Fekete Ferencné dr.: A lélek tűzijátéka (2015. augusztus)
Az asszony az ablaknál állt, háttal a férjének. A könnyei zuhatagán át nem látta a színesebbnél színesebb tűzijátékformákat, csak az egyre hangosabb petárdarobbanások jutottak el hozzá. Úgy élte meg mindezt, mint aki a kivégző osztag előtt áll. Azt érezte, hogy azok mintegy sorozatlövésekként az ő halálát akarnák. Hangtalan zokogás rázta egész testét.
Ünnep volt, május első napja. Amíg mások szórakoztak ők most jutottak el addig a pontig, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ma a férjétől megfelelő magyarázatot kapott arra, amire már jóval korábban rájött. Egy asszony hamar észleli, ha nincs valami rendjén a házasságában. Ő is megérezte ezt idejekorán. Kezdetben nagy türelemmel, főként önmagában keresve a hibát, legyőzte a gyanakvását.
A sógornője egyszer elmesélte neki, hogy találkozott a férjével, aki nem volt egyedül.
- Biztosan a kolléganője volt az illető - vette védelmébe a párját.
- Nem úgy nézett ki – folytatta az, sokat sejtető mosollyal.
Nem hitte el a szóbeszédet, nem engedett utat a kételkedésnek sem.
Most pedig a férje kérte arra, hogy beszéljenek meg egy fontos dolgot. Látta rajta, hogy amiről beszélni akar vele, az mindkettőjükre nézve sorsdöntő lehet.
- Mi az, amit mondani akarsz? Kérdezte az asszony összeszorult szívvel.
- Megismerkedtem valakivel, és mivel őszinteséget fogadtunk egymásnak, el kell most mondanom neked az igazat. Szerelmes vagyok, amiről nem tehetek.
- Hűséget fogadtunk, nincs még egy éve sem. Hova tűntek azok a szép és nagy szavak? Hol vannak? Mi történt velünk? Kérdezte az asszony és hirtelen hátat fordított, mert nem bírta nézni a férje tekintetét. Nem látott már benne semmit, csak szomorúságot és nagy-nagy elszántságot.
A férje sietve folytatta tovább, mert minél előbb túl akart lenni ezen a beszélgetésen.
- Tudom, hogy ami most velünk történik az rettenetes, de nem akarok olcsó érvekkel előállni. Nem tudom megmagyarázni neked, hogy mi történik velünk. Kérlek, hogy légy türelemmel, hiszen téged is szeretlek, és semmiképpen sem akarlak elveszíteni.
Az asszony hirtelen mozdulattal visszafordult és megrökönyödve kérdezte.
- Mit jelentsen ez? Úgy viselkedsz, mint aki megbolondult. Komolyan gondoltad, amit most mondtál? Hogyan képzeled a továbbiakat?
- Igen, bolond szerelmes vagyok! - Ahogy ezt most kijelentette, ettől kissé elbátortalanodott. Elhalkult hangon egyre csak mondta a magáét. Végül teljesen összezavarodott és nagyon kínosan kezdte érezni magát.
A feleségét a hallottak megriasztották és csak annyit kérdezett:
- Uramisten, mivel érdemeltem ezt ki?
Az asszony nem tudott mit kezdeni az elhangzottakkal. A megélt szerelemük jutott az eszébe. Most pedig férjének minden szava az eltávolodásról árulkodott. Kusza gondolatok keringtek benne. Érezte, hogy a több mint három év együttlétük többé már nem lehet olyan érzelmekkel teli, őszinte szövetség, mint amire felesküdtek. Egy újabb, hevítő érzés hatalmasodott el a férje lelkében, amivel nem tud mit kezdeni. A sértettségtől és a haragtól majdnem eszét vesztett asszonyként kezdett el viselkedni, de szerencsére úrrá lett a dühén. Időbe telt, amíg összeszedte magát, és kissé gúnyosan megkérdezte.
- És mi lesz akkor, ha elmúlik a nagy fellángolás mindkettőtökben? Mert ugye másodszor is megtörténhet az, ami most velünk. Nincs igazam? Erre nem gondoltál?
- Lehet, hogy igazad lesz, de most ő kell nekem! Kérlek, hogy fogadd el ezt. A többi egyelőre nem érdekel.
Az asszony úgy döntött, hogy nem adja fel ilyen könnyen és megkérdezte.

