Nagy János 2: Szerencsés fickó
Tikkasztóan meleg nyári nap volt. A munkaidő végeztével beültem a sörözőbe, hogy egy hideg sörrel csillapítsam szomjúságomat. A helyi járatos busz indulásáig még volt több mint negyed órám. Nyílt az ajtó és belépett rajta Zoltán. Elegáns öltönye, cipője megítélésem szerint messze többe került, mint az én havi fizetésem. A forróság ellenére nyakkendőt viselt, sehogy sem illett a söröző hétköznapi környezetébe. Egy termetes utazó bőröndöt húzott maga után. Körülnézett, majd meglátva engem, az asztalomhoz ült le.
- Szia! Hívj meg egy sörre, légy szíves, teljesen le vagyok égve! - szólt szomorúan. Levette a nyakkendőt és hanyag mozdulattal a zsebébe gyűrte.
Őszintén mondva meglepődtem a kérésén. Zoltán egy pár éve nagyon nagy lábon kezdett élni. Senki sem tudta, hogy hirtelen miből gazdagodott meg, de mindenki láthatta, hogy van mit a tejbe aprítania. Azt suttogták, hogy megnyerte a főnyereményt a lottón, de biztosat senki sem tudott. Mivel régóta ismertük egymást, hát rendeltem neki is egy sört.
- Mi történt? - kérdeztem tőle.
Mohón belekortyolt a sörbe, csak utána válaszolt.
- Most repültem haza Monte Carlóból. Több mint fél milliárdot veszítettem tegnap éjjel pókeren. Ismered a Texas Holdem póker játékot?
- Persze, néha játszom is baráti alapon: kétszáz forintért kétezer zsetont lehet váltani, tíz-húsz forintos kis vak - nagy vak alapon. Ha valaki nagyon béna, akkor veszít egy ezrest egy este.
A söröskorsót újra a szájához emelve ivott egy nagyot, majd nevetve reagált a szavaimra.
- Hát, én ennél egy kicsit komolyabb tétekben játszom. A fővárosba, a reptérig még taxival mentem fel, most meg örültem, hogy a távolsági buszt ki tudtam fizetni hazáig. Akarod hallani az egész sztorit?
Akartam, persze, hogy akartam. Talán van valami biztos recept arra, hogy hogyan lehet egyik napról a másikra, gyorsan meggazdagodni. Kértem még két sört, miután magamban eldöntöttem, hogy nincs olyan busz, ami után ne indulna egy másik. Nem kések el sehonnan, és roppant kíváncsi voltam a történetre is. Ittunk egy korty sört és belekezdett a mesélésbe.
- Úgy három évvel ezelőtt egy nyári estén kezdődött minden. Kocsival jöttem haza a fővárosból és egy pihenőnél letértem az autópályáról. Miután a presszóban megittam a kávémat, visszaindultam az autóhoz. A parkolótól nem messze különös, villódzó fényekre lettem figyelmes. A szemem előtt egy furcsa, repülő csészealjra emlékeztető alakzat bontakozott ki. Bár megijedtem, a kíváncsiságom erősebb volt a félelmemnél, így közelebb mentem. Az űrrepülő körül,- mert az volt- kocsonyásan átlátszó lények sürögtek-forogtak.
- Nem akartam hinni a szememnek, többször megcsíptem magam, hogy nem álmodom-e az egészet. Kétség kívül földönkívüli lények voltak! A magasságuk nagyjából megegyezett az emberekével és az alakjuk is többé-kevésbé. A végtagjaik vékonyabbak voltak és a fejüknek sokkal inkább tojásdad formája volt.
- Az egyikük odajött hozzám. Teljesen megdermedtem, mozdulni sem tudtam! Átlátszó kezével megfogta a kezem és a szemembe nézett. Valami megfoghatatlan, furcsa bizsergést éreztem a fejemben. Egyszerre csak érteni kezdtem, hogy mit mond! Azaz nem is mondott semmit, a száját nem nyitotta ki. Csak nézett a szemembe azzal a különös nézéssel és megértettem a gondolatait!
