

2135
mami - 2014. augusztus 23. 12:31:06

Violám! Küldte privátot!

277
farkas viola - 2014. augusztus 23. 09:37:25

Kedves Róza!

Hát, nem mindennapi történetet írtál, nagyon jól. Annak örülök, hogy van egy ilyen aranyos, okos Morzsid. De a szomszéd? Jobb nem is folytatni, mert nekem is gyalázatos, ártó szomszédaim vannak, már 24 éve!
Nagyon tetszett.
Róza Kedves! Jövő vasárnap lesz fellépésem a Láng, Műv. Házban, ingyenes. Versemnél megtalálhatod a Meghívót, de el is küldtem Neked.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

1403
titanil - 2014. augusztus 21. 12:53:32

Kedves Róza!
Nagyon meghökkentő történetet írtál, ki gondolná, hogy ilyen szomszédság is létezik? Remélhetőleg a szomszéd tanult belőle, ha egyáltalán egy ilyen érzelmű ember képes arra.
A kutyus egy nagyon illemtudó, okos állat, örülök, hogy jó helyre került.Smile
Sok szeretettel: Magdi

2135
mami - 2014. augusztus 20. 07:43:43

Kedves Ági!

Valóban nem is értem, hogy némelyik ember mit miért tesz. A másik szomszédom mondotta, hogy miért nem vittem megvizsgáltatni, hátha mérgező a galambtetem. Annyira távol áll tőlem és ezek szerint a kutyusomtól is az ilyesmi, hogy ez magunktól eszünkbe se jutott. Minden esetre szóltam az állatvédőknek, hisz még egy darabig Mozsikám a védelmük alatt áll. És persze az én örök védelmem alatt. Most készítettünk egy pár perces videót a kutyáról. A facebookom megosztom.

Szeretettel: /mami/

4932
liliom54 - 2014. augusztus 17. 22:08:57

Kedves Róza / Mami!
Megható, aranyos kis, igaz történetedhez, szívből gratulálok! Habár, -kissé "szomorúan, ledöbbenve " olvastam. Tanulságos. Megáll az ember esze! Lelketlen, -és valószínű nem sok empatikus érzelem szorul az olyan "szomszédodba", aki egy "elpusztult galamb tetemét" csak úgy bedobja egy másik udvarba.... Helyesen döntöttél, - amikor átadtad , illetve vissza adtad neki!
A pici kutyusodnak valóban több esze van, mint a szomszédodnak-Smile
Reménykedjünk, hogy, -talán megszólalt neki is ezek után a lelkiismerete és felébredt a szégyenérzete....
Persze, ha rendelkezik ilyesmivel...-Smile
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel ölellek: Ági /liliom54Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.