Fekete Ferencné dr.: A kizsebelt betörő
A falu egyik csendes utcájában élek a családommal már évek óta. Legutóbb, ahogy hazafelé tartottam megállított egyik ismerősöm. Leszállt a kerékpárjáról és megkérdezte, hogy hallottam-e, hogy mi történt Mária néni portáján?

- Nem, nem hallottam, miért mi történt? Gyanítottam, hogy feltétlenül el szeretné mondani nekem.

- Tudja, arról az idős asszonyról van szó, akihez már több alkalommal betörtek. A betörő minden esetben a nyugdíját kereste. Főleg akkor, amikor a postás már biztosan kivitte neki. Olyankor ment be a házába, amikor vagy a boltban, vagy a temetőben volt.

- A szomszédok nem vették észre egyetlen alkalommal sem? – kérdeztem megrökönyödve.

- A szomszédjai napközben dolgoznak. Hiába panaszolta el, hogy megint járt nála valaki és kutatott a szekrényében, nem igen hittek neki. Azt mondták, hogy nagyon idős és ezért már biztosan szenilis, és össze - visszabeszél mindent. Az idős emberek panaszai sokszor nem tűnnek számunkra hihetőknek, gyakran kételkedve fogadjuk, amit mondanak.

- Valóban jócskán elszálltak fölötte az évek. Én is szoktam vele beszélgetni, de a szenilitásnak semmi nyomát nem tapasztaltam. Kora ellenére követi a mai élet eseményeit, van véleménye és mi több olyan javaslatai, amit nem ártana megszívlelni.

- Kilencvenéves is elmúlt már, de nem látszik meg rajta. Még jól bírja magát a kora ellenére. Egy kis segítséggel az otthonát is rendben tartja. Vele szemben lakik egy sok gyerekes család. Dolgoznak ugyan a szülők, de a fizetésük nem tart ki a hó végéig. Mária néni gyakran kisegíti őket a nyugdíjából. Kisebb, nagyobb összeget kölcsön ad nekik, amit mindig vissza is kap.

- Vajon ki lehet a látogatója? Nem jöhetnek szóba a kölcsönkérők? Így egyszerűbb lenne a pénzéhez jutni, mint folyton folyvást kérni tőle és főként visszaadni.

- Ez fel sem merült senkiben, hiszen aki szegény az nem feltétlenül gazember. Az idős asszony soha sem gyanakodott rájuk, mert tudja, hogy a nélkülözőnek sok minden hiányzik, de a kapzsinak minden. Ha a szeretet jelen van az életünkben, akkor az pótolja mindazt, ami hiányzik. Mária néni látja, hogy a gyerekeik szeretetben nevelkednek, ezért segít nekik, ahogy tőle telik.

- Elfogadom az érvelését, de az is lehet, hogy nem falubeli emberről van szó – mondtam ki, amire gondoltam.

- Azért állítottam meg, mert ez most nyilvánvalóan kiderült, ugyanis ismét látogatója volt Mária néninek, csak most szó szerint ráfázott.

Végképp felcsigázta az érdeklődésemet az, amit mondott és kértem, hogy mesélje el, hogy mi is történt valójában. Azt javasolta, hogy látogassam meg az idős asszonyt, mert ő hitelesebben elmondja majd nekem. Ezzel felült a kerékpárra, és elkerekezett vele. Engem pedig ott hagyott azzal a tudattal és általa megadott lehetőséggel, hogyha kíváncsi vagyok, akkor úgyis élek vele.

Bizony nagyon érdekelt, hogy mi is történt. A húgommal együtt felkerestük egyik délutánon. Kedvesen fogadott és örült a frissen szedett gyümölcsnek és a süteménynek is. Miután hellyel kínált bennünket nem hagyott nyugodni a jövetelünk célja.

- Mária néni tényleg meglepte a betörőt a házában?- kérdeztem tőle.

- Bizony lelkecskéim, most végre sikerült elcsípni őt. Elmesélem, mert még magam se hiszem el azt, ami velem történt. A temetőből jöttem haza, amikor észrevettem, hogy a bejárati ajtóm nyitva van. Gondoltam, hogy most aztán nem menekülhet el, mert én bizony bemegyek. Éppen háttal állt nekem és a szekrényemben kutatott. Erélyesen rászóltam: hát maga mit keres ott, és hogy jött be, ha a kulcs meg nálam volt?