- Tudja, hogy házas vagy?
- Tudja, de mit számít ez!
- Nagyon is számít, mert úgy kell véget vetni ennek a pokoli helyzetnek, hogy előbb vagy utóbb nekem is jó legyen. Erre ugye nem gondoltál?
- Az anyagiakra gondolsz? Hiszen semmink sincs, az anyádnál lakunk lassan egy éve- válaszolta a férje. Látszott rajta, hogy most már a harag csak úgy sistereg benne. Minél előbb be kell fejezni állapította meg magában. Azt is szeretné már végre megtudni, hogy miként végződik mindez.
Az asszony azt hitte, hogy a házasságuk az életük egyik nagyon fontos állomása lett és lám, most a következő állomáshoz, a váláshoz is megérkeztek. Amit nagy hirtelen kigondolt először megriasztották a lelkét, de erőt vett magán és a következőket mondta.
- Nem, nem arra gondolok, hanem arra, hogy ha annyira szerelmes vagy, akkor szedd a cókmókodat és mielőbb költözz el innen. Az asszony most már szenvtelenül mondta ki a döntését. Elfordította az arcát, hogy a férje ne lássa meg, mennyire nagy fájdalom költözött a szívébe.
- Arra azért kapok időt, hogy albérletet keressek?- kérdezte meglepődve a feleségétől. Valójában nem erre számított. Bár tudta, hogy mennyire önérzetes asszonyt választott magának, mégis bízott a megértésében és hogy ez egyszer elnéző lesz vele szemben.
- Aki szívet cserél, az otthont is cseréljen – ezzel a rövid és fájón cinikus megjegyzéssel a felesége lezártnak tekintette a beszélgetésüket. Egy hét talán elég lesz az elköltözésedhez, de ígérd meg, hogy mielőbb így lesz. Addig beszélek anyámmal a kettőnk megváltozott helyzetéről.
Az asszonyi szívben a szerelem helyét a megalázottság és a csalódás érzése foglalta el. Ugyanakkor féltékennyé is tette a másik megjelenése. Olyan gondolatai támadtak, amelyeken maga is nagyon meglepődött. Egyrészt szerette volna megtudni, hogy milyen az a másik, és hogy mivel hódította el tőle az urát. Csak annyit közölt vele a férje, hogy a munkahelyén találkozott a lánnyal és hogy az iránta való fellángolását nem képes és nem is akarja egyelőre eloltani. Hát ilyen gyorsan és ilyen módon meg tud változni az ember érzése? Tette fel a kérdést magának.

A lélekfájdító beszélgetésük eszébe juttatta édesanyja kérdését és ajánlatát az esküvőjük napján.
- Jól meggondoltad kislányom? Hozzád való ez a fiú? Még nem késő, visszamondhatod!
A háromévi mátkaság után már rákészült a házasságra. Megnyugtató, de egyben elutasító hangon adta meg a választ.
- Jó embert választottam, hidd el anyám! Nincs szándékomban visszalépni, és okom sincs rá.
- Most pillanatnyilag nincs rá okod, de mi lesz akkor, ha megismétlődnek a korábban tapasztaltak. Emlékezz csak hányszor volt köztetek nézeteltérés – folytatta figyelmeztető hangon, mert mindenáron szerette volna megtudni, hogy a lánya valóban jól döntött-e.
- Anyám, a három év hosszú idő, sok minden belefért, de végül úgy határoztunk, hogy együtt megyünk tovább az úton. A mai nap ennek a kezdete, ne akarj a jövőbe látni pont most.
- Én téged mindig megfontoltnak tartottalak, remélem, hogy most is körültekintően és jól átgondoltad azt, amire vállalkozol. Az álmodozások ideje a mai nappal véget ér. A boldogságod számomra is fontos. Én mindig segíteni fogok nektek. Te pedig számíthatsz rám, amíg élek.

Az asszony miután a gondolatait visszaterelte a pillanatnyi állapotához, arra koncentrált, hogy a szíve nagy sajdulását az ura meg ne sejtse. Miután a férje túljutott a vallomásán és látta, hogy nem tört ki sem háború, sem pedig veszekedés csendesen elbóbiskolt.

