Fekete Ferencné dr.: Árva autó (1. rész)
Ajánlás: kis Máténak

Mesébe illő történet arról, hogy miként tanultam meg újra vezetni

(1. rész)


Szép májusi délutánon, amikor kinyitottam a garázs ajtót, nagy sóhajtás kíséretében ezt hallottam:
- Végre egy kis fény és friss, langy fuvallat!
Döbbenten kérdeztem:
- Ki van itt? Ki szólalt meg?
- Hát én a” Szuzi” - volt a válasz a kérdésemre.
Körülnéztem, megkerültem a benn álló autót, de nem láttam senki-fiát.
- Mit kerülgetsz, még végül elszédülsz? Hát nem ismersz meg? Én vagyok a te autód a Suzuki Wagon R+.
Döbbenten megálltam és arra gondoltam, hogy bizonyára képzelődöm. Ez nem lehet igaz. Az autók nem beszélnek, hacsak nem kerültem álomországba.
- Hol vagyok? Mi történik velem? – kérdeztem halkan, kissé megrémülve, de csodálkozva is.
- Ugye most meglepődtél? Pedig jól hallottad, én szóltam hozzád.
- Jól van, halljam! Mit akarsz? – mentem bele a játékba.
- Hónapok óta nyitogatták rám a garázs ajtót. Hol fáztam, hol meg a sötétség szegte a kedvemet. Néha valaki beindította a motoromat és reményt keltett bennem, hogy végre elindulhatok ismét világot látni. Fájó szívvel gondolok azokra a szép időkre, amikor jó kedvvel útnak indultunk. Mennyi látnivalóban volt részünk, milyen sokfelé eljutottunk.
"Bizony- bizony! A régi szép idők nekem is nagyon hiányoznak –" - gondoltam és igazat adtam a kesergőnek
- Január óta itt árválkodom. Pedig ennyi év után több gondoskodást érdemelnék. Te is tudod, hogy soha nem hagytam cserben a gazdámat, mindig jó társa voltam. Hát nem érdemlek meg egy kicsivel több törődést?
- Mire gondolsz konkrétan? – kérdeztem kíváncsian.
- Rám férne egy kis habfürdőzés, mert csupa por lett a szép zöld karosszéria - köpenyem. Az ablakaim is homályosak, a téli gumikról meg nem is beszélek. Május van! Itt állok, mint télvíz idején. Meddig lehet ezt még bírni? – zúdította rám a panaszáradatát.

Elszégyelltem magam, amiért egyedül csak saját magammal törődtem.
Szegény autóm te is árva maradtál nem csak én! Arra gondoltam, hogy legalább reményt kell adnom neki addig, amíg megszervezem a kiszabadítását és véget vetek az árvaságának.
- Ne haragudj, de sok minden megváltozott. Értem, hogy mit szeretnél. Van, ami hamarosan megoldható, de van, amire még várni kell. Egy kis türelmet kérek tőled – próbáltam megvigasztalni.
- Jól van, vigye kánya az elmúlt hónapokat, de az ígéretedet nehogy elfelejtsd! Nem szeretnék továbbra is itt árválkodni céltalanul.
- Elárulom neked most bizalmasan, hogy nekem sok-sok lelkierőt kellett gyűjtenem ahhoz, hogy meglátogassalak a garázsban. Ki kellett találnom, hogy mit kezdjek magammal és veled.
- Ha nem tudnád, egy autónak is megvan a maga feladata. A garázsban állni céltalanul nem egy leányálom. Ugyanis akkor nemcsak amortizálódik – ahogyan ti emberek mondjátok –hanem a lelke is megsérül. Mondta el egy szuszra, amit kigondolt és azt remélte, hogy ezzel majd levesz a lábamról.
- Látom, hogy megint csodálkozol. Nem hallottál az autólélekről? Remélem, hogy hamarosan megismertethetem veled. Igyekezz és kezdj hozzá a megoldásokhoz mielőbb, mert fogytán a türelmem – fejezte be váratlanul, kissé lekezelő stílusban.

Folytatódik…
5162
feketenedr - 2015. február 27. 16:06:32

Kedves Róza!
Sokat latolgattam, hogy milyen formában írjam meg a rutingyakorlataim keserédes történeteit. Egyszer több napig nálam volt Máté, akinek esténként mesébe foglaltam. Tetszett neki, ezért le is írtam. Amikor elolvasta lerajzolta Szuzit a garázs előtt és engem is. A gyermeki lélek visszajelzései a legdrágább kincs a számunkra.
Köszönöm az érdeklődésedet!
Jön a folytatás!
Szeretettel: MargóSmile

2135
mami - 2015. február 27. 08:13:56

Kedves Margó!

Nagyon jó az indítás, akarom mondani a kezdet. Felkelteted az érdeklődésemet így bizony várom a folytatást...

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.