Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Abu Kasem papucsa
Ki ne ismerné Abu Kasemnek és a papucsának a történetét? Bagdadban, ha éppen béke van és a piacon zajlik az élet, biztosan kevés ilyen ember akad. Hiszen Abu Kasem papucsának a története legalább olyan régi, mint az Ezeregyéjszaka meséi!
Erre mifelénk, Európában már egészen biztosan sokan akadnak, akik még soha nem hallottak Abu Kasemről, és az ő nevezetes papucsáról. Nekik mesélem el most.
Abu Kasem Bagdadban élt, valamikor régesrég. Híres kereskedő volt, legalább annyira híres a gazdagságáról és az üzleteiről, mint a fösvénységéről. Hiába volt nagyon gazdag, és hiába próbálta a fösvénységét leplezni, olyan papucsa volt, amilyet még a város legszegényebbje is szégyellt volna felvenni. Bagdad minden suszterjének egy gyötrődés volt, ha Abu Kasem éppen hozzá tért be, hogy megfoltoztassa a papucsát. Olyannyira ismertté vált már ez a papucs a városban, hogyha valaminek az értelmetlenségét akarták kifejezni, akkor ennek a papucsnak a javítását hozták fel hasonlatul. Ez a papucs már elválaszthatatlanul hozzátartozott Abu Kasem megjelenéséhez, ebben ment le minden nap a bazárba.
Egyik nap egy szerencsés üzletet kötött, olcsón hozzájutott egy nagy láda kristályüvegflakonhoz, s mivel másnap egy tönkrement parfümkereskedő áruját készült felvásárolni, nagy haszna ígérkezett. Ezt megünnepelni egy ebédet adott a barátainak, az üzlettársainak, amely után a Bagdadban szokásos módon a nyilvános fürdőbe is elmentek.
A fürdő előterében, ahol a cipőt és a ruházatot kellett hagyni, egyik ismerőse szemrehányást tett neki a papucsa miatt, hiszen mikor levette, akkor látszott igazán, hogy mennyire rongyos volt már. A barátja igyekezett a lelkére beszélni, bizonygatva, hogy egy komoly üzletember nem járhat ilyen papucsban.
Abu Kasem sokáig nézte szó nélkül a szívéhez nőtt kis csúnyaságot, majd azt mondta: Már régóta töprengek ezen, de még nincs annyira elhasználódva, hogy ne szolgálhatna engem. Ezután úgy, ahogy voltak, bementek a fürdőbe.
Mialatt Abu Kasem a fürdőt élvezte, Bagdad bírája, a Kádi is megérkezett a fürdőbe.
Abu Kasem előbb végzett, mint a Kádi, s haza készülődött. Mikor felöltözött, nem találta a papucsát sehol. Viszont, ahhoz a helyhez közel, ahol a papucsát hagyta, talált egy gyönyörűszép, vadonatúj papucsot. Lehet, hogy valamelyik barátom akart megajándékozni? Ezt gondolta magában Abu Kasem, és afölötti örömében, hogy nem kell pénzt kiadnia egy új papucsra, elégedetten távozott a fürdőből az új papucsban.
Nem sokkal később a Kádi is távozni akart a fürdőből, de a szolgái nem találták sehol a papucsát. Mikor minden papucsot beazonosítottak, hogy melyik kié, csak egy csúfság maradt gazda nélkül -- Abu Kasem városszerte jól ismert papucsa.
A Kádi dühöngött, és azonnal lefogatta Abu Kasemet, mert az emberei természetesen rögtön megtalálták Abu Kasem házában a Kádi papucsát.
Abu Kasemnek egy csomó pénzébe került, hogy kiváltsa magát a börtönből, mert a bírságot aszerint állapították meg, hogy ki mennyire gazdag. Viszont visszakapta a szabadsága mellé kedvenc öreg papucsát.