A felesége is lassan kezdett megnyugodni, letörölte arcáról az utolsó könnycseppeket. Leült és kétségbeesetten megállapította, hogy a hallottak jó ideig, talán örökre bevésődnek a lelkébe, és onnan semmi áron többé nem lehet majd kitörölni. Érezte, hogy valami elpattant a szívében. A csalódás, de legfőképpen a megcsalás fájdalma lassan betöltötte asszonyi lelkét és kikezdte társába vetett hitét. Félelem fogta el arra gondolva, hogy mi lesz ezután és hogyan éli tovább az életét.

A tűzijáték véget ért a hegyen, de az igazi, az asszonyi lélek tűzijátéka csak most kezdődött igazán. A lélek petárdái egymás után robbantak fel az emlékezés mezején. Rávilágítottak azokra az apró jelekre, amelyek a figyelmeztetést, a segítségnyújtást és lelkének fejlődését szolgálták volna.
Ennél már csak a beteljesületlen vágyakozás és szerelem fájt jobban – gondolt vissza a diák éveire. Már túljutott az első szerelem szédítő érzésén, és a csalódáson, amikor megismerkedtek. Egy nagyon mély, meghitt bizalmi viszony alakult ki kettőjük között. Barátsággal kezdődött a kapcsolatuk és csak nagyon lassan ért szerelemmé. Ráérős szerelemnek is nevezhetné, ha most visszagondol azokra a hónapokra.

Egy év után a leánykérést eljegyzés követte, ami nagyobb biztonságérzetet adott mindkettőjüknek. Hozzákezdtek a közös életük megszervezéséhez. Terveket szőttek, lefektették a jövőjüket meghatározó szabályokat. Ezek olyan együtt megfogalmazott elhatározások voltak, amelyek elősegítették a szerelmük kiteljesedését. A bizalom, az őszinteség mellett a szeretet szabályai voltak. A lélek szabadságát engedték szárnyalni, nem volt gúzsba kötve az életük. A vőlegénye a szabadság lehetőségét tágabban értelmezte, mert néhány alkalommal a hódítás észvesztő érzését, a nemes nedű ízét is jóízűen kóstolgatta. Ezzel minden egyes alkalommal féltést és aggodalmat váltott ki a társában. A lélek tűzijátéka már akkor megkezdte a sziporkázó fényeit kibocsátani.

Visszagondolva azokra az időkre, jóhiszeműen még mindig arra a következtetésre jutott, hogy a kialakított közös elméletük gyakorlatba való átültetése a három év mátkaság ideje alatt komoly próbatétel volt, és sok tanulsággal járt. Nem maradt abba az „adok – kapok” közös játék, de minden egyes alkalommal helyre állt közöttük az egyensúly és a harmónia. Ilyenkor a figyelmeztető fényjelek elhalványultak annak reményében, hogy a lelkük fejlődése, egymásba vetett hitük erősödése jól megalapozza majd a közös életüket.

Az emlékezésből visszatérve elhatározta, hogy az, ami most történt velük kerüljön a hitük és a fogadalmuk mérlegére. Az életben a kínálkozó alkalom gyakran jelen van bármelyikük számára, ezért nem árt bölcsen határozni. A férj őszinte vallomása enyhíti a megtörténteket, de nem nyújthat feloldozást. A lelkében újra feltámadó tűzijáték ráébresztette, hogy ez a mostani már nem csalódás, hanem inkább nagy tévedés a számára. Rájött arra, hogy ő sem akarta észrevenni a kínálkozó jeleket pedig azok jelen voltak. Abban is tévedett, hogy a toleranciát összetévesztette a megalkuvással. Nem figyelt a saját értékeire, megfeledkezett önbecsülésének fontosságáról és nem hagyta működni a korán kialakított és jól bevált önkontrollját sem.

Az esküvő után édesanyja otthonában kezdték meg közös életüket. Alig telt el tíz hónap és a párja máris menekülőre fogta a dolgot. Ezek után hogyan mondja el mindezt a befogadó szülőnek, hiszen a körülmények és az okok feltárása még hátra van?



Kétségek között vergődött. A szülei is elváltak és most neki is ez a sors jut? Az évek során miben tévedtek? A házasság megkötése teremtett olyan új helyzetet, amely idejuttatta őket?
A tűzijáték egyre hevesebbé vált a lelkében, a bizalom petárdái sorozatban robbantak fel és fülébe visszacsengett, amit korábban hallott, hogy csak azt lehet elcsábítani, aki hagyja magát. És milyen igaz! Mintha neki szólt volna ez az üzenet.

