Fekete Ferencné dr.: Szalonnasütő helyett gyakorló pálya - Árva autó 5. rész

Nem sokat töprengtem, mert a szalonnasütő megszüntetése kínálkozott a legjobb megoldásnak. Az autómat megfordíthatom, ha a helyére tolatok és egyenesbe kormányozva azt, orral előre kijuthatok az udvaromból. Gyors tereprendezés következett.

Az elgondolásomat az oktató kreatívnak ítélte. Pillanatok alatt helyet csinált a kerítés irányába és ki is próbálta. Szerinte gyakorlással én is elsajátíthatom ezt a kijutási módot.
Nem így gondolta viszont Szuzi, aki hozzászokott a tolatáshoz, és hallani sem akart a változtatásról. Önző módon csak a saját megszokott kényelmére gondolt.

Észrevettem, hogy minden eszközt felhasznál, hogy ne sikerüljön a tervem. Szövetkezett a két házi cicámmal. Rávette őket, hogy folyton folyvást ott sündörögjenek, ahol az „Y”–ok begyakorlásával foglalkoztunk. Figyelem elterelőnek használta őket.

- Menjetek már innen – próbáltam elküldeni őket, de azok kedélyesen hemperegtek a kocsi körül, nehezítve az én helyzetemet. A kapcsolások mellett még arra is figyelnem kellett, hogy éppen hol vannak. Közben az autóm dohogva, nehezére eső módon engedelmeskedett a sebességváltásaimnak.
- Majd én elveszem a te kedvedet attól, hogy engem itt össze-vissza forgass – jegyezte meg. Mi értelme van annak, hogy hol hátra, hol meg előre kell mennem – értetlenkedett egyfolytában.

Amikor végre sikerült a tuják mellé állni, akkor az autóm, mint egy szilaj csikó átugratott a jobb oldali virágágyás szegélyén. Úgy éreztem néhány pillanatig, hogy nem autót vezetek, hanem Szuzi jóvoltából éppen lovagolni tanulok. Megőrült ez az autó, azt hiszi, hogy díjugrató versenyen vagyunk?

Erre bizony nem számítottam. Visszakormányoztam az útra és azt gondoltam, hogy semmi nem téríthet el a szándékomtól, és hogy nem szabad feladnom a legelején. Megmakacsoltam magam.
- Kössünk békét - javasoltam a gondolatolvasó autómnak, miközben a virágágyás szegélyét baltával rögtön helyre kalapáltam. Ezzel is nyomatékot adtam az elhatározásomnak.

A kapuig az út már biztonságosabb és kényelmesebb volt, mint tolatással. Az orgonasövény is megmenekült a közútra kanyarodáskor.
- Látom az udvarból kijutottál, de még nem tudod, hogy mi vár rád kint a forgalomban – kötekedett velem az autóm.
Az oktató javasolta, hogy először jobbra kis ívben kanyarodjak a közútra.
A biztonsági öv megvan, irányjelzés, terepszemle, tükrök és az egyes sebességfokozatba kapcsolva indulhatok – memorizáltam a teendőimet.
Igen ám, a kis ívből, nagy ív sikerült, így átmentünk a baloldalra. Gyors mozdulattal visszakormányoztam az autót, mielőtt még valami, vagy valaki utamat állta volna. Sikerült!
- Ezt még gyakorolnod kell! Végre kijutottunk, de ki tudja, még milyen megpróbáltatásokra számíthatok – állapította meg epésen Szuzi.

Kezdtem úgy érezni, hogy még egy cseppnyi bizalmat sem remélhetek tőle a jövőben.
- Látom úgy döntöttél, hogy semminek sem fogsz örülni. Pedig az oly annyira hiányolt utazgatásodra most már hamarosan sor kerülhet. Nem is olyan sokára – próbáltan megcsillantani előtte a nagy lehetőséget. Csodálkozásomra az én autóm még csak fel sem fogta, amire gondoltam, mert kizárólag önmagára figyelt kitartóan.

- Nem veszed észre, hogy nagyobb sebességfokozatra van szükség a továbbiakban?- kérdezte kissé felháborodva.
Az oktatóm is erre hívta fel a figyelmemet a következő pillanatban. Kapcsoltam, fékeztem, visszakapcsoltam és kanyarodtam. A forgalomban először vezettem az autómat. Megnyugvásomra nem is rosszul. Be is zsebeltem az elismerő szavakat.

Folytassam?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.