Juhász István P.: Az elveszett aranybéka rejtélye
A helyszín Rekettyefalva, egy apró kis falu a semmi kellős közepén. Az ott lakók szerint a község csak egy egyszerű kis porfészek nulla turisztikai vonzerővel. Határában a Béka-patak csordogál, nevét teljesen logikusan az ott tanyázó rengeteg brekegő jószágról kapta. Patak létére egy öt méter magas vízesés segítségével dobálja a vizet, pedig tudván tudja, hogy kristálytiszta folyása egy mocskos szennyvízcsatornába ömlik. Ez a különlegesnek mondható kis természeti csemege évi néhány turistát vonz a faluba, de mindösszesen pár percet időznek ott túrázás közben, mondhatni egy szusszanóhelyről beszélünk. Kattintanak egy tájképes szelfit, és már tovább is állnak.
A történet ennél a vízesésnél kezdődött. A két tizenéves cimbora, Aladár és Soma békafényképezős délutánt tervezett ehhez a pirinyó természeti csodához. Tényleg pirinyó, csak a helyiek és a megszállott természetjárók tudnak róla, még a faluközpontban kihelyezett térképen se szerepel. Szóval elérkezett az az illatos és napsütéses tavaszi nap, mikor is a duó megrohamozta a vizet. Három és fél óra leforgása alatt csupán vörös- és sárgahasú unkákat sikerült lencsevégre kapniuk.
- Hogy ennek is mennyire fog örülni a biológiatanci! – ujjongtak mindketten. Optimizmusuk határtalan volt.
Telt-múlt az idő, tavi békákat és kecskebékákat is meg tudtak örökíteni. Kezdett esteledni, Aladár már csapkodta az őt támadó szúnyogokat. Ennek ellenére még nem szándékoztak hazaindulni, mivel az ott ritkaságszámba menő mocsári békára még vártak. A szerencseszámuk az ötös, így érthetőbb, hogy öt lekapott békafajjal szerették volna beadni a biológia szorgalmi feladatukat, mely a rekettyefalvi természeti értékekről, azon belül az ott honos békafajokról szól.
Soma megpillantotta a várva várt kétéltűt, ám annak semmi kedve nem volt modellkedni, beugrott a vízesés mögé. A fiú csodálkozott, hiszen nem gondolta volna, hogy a vízfüggönyön képes átmenni bármi is. Zacskót húzott a képeket megörökítő masinájára, és egy hirtelen mozdulattal nekiment a vízfalnak. Sikeresen átjutott rajta, csurom vizesen elkezdte keresni a brekegő célpontot. Ám olyat látott, hogy ledermedt.
A tücskök ciripeltek, a levegő lehűlt. Soma már fél órája eltűnt, Aladár pedig kezdett besokallni a sok vérszívó miatt.
- Ez meg mit csinálhat ott ilyen sokáig? Előjöhetne végre, ezek a szemetek felzabálják az összes a vérem... – gondolta magában a kint maradt srác, majd rutinszerűen rávágott egy őt csipkedő szúnyogra. Türelme elfogyott, nekirohant a lezúduló víznek. Azonnal Soma felé nyúlt, hogy kicibálja az eldugott kis barlangból, ám ő is meglátta azt a bizonyos aranybékát. Egy fél méteres, huszonnégy karátos békát. A fiatalok egymásra néztek. Egy srófra járt az agyuk.
Másnap Elemér, aki egy jómódú család ismeretlenségre áhítozó tagja, ellátogatott a vízeséshez. Bement a lezúduló víz által elzárt barlangba, és egykettőre sokkos állapotba került. Eltűnt az aranybékája. Rohant is a rendőrségre, ahol szimplán kinevették, mondván bolond, nincs is barlang, nincs is fél méteres aranyszobor. Egy lehetősége maradt az ügy minél gyorsabban való felgöngyölítésére: Undok Borz magánnyomozó.
