Kitti: Anna néni
Anna néni egyedül élt egy belvárosi bérház másfél szobás lakásában. 94 éves. Menni nem tud, hallása megromlott. A lánya nővérbankból bérel ápolót az ellátására.
Mikor beléptem a lakásba, mindenütt abszolút rend és tisztaság fogadott. Csak őrizni kellett Anna nénit, aki egy fotelban ült és aludt. Nem ébredt fel a járkálásra sem, pedig a parketta recsegett, ahogy elmentem mellette. Ült a fotelban, lábai kockás pléddel betakarva, kezei az ölében, feje kissé hátrahajolva. Millió ránc ékesítette hosszúkás arcát, hófehér hajának kontya a feje búbján csücsülve mozgott, ahogy lélegzett. Kintről a város halk zaja szűrődött be az ablak apró résein. A félig zárt keretek között kúszott be a szoba mély csendjébe. Órák teltek el. Átnéztem a könyvespolcot, majd bámultam ki az ablakon. A néni mélyen szunyókált. Leültem szemben vele, kezemben a forró levessel és vártam. Nem tudom mi volt az oka, talán a húsleves illata, vagy az, hogy néztem őt, de egyszerre kinyílt mindkét szeme és mintha egész délelőtt diskuráltunk volna, megkérdezte.
– Itt az ebéd?
Ahogy evett, ahogy nézett, valami megmagyarázhatatlan kíváncsiság vett erőt rajtam.
– Mióta van egyedül, Anna néni? – kérdeztem ebéd után.
– Mióta is? Mióta? Csak számolnom kéne kedves, de az uram halála mintha tegnap lett volna.
– Elmondja? Nem titok?
S elmondta.
– Nem tudom milyen év volt akkor kedves, nem tudom. De Sándor nem oly kevéssel vett el engemet. Nálunk lakott a bátyja és felesége is a 16 éves Zsuzskával. Cukrászdánk volt. Tudod kis kedves? Sok torta és hasé! Az ám, de finom illat volt minálunk mindig!
S jött megint valami háborúféle. Az egész életem ebben telt. Tudod kis kedves?
A pincébe menekültünk én, az apró lánykával, akit későn adott nekem az Isten, ezért nagy kincs volt. Féltük őt nagyon Sándorral.
Lementünk oda és csendben vártuk, hogy csendesedjen a futkosás és haddelhadd.
Egyszer csak csapódott az ajtó és berontott három bőrkabát. Egészen a földig nyúlott annak a kabátnak az alja. Tudod kedves? Kiabáltak ám csúnyán és kapták is a Zsuzskát. Jaj, de a sógorom nem hagyta ám! Nagyon félelmetes volt. Nagyon.
Fejét lehajtotta, apró szemében könnyek gyűltek.
– Anna néni. Ha nem akarja mondani, hagyjuk – kértem.
– Várjál kedves, várjál csak. Mondom már én, csak... Endrét átvitték a másik helyiségbe. Verték, ütötték. Zsuzska meg leste az ajtó résin. Nézte, ahogy agyonverték az apját. Őt meg nem tudtuk rejteni, de Sándor megpróbálta kilopni szegényt.
– Fuss, mondta neki, ahogy kilökte a pincéből, fuss, meg se állj! S az, csak futott.
Hogy mi lett Sándorommal? Gondolhatod kedves, bizony. A hangja, ahogy verik őt, még a fülembe van, pedig nem hallok már jól kedves.
Néma csend ült közénk. Percekig hallgattunk mindketten.
– Mi lett? Mi lett magukkal Anna néni? – kérdeztem csöndesen, halkan, megsimogatva csontos kezét.
A kisleánykám Jutka. Ő megmaradt épen. Erős nő. Nagyon erős nő. Gondoskodik rólam, de nem szeret. Nem beszélt velem ennyit, mint te kedves eddig. Jönnek a nők, jön az ebéd. Takaríttat nálam, sok a dolga. Nagyon sok a dolga. Valami boltja van.
A Zsuzska. A kis Zsuzska megmenekült, de beszélni nem tudott, azóta, mint ahogy én se járni. Mintha tegnap lett volna kedves. Talán tegnap volt.
S ahogy elhallgatott, fejét picit hátraejtve elaludt. Aludt. Ült a fotelban, lábai kockás pléddel betakarva, kezei az ölében, feje kissé hátrahajolva. Pici hófehér kontya rezgett minden lélegzetvételénél.

Megjegyzés: 2006.
5407
tamasagi - 2016. március 15. 14:45:37

Kedves Kitti,az öregek története azt hiszem kimeríthetetlen téma,én is dolgoztam öreg otthonban és oly sokféle sorsról lehet ott hallani, mivel ott ,vége hossza nincs a mesélésnek én is onnan merítettem az Öreg Otthonban,.. című írásomat!
Kitti az elbeszélésedet olvasva,ott jártam veled a lakásban, olyan szemléletesen írtad le a történéseket,és még olvastam volna,hamar elvágtad a szálat, sajnos..Grine a történet nagyon tetszett !!] grat!! ÁgiRose

5396
Kitti - 2016. március 15. 11:20:54

Kedves zelgitta!

Látod, még örülni is lehet, ha egy mű rövid. Wink A hiányérzetet nagyon megértem, hiszen lehetne tovább is szőni a történéseket. Csak, hogy fölösleges. Se hozzá nem tenne, se jobban nem magyarázná 56' háttérben folyó eseményeit.
Nagyon köszönöm a figyelmed és hálás vagyok a véleményedért.
Szeretettel
Kit

4005
zelgitta - 2016. március 14. 22:11:25

Kitti, először megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy sokkal rövidebb írás, mint az előbbi triológiád. Aztán, miután elolvastam, hiányérzetem támadt. Olvastam volna tovább. Valahogy olyan érzésem lett, hogy megszakadt a "csúcsrajuitás", és visszahuppantam a földszintre.
Ez azért van, mert olyan élvezetes a stílusod, hogy csak úgy olvastatja magát.
A tömörség viszont jót tesz a történetnek, sokkal nagyobb benne így a feszültség.
Na, az én hozzászólásom abszolut nem szakmabeli, de hiszem, hogy az olvasó véleménye igazolja az írásmű minőségét.
Várom a következőt!
B.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.