Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fekete Ferencné dr.: A kötény (2015. július)
A gyermekkori emlékek, tapasztalások Matildka számára a serdülő korban és később a felnőtté válás szakaszában nagyon sok támaszt adtak. Segítették a felvetődő kérdések megválaszolásában, értelmezésében majd megértésében. Ilyen titkot rejtett az a beszélgetés is, amit akkor hallott, amikor egy alkalommal a velük szemben lakó szomszédasszony sírva kereste fel őket.
Matildka már túl volt a leckeíráson, éppen az olvasásba kezdett volna, amikor a látogató megérkezett. Esztike már járt náluk máskor is. Legtöbbször segítséget kért a nagyszüleitől. Hol egy kis zsírt vagy lisztet, hol pedig élesztőt vagy kovászt kért kölcsön, ígérve, hogy a hó végén, a fizetés napján feltétlenül visszaadja azt. A nagyi mindig kisegítette a szorult helyzetbe kerülteket, így Esztikét is, mert megbízott benne. Amikor a nagyapa ezt szóvá tette, akkor a válasza újra és újra meggyőzte.
- Bizony mi is ismerjük, hogy mit jelent, ha nincs mit és főleg nincs miből ebédet főzni. Erre te már nem emlékszel ugye? A szívet-lelket szorító kétség megenyhül, ha csak egy kis köménymagos leves is kerül az asztalra. Nagyúr a szükség, ugye belátod te is?

Esztike most nem kérni jött, hanem a bánatát megosztani. Matildkát nem küldték ki, hanem arra kérték, hogy foglalja el magát. Ő rögtön elővette a varródobozt és kivette belőle a sok gombot. Közülük a kicsiket és a nagyokat gondosan különválasztotta és boltost játszott a tisztára súrolt padlóra telepedve. Nagyon belemélyült a játékba, de nem annyira, hogy fél füllel ne hallotta volna a felnőttek beszélgetését.

Esztike miközben a sírást visszafojtva elmesélte mit tett vele a férje, folyton a vállát befedő kendőt igazgatta. Egy alkalommal Matildka mégis észrevette, hogy a karján lévő kék foltokat takargatta. A fiatalasszony nem volt szép, inkább érdekesnek tűnt a szeplős, fitos orrával. A haja se vörös, se szőke nem volt és a szeplők a két karján is jól láthatók voltak.
Véletlenül tudta meg, hogy az unokahúga szemet vetett az urára. Folyton körülötte legyeskedett már korábban is, de ő eddig csak gyerekes incselkedésnek vette a látottakat. Többször szóba hozta a férjével való beszélgetéskor, de minden esetben azt vette ki a válaszaiból, hogy ő sem fordított nagy figyelmet a lányos kelletésre.
Bár mind a ketten észrevették a süldő lány már - már asszonyinak tűnő megnyilvánulásait, a kéjes nyújtózkodását, a formálódó női domborulatait takaró ruháinak igazgatását, a dicsérő és hízelgő szavak kicsikarását. Mégsem tulajdonítottak nagy jelentőséget az egyre gyakoribbá váló látogatásoknak. Esztike biztonságban érezte magát férje oldalán.

Csak egy jóakaró kellett ahhoz, hogy ezt bizonytalanná tegye és megmérgezze az évek óta tartó, boldog házasságukat. A jóakaró mondatai alapján Esztike már más megvilágításba helyezte a jelentéktelennek tűnő előjeleket. Bogarat tettek a fülébe és az elkezdett zümmögni.
Gyanakodva figyelni kezdte urának megnyilvánulásait, rossz szemmel nézte annak gyakori kimaradásait. Amit addig barátokkal való borozgatásnak könyvelt el, most azt félrelépésként vizionálta.

Az asszony képzeletereje száguldásba kezdett. A képzelőerő elvitte őt olyan lelkét sanyargató állapotba, hogy a párja iránti bizalmatlansága eluralkodott rajta. Korábban hallott a zöld szemű szörnyetegként emlegetett féltékenységről, és félt, hogy ez a szörnyeteg bekebelezi őt is. Kétségek között vergődött, bizonyosságra vágyott.
Játék közben Matildka időnként felfigyelt a nagymamája egy - egy kérdésére, de a válaszok is izgalmasak voltak a számára, bár nem nagyon értette azokat.
Esztike férje magas növésű, dús fekete hajú férfi volt, néha tréfálkozott a kislánnyal. Csiripiszlinek szólította ahányszor csak találkoztak, és huncut módón rávillantotta a tüzes fekete szemét. Egyszer elpanaszolta a csúf megszólítását otthon és megkérdezte, hogy vajon miért vette feleségül a pulykatojásképű szomszédasszonyt ez a jóvágású ember? A válasz rövid volt. Az ellentétek mindig jobban vonzzák egymást mindennél. Matildka akkor azt válaszolta a nagyszülőknek, hogy egyszer ő is ellentét szeretne lenni.
A nagyszülei mosolyogva mesélték el az édesanyjának a kislányuk vágyálmát. Látták és főleg érezték, hogy az élet titkainak megfejtése nem sokat várat magára és a kislány értelmi és érzelmi fejlődése jó úton halad. A meglátásai, gondolatainak kinyilvánítása őszinték.