A fickó hátraugrott és láttam rajta, hogy nagyon meglepődött. Magas, szikár, borostás arcú, hosszú lófarokba fogott, barna hajú férfi volt. Lehetett vagy harminchárom éves. Azt is mondhatnám, hogy Krisztus életkorának megfelelő időt élt meg. A ruházata egyáltalán nem volt elhanyagolt.

- Hová tette a nyugdíját nyanya? Adja ide és akkor nem lesz semmi bántódása – mondta.

- Még hogy nyanya – háborodtam fel ezen. Hogy beszél velem maga semmirekellő, kisstílű tolvaj, aki csak az öregekhez mer betörni, hogy elvegye tőlük azt a kis nyugdíjukat, amiből alig tudnak megélni. Takarodjon ki a házamból! A tolvaj egy kissé meglepődött ugyan, de tovább követelődzött.

- Ide a pénzt, különben nagyon megbánja! Megpróbált félelmet kelteni bennem hangoskodó és követelő hangon.

Arra gondoltam, ha ő felemelte a hangját, akkor én sem hagyom annyiban. Időt kell nyernem, hátha valaki betéved hozzám és a segítségemre lesz. Sajnos nem így történt. Megtámadni nem mertem, hiszen majdnem háromszor annyi évet éltem meg, mint ő és könnyen elbánt volna velem.

- Azért a pénzért az urammal együtt megdolgoztunk. Miért nem keres munkát ahelyett, hogy betörésből akar megélni? Biztosan italra meg drogra kellene a pénzem. Abból ugyan nem eszik maga, maga sátánfajzat - mondtam erélyesen. Különben is az már nincs meg, befizettem a csekkeket és kölcsönt is adtam a szomszédnak. – válaszoltam határozottan. Kérdezze meg tőlük, ott laknak szemben és indultam volna az ajtó felé.

- Elég a rizsából öreganyám! Valamennyi pénze csak maradt? Azonnal adja ide –mondta fenyegetően és elállta az utamat, nehogy kimenjek és segítséget hívjak.

- Öregnek öreg vagyok, de tisztességben élem az életemet. Ellenben ha te így folytatod, akkor börtönből börtönbe kerülsz majd, és kárhozott lélekként végül a pokolra jutsz. Nehogy azt hidd, hogy mindig megúszod majd. Ez a sors vár rád.

- Ne tartson nekem szentmisét. Kerestem én munkát, de nincs. Mindenhonnan csak ígéreteket kaptam. Ha Isten létezne, nem hagyná, hogy annyi munkanélküli és szegény ember legyen.

- Te Istentagadó! Az Úr nem fogja neked kikaparni a gesztenyét. Sült galambra vársz, hiszen még fiatal vagy? Használd az eszedet. Aki igazán dolgozni akar, az talál munkát magának. Rossz úton jársz fiam, térj le róla mielőbb.

- Na, fejezzük be ezt a süketelést és vegye elő gyorsan a bugyellárisát, amíg jó kedvemben vagyok! A szeme félelmetesen és mindenre elszántan villant.

- Persze ez neked csak süketelés, és nem jöttél rá, hogy te magad vagy a süket. Látom rajtad fiam, a szemedből olvasom ki, hogy azt sem hallod meg, amit most mondok neked.

A betörő egyre nyugtalanabbul, állandóan az ajtón kívülre nézegetett. Rájött, hogy a vele való diskurzus az én ellenállásom. Felfogta, hogy ez egyre nagyobb veszélybe sodorhatja, ha így folytatódik tovább. Beláttam én is, hogy jobban teszem, ha feladom a szóbeli vitát és hagyom elmenekülni mielőtt fokozódó félelmében rám támadna.

- Van egy húszasom. Itt van, vidd, ha annyira rá vagy szorulva - mondtam beletörődve. A zsebemből elővettem húszezer forintot és odaadtam neki. Gyorsan elvette, de nem tágított.

- Van ott még több is, adja ide, mert lelövöm, mint egy kutyát! A követelődzése félelmetes volt.

Ettől a fenyegetésétől nagyon megijedtem és odaadtam neki az utolsó húszezresemet is, amit az uram sírkövének feljavítására vettem magamhoz. Gyorsan belegyűrte a zsebébe és sarkon fordult. Ekkor megláttam, hogy a pénzem csücske kilóg a zsebéből és mielőtt kiment volna én egy ügyes mozdulattal visszaloptam tőle. Szerencsére nem vette észre, mert nagyon izgatott volt és igyekezett mielőbb kijutni a házamból.