Dühöngve tért haza Abu Kasem, és mérgében rögtön kihajította a papucsát az ablakon, és a papucs beleesett az ablak alatt menő folyóba.
Egy hét sem telt el, mikor néhány halász azt hitte, hogy gazdag zsákmánya akadt, de kiemelve a hálójukat, azt látták, hogy üres. Azaz, majdnem üres, mert kiszakította egy fémcsat, amely Abu Kasem papucsát díszitette. A halászokat a veszteségük nagyon feldühítette, azon nyomban odahajóztak Abu Kasem ablakai alá, s a nyitott ablakon keresztül behajították az ominózus papucsot.
Abban a szobában éppen az asztalon a nemrég beszerzett gyönyörű kristályflakonok álltak, mind megtöltve a finom parfümmel. Óriási csörömpöléssel törtek össze, ahogy a papucs rájuk zúdult, s még egymást is döntötték. A drága parfüm bezzeg kifolyt. Nagy volt Abu Kasem kára, és még nagyobb a mérge.
Átkozott papucsok! -- kiáltotta, és ásót ragadva fogta a papucsát és kiment a kertjébe, hogy jó mélyre elássa a föld mélyébe.
Igen ám, de a szomszédja leselkedett. Kifigyelte azt a csendes temetkezést, és mit gondolhatott mást, mint hogy Abu Kasem kincseket talált, és azokat rejti éppen el. Az érvényes törvények szerint a talált kincseket rögtön be kellett jelenteni a Kádinak. Ezért aztán a szomszéd mindjárt elszaladt a Kádihoz és feljelentette Abu Kasemet.
Abu Kasemet megint börtönbe vitték, senki sem akarta elhinni neki, hogy csak a papucsát ásta el a kertjében. Sok pénzébe került, hogy kiszabadulhatott.
Nyugodalma akkor sem volt még, hiszen otthon várta a papucs. Mit tegyen vele? Hogyan tüntesse el úgy a világból, hogy ne okozhasson több kárt neki?
Abu Kasem kisétált messzire a városból, ahol már egy lélek sem volt, csak egy tó. Messzire behajította Abu Kasem a papucsot a tóba, és fellélegezve tért haza.
Igen ám, de a tó egy mesterséges tó volt, a belőle kifolyó víz vezetékeken keresztül a várost látta el ivóvízzel. Nem sok idő kellett hozzá és a papucsok eljutottak egy vezetékhez, és eltömték azt. A vízszolgáltatóknak kellett a kárt elhárítani, s ekkor megtalálták a baj okozóját, a nevezetes papucsot.
Abu Kasemet ezúttal nem csukták börtönbe, elmesélt mindent, ami eddig vele és a papuccsal történt. De az okozott károkat és a helyreállítást neki kellett megfizetnie.
Már nagyon elege volt abból a sok bajból, amit ez a papucs okozott neki. Csak egy megoldást látott: a papucsokat el kell égetni. Mivel a papucsok nagyon átáztak a vízben, ezért feltette őket a kertjét határoló kőfal tetejére, hogy a nap kiszárítsa őket, amíg ő tüzet rak.
Az egyik szomszéd kertből egy nagy kutya meglátta a kerítés kőfalán a papucsokat. Kíváncsian felugrott oda, hogy megnézze és játsszon velük. A papucsok hirtelen kicsúsztak a kutya mancsai közül és lezúdultak egyenesen az utcára. Szerencsétlen módon éppen ott haladt el a fal alatt egy terhes fiatalasszony. Az ijedtségtől és a fejére csapódó papucstól beindult a szülés, egy koraszülés.
Az asszony férje emiatt bevádolta Abu Kasemet a Kádinál, kártérítést és fájdalomdíjat követelt. Abu Kasem fizethetett megint.
Mikor a Káditól visszakapta a papucsokat, csak azt az egyet kérte: Ne büntessenek engem soha többet semmilyen kár miatt, amit ezek a papucsok még okozhatnak!

