Fekete Ferencné dr.: Földre szállt egy kis lélek
A háború már hónapok óta véget ért. Az emberek gyorsan hozzákezdtek a romok eltakarításához és a szűkebb környezetükben a rend és a tisztaság helyreállításához. A szívükbe a már oly régen vágyott nyugalom és béke költözött.

Október első napjaiban egy kis kertes házban élők nagy izgalomban éltek, mert egy új családtag megszületését várták. Közülük egyedül a várandós mama volt nyugodt. Hiába igyekeztek lebeszélni arról, hogy a Mihály napi búcsúra kimenjen, ő mégis elindult. Érezte, hogy még nem jött el az idő, így tud ajándékot vásárolni a születendő gyermekének. Hamar kiválasztott egy kétszínű babacsörgőt, majd elégedetten hazasétált.

Késő délután volt, amikor először megérezte, hogy hamarosan találkozni fog gyermekével, akiről még nem lehetett tudni, hogy kisfiú-e, vagy kislány. A szülei a lánytestvérét szalasztották a bábáért. Több órás vajúdás után este hét órakor egy kislány született a család nagy-nagy örömére. A húga büszkén tartotta a bábának a petróleumlámpát, így közvetlen közelről látta egy új élet világra jöttét.

A bába rutinosan és jól végezte a dolgát. Miután a kislány első életjeleit rendben találta, ellátta az édesanyát is. A kisbabát fürdetés után puha gyapjútakaróban odavitték az édesanyjához, aki boldogan üdvözölte a kislányát. A család többi tagjai is megjelentek az ágy végénél, hogy megcsodálják őket. A kislány, amikor meghallotta az ismerős anyai hangot és megérezte kezének finom simogatását elszenderedett. A látogatók örömmel látták az újszülött gyermek arcának titokzatos mosolyát. A kis lélek egy másik világból, a semmiből érkezett, a csillagok világából. Álmában még a régi otthonának angyalaival játszott és a szférák zenéje ringatta. A nagymamája szentelt vízzel nyújtott neki védelmet a keresztelő napjáig.
Másnap reggel a körzet orvosa megállapította, hogy könnyű szülés volt. A gyermeket is megvizsgálva életerősnek és egészségesnek ítélte.

Hamarosan a szomszédok is tudomást szereztek a kis jövevényről. Az új élet születése reményt adott a számukra. A hír egy pillanatra feledtette velük a háborús évek borzalmait és a fogságban lévő férjek hiányának fájdalmas érzését. Tudták, hogy a kislány édesapja is katonai fogolytáborba került. Oda nem lehet eljuttatni az örömhírt. Évek is eltelhetnek, mire találkozhat az apa a lányával.

A fiatalasszony utoljára januárban találkozott a férjével, mert a násznagyságot vállaló felettes tiszt kimenőt adott az ifjú férj számára. Így, mielőtt a parancsot megkapta volna még hazalátogathatott. A frontvonal rohamosan közeledett. A tisztikar már tudta, hogy hamarosan elvezénylik a századot a főváros védelmére. A fiatalok kétségek között, de némi reménnyel a szívükben vettek búcsút egymástól. A szerelmük gyümölcse most érett be.

A család nemcsak a háborúban, hanem a békeidőben is nagy összefogással, egymást segítve élte a mindennapjait. A kismamát a gyermekágy idejére mindentől megkímélték, és szeretettel gondozták a kislányát. A lánytestvér tizenöt évesen ügyesen fürdette, öltöztette a kisbabát. Egy kicsit a sajátjának is vallotta, amiért jelen volt a születésénél. Részt vett a keresztelőjén is, ahol a Matild, Mária nevet kapta a földre szállt kis lélek.

