Tasnádi Rita: A beteg
Akkor már nagyon szenvedett,az egyik Angyal a fejénél ült,jobb térde a földön nyugodott,bal karja a beteg feje alatt tartotta a puha,hófehér párnát. A második Angyal az ágy másik oldalán a csípőjénél hajolt fölé,hasára tette lágyan kezét,oldalát simítva másikkal.Harmadik a lábánál ült,két bokáját karolta át. A beteg lelkét fájdalom mardosta,sírt,mint a kisgyerek,Isten karjaiba vágyott,élete küzdelmei erejét kimerítve,már csak oltalom,vígasz után kiáltozott. A szobában mégis egyedül volt,jajgatását ember nem hallhatta,sötét éjszaka csak a telihold fénylett neki. De most mégis alább hagyott kínja,érzékeny fülekkel valami messzi,igen halk dúdolást hallott,s ahogy egyre csendesedett sírása,jött közelebb e kedves dallam. Figyelte,mit is hall valójában,halk zene,majd három eltérő dallam. Már csak erre figyelt,a három lágyan éneklő Angyal hangja tisztán szólt,egymás szólamára feleltek,mintha kérdések hangzottak volna. Egészen megnyugodott,csukott szemmel átadta magát. Majd teste érezni kezdte az Angyalok simogató érintését. Sosem volt még ilyen boldog. Mosolygott,s azon gondolkodott,kinyissa-e szemeit. Sejtette,mi vár rá,de még élvezni akarta tudatlan naívságát. Aztán lassan felnézett,elsőre a lába felett pillantotta meg,azonnal tudta,ki az. Majd oldalra hajtotta fejét,s rámosolygott az Angyalra. Lelkében enyhe fájdalommal a harmadik Angyalt megérintette. "Megérkeztem"-gondolta. Behunyta szemeit,még halk éneket hallott távolról,visszhang,mely elhalt. Eltűnt az ágya,már nem hallott semmit,hirtelen kialudtak érzékei. Öntudatlan,mély álomba merült.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.