A nagymama fontos kérdések tisztázására vállalkozott akkor, amikor olyanokat kérdezett, hogy: a férje a fizetését hazaadja-e? A gyerekeket és őt, a feleséget nem hanyagolja-e el? Hogyan jutottak el addig, hogy kezet emelt rá a férje? Tudja, hogy milyen hibákat követett el ő saját maga? Matildka hallotta a kérdéseket, de egyiket sem értette. Hát még a válaszok mennyire bonyolultak voltak a számára, de azért egyre jobban arra figyelt és nem a játékára.

Az asszonyi vallomás nagyon tanulságos volt. Esztikét a növekvő bizalmatlansága számon kérővé, türelmetlenné és vádaskodóvá tette. Az elkeseredettsége rávette, hogy utánamenjen a férjének, megpróbálja hazahívni az italozó társaságból azért, hogy ne tehessen kitérőt. A leselkedései mindennapossá váltak a számára. Mindezzel azonban az ellenkező hatást érte el.
Amikor már látta, hogy nem tud segíteni magukon, kijátszotta hát az utolsó kártyáját is. Megvádolta a férjét azzal, hogy tudja, hogy megcsalja őt. Ekkor a kiváltott düh a férfinél tettlegességgé fajult. Durván megragadta Esztike karját és megütötte. A heves pillanat pedig magával hozta a vallomást is.
- Igen voltam egyszer, kétszer Vilmánál, de annak semmi jelentősége, mert számomra ti fontosabbak vagytok – mondta ki férfias őszinteséggel.
- Uram isten, jól hallottam, Vilma az a feslett nőszemély vetette ki rád a hálóját? Hiszen ő mondta nekem, hogy legyek résen az unokahúgom miatt. Jóakaróként tüntette fel magát előttem. El akarta terelni a figyelmemet, és bevádolta őt - szakadt ki a feleségéből a felismerés fájó hangja.
Amikor a férje ezt meghallotta, a szemében vad indulatok keltek életre egy szempillantás alatt és dühösen elrohant otthonról. Esztike pedig átjött, hogy megtudja, most mitévő legyen. Segítségért kiáltott szomorú és kétségbeesett tekintete. Kétségek között tördelte mindkét kezét, időnként elővette a zsebkendőjét, hogy letörölje vele a könnyeit. Matildka is megérezte, hogy valami nagyon nagy baj történt a szomszédnál.

Nagyanyja a történteket megismerve bölcsen megállapította, hogy a férfitermészet merőben más, mint az asszonyé. Ha félrelép is felteszi a kalapját, és mint aki jól végezte a dolgát hazatér a családjához. Az asszonynak pedig azért van a köténye, hogy eltakarja vele a szégyenét.
- Mindaz, amit mondtam közhelynek tűnik, de soknemzedéknyi asszonyi sorsok tapasztalásait foglalják magukban erősítette meg az általa mondottakat.
- A családi béke helyreállítása nem könnyű feladat, de megéri – biztatta bátorítóan Esztikét.
A kötény hallatára Matildka felkapta a fejét. Hiszen nekem is van kötényem, amikor iskolába megyek, mindig felveszem azt – gondolta.
- Nekem milyen a szégyenem, amit el kell takarni – tette fel a kérdést hangosan a nagyanyja felé.
Esztike a könnyeit törölgetve halkan elnevette magát a kislány aggodalmaskodó kérdésén. Megnyugodni látszott a nálánál jóval idősebb asszony tanácsát meghallgatva. Érdemes volt átjönni és megosztani valakivel a vele történteket, és a kétségek között vergődő lelkének fájdalmát.
A nagymama, mint mindig most sem hagyta válasz nélkül a kis unokáját.
- A te kötényed a szép ruhádat védi attól, hogy a tintatartóból kifröccsenő tinta ne ejtsen foltot rajta. Jó szolgálatot tesz nekem és neked. Ez nagyon dicséretes dolog, nem gondolod?
5162
feketenedr - 2015. augusztus 02. 18:21:58

Kedves Magdi!

Örömmel tapasztalom, hogy visszatértél a HM oldalára és máris olvastad a gyermekkori élményre épülő írásomat. Köszönöm az elismerő szavaidat.Heart

Barátsággal és szeretettel: MargóRose

1403
titanil - 2015. július 30. 18:49:59

Kedves Margó!
Szinte magam előtt látom történeted szereplőit, a kislány játékát, amint a gombokkal játszik, a nagymama hasznos beszélgetését, tanácsát a szomszédasszonynak. Bizony, sokszor egy nőnek el kell takarnia "köténnyel" a megtörtént eseteket, hogy helyreálljon a családi béke.
Egy kicsit én is visszautaztam az időben, eszembe jutott, amikor még kötényben jártunk iskolába. Nagyon tetszik a befejező rész is, amikor a kislány kötényének csak a tintafoltokat kell eltakarnia. Szép hasonlatnak találom a "kötény" jelentőségét.
Gratulálok! Smile
Sok szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.