Pár hét múlva, amikor az édesanya munkába állt, a kislányra a szülei vigyáztak. Az évek során a csöppség szépen fejlődött. Szeretett a kertes ház udvarán játszani barátjával, a Bodri kutyával. A kutya mindent eltűrt, bármit tett vele a kis Matild. Hűséges őrzője volt, amikor kinn volt az udvaron. Erre nagy szükség volt, ugyanis a kertet egy patak szelte ketté. A patak akkor volt igazán veszélyes, amikor nagy eső esett, de a tavaszi hóolvadás is megemelte a víz szintjét. Olyankor a nagyapa is felügyeletet tartott. A diófa árnyékában üldögélt, pipázgatott és gyönyörködött a kis unokája önfeledt játékában.

Egy kiadós nyári záport követően a nagyapát elnyomta az álom. Hirtelen arra ébredt fel, hogy a kutya le-föl szaladgálva ugat a patak partján. Észrevette, hogy Matildka belecsúszott a vízbe. Mire a kétségbeesett nagyszülők odaértek a víz már a szomszéd kerítéséig sodorta Matildkát. A kislány egy kerítéslécbe kapaszkodva, könnyek között várta a segítséget. Szerencsére a szomszéd otthon volt, meghallotta a kislány síró hangját és a vészjelző kutyaugatást. Gyorsan kiemelte az ijedt és vacogó gyermeket és átadta a nagyapjának.

Az unoka ezúttal átélte rövid kis élete első traumáját. Ezt követően a nagyszülei úgy vigyáztak rá, mint még soha. Idős koruk legszebb ajándéka, szemük fénye volt Matildka. Hálásak voltak a segítőknek és Bodri kutya is jóval több törődést kapott a hűséges szolgálatáért. A kislány kapcsolata az életmentőjével pedig még szorosabbá vált, elválaszthatatlan barátság alakult ki közöttük.

Matildka már a négy évet is betöltötte, amikor egy messziről jött idegen kopogtatott az ajtón. Édesanyja hiába mondta neki, hogy aki megérkezett az édesapja. A kislány egyre csak a nagyapjához húzódott. Gyanakodva nézett az ismeretlen, sose látott emberre. A szülei megbeszélték, hogy idővel majd oldódik a lányuk bizalmatlansága, ha végre egy családdá válhatnak.

A házaspár néhány nap múlva a szomszédos utcában kiadó szobát talált. Így a család elköltözött a nagyszülőktől. Az apa visszament a volt munkahelyére dolgozni, az anya pedig beíratta Matildkát az óvodába. Megbeszélték vele, hogy az nagyon jó hely, mert kedvére játszhat a társaival és biztonságban lesz addig, amíg érte mennek.

Matildka hallotta mindazt, amit mondtak neki, de a hirtelen változást nem értette. Hiányolta a nagyszüleit, legfőképpen a hűséges barátját, Bodri kutyát, a kertet és mindazt, ami eddigi életét széppé tette.

Az első alkalommal, amikor édesanyja óvodába vitte nagyon megfigyelte az odavezető utat. Egy óvatlan pillanatban kiszökött a kapun és hazament. Nem talált otthon senkit, mert az édesanyja betért a fűszereshez és a házinéni is elment otthonról. Türelmesen kivárta, hogy valaki hazaérjen. A dorgálásra keserves sírással válaszolt és egyre csak a nagyszüleit hívta, hogy jöjjenek már érte. A kis lélek végül célt ért.

2015-04-28.
5162
feketenedr - 2015. május 19. 09:21:05

Kedves Magdi!

Örömmel olvastam, hogy tetszik a történetem. Szándékozom a gyermeki lét és megtapasztalások leírását több kis írásban megmutatni. Vallom, hogy a gyermekkor alapozza meg felnőtt életünket, értékrendünket.

Sok szeretettel: Margó

1403
titanil - 2015. május 17. 13:43:41

Kedves Margó!

Nagyon tetszik történeted a kislány születéséről, a család gondoskodásáról, amikor édesapja a háborúban volt. Nem csoda, hogy nagyszüleihez ragaszkodik a kislány, hiszen négy évig a nagyapa és a Bodri kutya vigyázott rá. Kissé megugrott a gyomrom, amikor a kislány a megnőtt patakba esett, de szerencsére nem lett nagy baj.Smile
Sok szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.