Elemér el is ment hozzá. Egy dűlőúton, a semmi közepe után található egy kicsi, ám takaros parasztház frissen meszelve, a tetején új náddal. Meglepődött, hogy az undoknak titulált Borz, aki simlis, kárómintás fejfedőt és olajzöld köpenyt viselt, milyen készséges volt vele.
- Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
- Ellopták az aranybékámat!!
- Honnét?
- A Béka-vízesés mögül.
- Hmm... Hogy nézett ki az a béka?
- Úgy fél méter magas, finom kidolgozású, kissé matt fényű levelibéka alakot ábrázoló aranyöntvény.
- Értem. És miért éppen oda rejtette el?
- Otthon túl feltűnő lett volna...
- Értem, mindent felírtam. És Önt hogy is hívják? Ezt elfelejtette közölni velem.
- Jaj, bocsánat! Elemér vagyok. Lapos Elemér.
- Semmi gond. És hol lakik?
- Rekettyefalva, Mocsár utca 12.
- Rendben, mindent feljegyeztem.
- Nagyszerű! És mi a valódi neve?
- Ne kérdezzen! Azt csak nekem szabad. A valódi nevem amúgy is hétpecsétes titok. A társam pont nincs itt. Az ő fedőneve Lábnyom. Az ő eredeti nevét se kérdezze. Na, ha valami nyomra bukkanok, akkor felkeresem.
- Kösz...
- Szóra sem érdemes! Viszontlátásra!
Másnap Undok Borz Lábnyom kíséretében felkereste a Béka-vízesést. A lépkedések cipőnyomait a hajnali eső megviccelte, így azokkal nem is kezdtek el foglalkozni. Bementek a vízesés mögé, ahol látták az értékes békaszobor hűlt helyét. Elkezdtek körülnézni. Lábnyom kis idő elteltével talált egy fotómasinát. Borz tudta, hogy olyan típusú gép a faluban csak egyetlen egy létezik, bár a világon sem elterjedt már a polaroid, ami rögtön köpködi ki magából a képeket. Az ügy gyors lefolyásúnak ígérkezett.
A nyomozók elmentek Elemérhez, hogy beszámoljanak neki a fejleményekről. A férfi leírhatatlanul meglepődött, hiszen ismerte Somát, viszont ő csak jót hallott róla. A trió felkereste a Nád utca 9-et. Bekopogtak az utcára közvetlenül nyíló, lepattogzott festésű fa ajtón, de semmi válasz nem érkezett, viszont gyanúsan hangos volt bent a ricsaj. Undok Borz kénytelen volt betörni az amúgy teljesen leamortizálódott, piszokszínű kockaházba. Nem volt nehéz dolga. Beléptek a nappaliba, ahol mindnyájan a földbe gyökereztek – a két ifjú öldöste egymást. Aladár egy törött vázával csapkodta Soma sebektől hemzsegő fejét, aki egy kihegyezett virágkaróval hadonászott. Borz próbálta őket szétszedni, ám a harcos ifjak ellökték maguktól – ettől a nyomozó belezuhant a vitrines szekrénysorba, így sok kis üveg- és porcelánszilánk repült a földre szerteszét. A fiúk folytatták a küzdelmet, a szilánkokon hemperegtek. Szerencsétlenségükre verőereikbe csésze- és tányérdarabok fúródtak, egyre több és több vöröslő foltot lehetett a szobában látni. Pillanatok alatt elvesztették erejüket, majd életüket is. Az elveszett aranybéka Eleméré maradt.

2009-2014
5004
JIstvan - 2014. november 09. 21:45:39

Kedves Viola!

Köszönöm!

Kis plusz infó:
Ennek a novellának a kezdetleges verziójával gimisként a sulis novellaíró pályázaton második lettem. (Tizedikes koromban.)

És a nyomozók Sherlock Holmes és Watson alteregói vagy nem is tudom, hogy mondjam. A nevek hangzását figyelve észrevehető, remélem. Smile

Üdv, Juhász István P.

277
farkas viola - 2014. november 09. 19:49:32

Érdeklődéssel olvastam.
Gratulálok szeretettel: ViolaDisappointed

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.