A tanulság mindebből? Mindenki levonhatja maga.
3920
lilapetunia - 2014. szeptember 05. 09:38:27

Kedves Judit!

Örülök, hogy ránéztél kicsi Flórámra, köszönöm. Smile

Ti már korban elöbbre tartotok (ha jól láttam Luca néhány hónappal idösebb már), biztosan több tapasztalatod van a több nyelvüséggel. Nálunk Flóra még csak gagyog -- a felnöttek számára értelmetlenül -- a papája még én magyarul szólunk hozzá, a mamája és a környezet németül.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz, mikor már maga kéri a mesélést. Vajon lesz favorizált nyelve? (Ráadásul a legszebben illusztrált meséskönyvei, feltételezem, hogy hasonlóak, mint említesz, angolul vannak -- amit szintén hall néha a szülei társaságában.)
Talán ilyesmiröl is írsz majd a Murmur sorozatban, Smile

Üdv
Márta

686
T Pandur Judit - 2014. szeptember 05. 00:01:26

Kedves Márta!

Megnéztem a kis Flóráról a fényképeket, nagyon aranyos! Smile
Valóban nagyon sok mesét ismerek, és sok meséskönyvünk is van, mert szerencsére megtartottam a gyerekek meséskönyveit kicsi korukból. Némelyikben olyan szépségesek az illusztrációk, amik igazán megmozgatják a gyermeki fantáziát. Ma már csak antikváriumban lehetne ilyen szép meséskönyveket venni esetleg...

Szerintem a meséléssel Nálatok sem lesz gond! Smile

Judit

3920
lilapetunia - 2014. szeptember 04. 19:49:27

Kedves Judit,

köszönöm szépen az információt.
Azt hiszem, a Te fejedben is van elég sok mese, hogyha úgy adódik, hogy kisunokádnak mesélni lehet. Smile
(Az én unokámról itt van néhány kép:
http://time2life....kepekben/, és ugyanezen a blogon másutt néhány Stockholm kép is.)

Üdv:
Márta

686
T Pandur Judit - 2014. szeptember 04. 18:31:16

Kedves Márta!

Igen, én már ismertem ezt a mesét. Egy picit másként, /pld. folyosóra tette a papucsot száradni, amikor el akarta égetni//, de már nem emlékszem pontosan, hogy hol olvastam magyarul. Talán az 1999-ben, az Atlantisz könyvkiadó által kiadott "Az ezeregy éjszaka meséi" című kötetekben, ami az eredeti arab szöveg első, teljes magyar fordítása. De nem vagyok biztos benne...
Lehet, hogy egy régi újságban... De az is lehet, hogy még a nagymamám mesélte kicsi koromban.
Mindenesetre nem közismert mese.

Judit

3920
lilapetunia - 2014. szeptember 04. 17:35:22

Kedves Judit!

Köszönöm a hozzászólásodat. Annál is inkább, mert úgy érzem belöle, hogy Te már ismerted Abu Kasem történetét. Megkérdezhetem, hogy angol tudásodnak köszönhetöen, vagy magyarul másutt? Ugyanis az volt az egyik fö motivációm az iráshoz, hogy én magyarul nem találtam sehol, viszont a világ sok táján nagyon közismert. Ha mégis Magyarországon is ismert lenne, tévedtem.

Szeretem ezeket a példabeszéd jellegü keleti meséket. Olyan korokból származnak, mikor még nem volt televízió és internet (söt, feltehetöen könyvnyomtatás se a mai értelemben); a mesélök fontos szerepet töltöttek be.

Örülök nagyon, hogy tetszett, és még magyarázatot is füztél hozzá.

Szeretettel üdv:
Márta

686
T Pandur Judit - 2014. szeptember 04. 13:26:25

Kedves Márta!

Tanulságos mese "Abu Kasem papucsa", amivel a holisztikus szemléletet példázták. /A világban minden mindennel összefügg, mert egységes egészet alkot./
A fösvény Abu Kasem nem vett magának új papucsot, így a régi papucsa szabadította meg egész vagyonától.
Mennyi bajt megspórolhatott volna, ha a kukába dobja a papucsot, ha Bagdadban lett volna akkoriban kuka. Grin

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.