- Nagy lélekjelenlétről tanúskodik mindez és a bátorsága is bámulatos - állapítottuk meg mind a ketten.

- Engem se most vettek le ám a falvédőről aranyoskáim, és hamiskásan ránk mosolygott. Na, de még nincs vége, mert nemcsak megloptam, hanem el is fogattam a betörőt. Azonnal hívtam a rendőrséget és elmondtam, hogy kit keressenek. Félórába se telt és már el is fogták az általam adott személyleírás alapján. Szerencsére jól szemügyre vehettem, amíg vitatkoztunk és megjegyeztem a kinézetét. Amikor elém vezették csak annyit mondtam neki.

- Nem megmondtam fiam, hogy rossz utat választottál? Ott van a jobb zsebében a pénzem, amit visszakövetelek – mondtam most már kissé megnyugodva a rendőröknek. Azzal fenyegetett meg, hogy lelő engem. A rendőrök ezt hallva elmentek a lakására, ahol valóban találtak fegyvert és lőszereket is.

Mária néni szívesen megosztotta velünk a vele történteket. De éreztük, hogy a sajnálat is a lelkébe költözött. Nem sikerült rávenni a betörőt szándékának feladására. Vigasztalására megállapítottuk, hogy bizony nagyon félelmetes időket élünk. Nincs semmi, amivel védekezhetnénk az ilyen mindenre elszánt betörőkkel, tolvajokkal szemben.

- Már hogyne lenne! Nem szabad megijedni, de támadólag sem szabad fellépni. A józanság és a megfontoltság meghozza majd a helyes döntést és cselekedetet – mondta Mária néni a maga kilencven éve alatt szerzett bölcsességével és a legfrissebb tapasztalatával.

Amikor megtudta az ítéletet, hogy a fegyverrel való fenyegetés miatt kétszer annyi évet kapott a betörő, akkor megjegyezte. - Az igaz, hogy akkor bátor voltam, de most bevallom, hogy egy kicsit félek. Bár ki tudja, megérem-e még azt, amikor majd kiszabadul.

Később az egész falu megtudta a kizsebelt betörő történetét. Jó példaként emlegetik a mai napig. Így őrzik Mária néni emlékét.
5162
feketenedr - 2015. február 27. 15:46:15

Kedves Róza!
Valóban szerencséje volt Mária néninek, mert lehetett volna sokkal agresszívabb a betörő.
Talán a bölcsessége, a kitartása lepte meg a fiatal férfit. A rendőrök sem hitték el a nagy lélekjelenlétét. Az élet bizony produkál ilyen helyzeteket.
Köszönettel és szeretettel: Margó

2135
mami - 2015. február 27. 08:39:48

Kedves Margó!

Úgy olvastam a történeted, hogy semmi félsz nem volt bennem. Valahogy eresztem, hogy ennek csak jó lehet a vége. Legalábbis az áldozatra nézve. Bámulom az idős hölgyet, én mégis azt mondom, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnék akkor visítanák mint akit nyúznak. Mert valljuk be, Mária néni egy igazán szelíd fegyveres rablót fogott ki...
Örömmel olvastam történeted.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

5162
feketenedr - 2015. február 23. 15:46:55

Kedves Viola!
Köszönöm, hogy a többiek nevében is befogadtál magatok közé. Nagy megtiszteltetés a számomra és örömmel tölt el, hogy az írásom is tetszett. Én is követni fogom a többiek írásait, hiszen van még mit tanulnom...
Szeretettel üdvözöllek: Margó

277
farkas viola - 2015. február 19. 21:32:30

Kedves Feketenedr!
Érezd Magad jól közöttünk.
Nagy érdeklődéssel olvastam írásod. Csodálnivaló, hogy 90 évesen valaki ilyen talpraesett legyen. Örülök, hogy nem történt baja.
Szeretettel: Viola RoseIn LoveRose

5162
feketenedr - 2015. február 17. 14:13:40

Kedves Zsike,
nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Margó

2175
hzsike - 2015. február 17. 14:02:30

Jó stílusban megírt, tanulságos kis történet.
Gratulálok!
Szeretettel:Zsike Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.