Fekete Ferencné dr.: Elgázolt rózsafa (Árva autó 4. rész)
A garázsból kijöttem ugyan, de a folytatás még több figyelmet kívánt tőlem. Nemcsak az öt hatalmas tuja jelentette számomra a veszélyt, hanem a velük szemben lévő szegélyezett virágágyás is.
Az oktató utasítása szerint jobbra nagy ívben kellene befordulnom és a kapuig tolatni a keskeny és lejtős bejárati úton.
Felmértem a helyzetet és nagy lélegzetet véve elindultam. Lelki szemeim előtt már előre láttam, hogy vagy a tuja, vagy a virágágyás lesz az áldozat. Nagy meglepetésemre Szuzi ismét megszólalt.
- Ne félj, majd én segítek neked – bátorított. Barátok vagyunk elvégre, ennyit megtehetek érted. Nincs igazam?
Meglepett a segítőszándéka és az, hogy a barátjává fogadott. Lássuk, hogy komolyan gondolta-e.
A kanyarodás elsőre sikerült. Most egyenesbe kell hoznom a gépkocsit, és csak nagyon lassan mehetek tovább a kinyitott kapuig – soroltam a teendőket. Hirtelen azt éreztem, hogy kifut alólam az autó.
- Hová sietsz, nem vetted észre hogy lejtőn vagyunk? Fékezz már! – szólt rám Szuzi. Vadul lefékeztem, megálltam, az autó lefulladt.
- Már megint elfelejtetted, hogy a féken kívül a kuplungomat is használnod kell – méltatlankodott!
- Semmi baj, eddig jó volt minden, most indítson újra és folytassa – avatkozott be az oktatóm.
A kaput átlépve tudtam, hogy az orgonasövény mellé kell húzódnom, ha később majd ki szeretnék kanyarodni a közútra.
- De nem ilyen közel és nem ilyen fájdalmasan! Nem hallottad az orgonaágak karcoló hangját? – siránkozott Szuzi.
Kiszálltam és láttam, hogy a jobb oldali ajtón egy száraz ág komoly karcot okozott. Aha, ezt jelezte nekem kétségbeesve - mértem fel a helyzetet és az okozott kárt.
- Bocsánat, nem volt szándékos - próbáltam magyarázkodni és leplezni a zavaromat.
- Na, még csak az hiányzott volna! Ennek a sövénynek már orgona illata sincs évek óta – zsörtölődött Szuzi.
- Sövényvágóval kb. egy méterrel megkurtíthatjuk a bokor jobb oldalát – javasolta az oktatóm.
- Ugye nem visz rá a lelked ilyen durva cselekedetre? – kérdezte tőlem az autóm.
- Most meg a védelmedbe veszed? Komolyan mondom, hogy az ember nem tud rajtad eligazodni – reagáltam gondolatban.
- Nem kell sövényvágó, más megoldást keresek a következő gyakorlás idejére – mondtam ki a határozott döntésemet. Ezen az oktató nagyon meglepődött.
- Kíváncsian várom, hogy milyen kreatív megoldást talál ki holnapra - jegyezte meg.
- Bíztam benned, hogy helyesen döntesz – méltányolta az autóm.
A visszaút előremenetben már sokkal jobban sikerült. A balra kanyarodás is sikeres lett volna, ha a rózsafám nem állja el az utamat. Újabb akadály, amivel nem számoltam.
- Vigyázz, elgázolod a rózsafát – hallottam Szuzi figyelmeztető fékcsikorgását,- de már késő volt!
A fa a tövénél törött ketté és dőlt a fűre. Legalább nem ütötte meg magát – mondtuk ki, amit éreztünk. A rózsafámat nagy sajnálkozás közepette citromsárga – figyelemfelhívásként - ragasztószalaggal gyorsan összeillesztettem és támasztékkal kiékeltem.
Októberben két gyönyörű rózsa nyílt rajta a vigasztalásomra.

Az autót viharos gyorsasággal vezettem be a garázsba. Magam sem hittem, hogy végül sikerült időben megállnom, mielőtt a szomszédot meglátogatom. Így ért véget az én első próbautam az udvaromban.
Kisebb sérülések, a rózsafa elgázolása, ügyes kanyarok és kevésbé ügyes tolatások a vezetésem eredménye.
- Nehogy elkeseredjen, legközelebb jobban fog sikerülni – próbált vigasztalni az oktató.
- Rendben, de az újabb találkozásunkra kitalálom a lehető legjobb megoldást – ígértem meg határozott elszántsággal.
- Én is remélem, hogy megmutatod a rád jellemző alkotó kedvedet és jól kifundálod majd – tett pontot a napi teljesítményem végére az én Szuzim.

Most jön a java…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.