Egyelőre, jól döntött. Vigye a másik, ha annyira szereti őt. Végre rendet kell tenni magában. Meg kell találni az okát ennek a nagy színeváltozásnak.
- Nem szabad elveszíteni a fejem, és hazudni sem szabad önmagamnak. Okosan és határozottan kell döntenem a jövőnket illetően. Van közös történetünk - majdnem négy év. Lehet, hogy mindkettőnknek még tanulni kell a türelmet, a megértést – ezekkel és más gyötrő gondolatokkal vívódott egész éjszaka. Reggel fáradtan, lelkileg meggyötörten ébredt.

Másnap elmondta édesanyjának férje vallomását. Várta a következő reakciót!
- Ugye én előre megmondtam neked, de te nem figyeltél eléggé a szavaimra!
Nagy meglepetéssel látta, hogy az anyja előbb elszomorodott, majd megfelelő tanács után kutatott a gondolatai között. Amikor megszólalt a következőket mondta:
- A szerelem nem lehet mindig tökéletes, de törekedni kell arra, hogy azzá váljon. Fel kell ismerni, hogy nagy érték és később, amikor már múló félben van, akkor a szeretettel, nagyobb odafigyeléssel, sok beszélgetéssel pótolható, helyre hozható minden gond és probléma. Szereted a férjed, hozzámentél. Azt kérte, hogy légy türelemmel, amíg tart a fellángolása. A szalmaláng hamar kialszik, meglátod. Az asszony legyen mindig bölcsebb és kitartó. Ne siesd el, mint ahogy én tettem. Tudom, most fáj és sérti az önérzetedet is, de adj időt magatoknak.
Küzdj meg a házasságotokért. Ezt hallgatva érezte, hogy a tűzijáték a lelkében immár kihunyóban. Igen, esélyt kell adni annak, akiben eddig bízott, és akivel mostanáig nyugodt, csendes szerelemben, vagy netán már szeretetben élt közel négy éve.

Az asszony ultimátuma így szólt a férjének az elköltözéskor:
- Megértettem, és végiggondoltam azt, amit őszintén elmondtál. Belegondoltam, velem is előfordulhatott volna mindez. Három hónap múlva találkozzunk újra, és beszéljük meg a továbbiakat. Légy boldogabb, mint eddig voltál!

A férj sietve távozott. A szép napok véget értek. Fellélegezve mind a ketten elindultak a saját külön életük megszervezésére, ami tarthat három hónapig, vagy mindörökre.
Szerencsére az asszonyt a sors nagy akarattal látta el. Tudta, hogy lélekben meg kell erősödnie, fel kell újra töltődnie hittel és reménnyel. Alázattal fogadta el a jelenlegi helyzetét.

Megtapasztalta újra, hogy a szerelem olyan virág, amelyet folytonos odafigyeléssel, szeretettel kell ápolni. Az univerzum időhorizontján a másodpercnyi életünk csak a szeretetben oldódik fel.
A tűzijáték tanúja volt egy pár hónapos házasság kisiklásának. Vajon lesz-e részük egy újabb közös tűzijátékban? Ezt az időre, a saját érzéseikre, a félreértések tisztázására és nem utolsó sorban a sors kezére bízták.

Francois Mauriac jól tudta, hogy „Égő lámpás a szerelem, de idő jártával pislog, s el is alszik, ha féltés olykor-olykor olajat nem tölt rá.”

2015-07-17.
5162
feketenedr - 2015. augusztus 10. 14:11:05

Kedves Magdi!

Hűséges olvasóm, köszönöm Neked, hogy mindig megkeresel és hozzáértően írod le a véleményedet.Rose

Heart-ből üdvözöllek: Margó

1403
titanil - 2015. augusztus 07. 13:24:59

Kedves Margó!

Nagyon aktuális a történeted, hiszen bármikor előfordulhat egy házasságban, hogy megjelenik egy harmadik személy. Az, hogy a fiatal pár sok évig jegyességben járt, még nem ismerhették meg egymást igazából. A hétköznapok során dől el, mennyire illenek egymáshoz. Sok házasság megy tönkre a félrelépés miatt, viszont ismerek olyan házasságokat is, ahol egy kis türelemmel rendbe jött az életük. Nagyon jól érzékelted a nő lelki vívódását. Gratulálok! Smile
Sok szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.