- Mi gondolat átvitellel kommunikálunk. - Így a világ bármely nyelvén meg tudjuk értetni magunkat. - Ne féljen, nem akarjuk bántani! Meghibásodott az űrhajónk, így kénytelenek voltunk kényszerleszállást végrehajtani. Mindjárt készen is leszünk a javítással.
- De hát honnan jöttek? - kérdeztem hangosan.
- A Qwinta nevű galaxis Alfa 28-as bolygójáról - hallottam a fejemben a választ. Úgy sem tudják, hol van az. Jobb, ha hallgat erről a találkozásról, úgy sem tudná semmivel bizonyítani, hogy látott bennünket! - hallottam újra a "hangját" a fejemben.
- Végeztünk is, mennünk kell! - gondolta és elengedte a kezemet.
- Egy perc múlva már semmi sem emlékeztetett a földönkívüliekkel való találkozásra. Egyik pillanatban még ott volt az űrhajó, majd egy erős villanást követően már el is tűnt a látóhatáron. Abban sem voltam biztos, hogy megtörtént-e mindez valójában. Kicsit szédelegve beültem a kocsiba és hazahajtottam. Tényleg nem beszéltem erről, soha senkinek.
- Hanem másnap arra lettem figyelmes a gyárban, hogy ha valakinek belenézek a szemébe, akkor tudom, hogy éppen mire gondol. Megmaradt ez a képességem, ami először bizony nagyon zavaró volt.
- Most látom a szemeden, hogy te is kételkedsz ebben, de hidd el, attól a naptól fogva bárki fejébe belelátok és tudom, hogy mire gondol! Ehhez csak az kell, hogy a szemébe tudjak nézni! Láttam, hogy melyik nőnek tetszem, hogy a főnököm mit gondol rólam, hogy a buszon mi jár az emberek fejében. Értettem a gondolataikat!
- Sokat törtem a fejem, hogy ezt a különleges képességemet hogyan tudnám hasznosítani. Vadabbnál vadabb ötletek jutottak eszembe. Én lehetnék a világ legjobb, szuper magánnyomozója, meg ilyen gyermeteg elképzelések.
- Aztán egyik este néztem a TV-ben egy póker közvetítést. Az asztalnál készpénzes játék folyt. Számomra akkor felfoghatatlanul hatalmas összegek cseréltek gazdát egy-egy partiban.
- Na, akkor megvilágosult az agyam! Rájöttem, hogy az én képességemmel nagyon nagy előnyben lennék a kártyaasztalnál a többiekkel szemben.
- Másnap megvettem egy könyvet a Texas Holdem játékról. Ez egy első látásra végtelenül egyszerű játék, ugye? Végül is tíz perc alatt meg lehet tanulni, csak a lapkombinációk erősségi sorrendjét kell tudni. Magas lap, egy pár, két pár, drill stb., ha ismered a játékot, nem kell magyaráznom.
- Elkezdtem lassan játszani. Először még döcögősen ment a dolog, hiányzott a rutin, de aztán fokozatosan belejöttem. Tudod te mekkora előny az, amikor tisztában vagy az ellenfeled lapjaival? Én mindig tudtam mikor kell eldobnom a lapom, mert az ellenfelemé erősebb és azt is mikor kell kitartanom a licittel. Persze, így is előfordult, hogy a szerencse az ellenfélnek kedvezett, mikor végig nekem volt jobb lapom, de az utolsó körben mégis lejavult az ellenfél. De ez ellen nincs mit tenni, ennyi kockázat mindig bent van a játékban.
- Egyre nagyobb tétben kezdtem el játszani. Rövid időn belül már csak a főváros kaszinóiban találtam megfelelő, pénzes ellenfélre. Kezdett hírnevem lenni a "szakmában". Két év alatt jutottam el erre a szintre. Na, ne a hivatalos póker versenyekre gondolj! Azokat igyekeztem elkerülni. Én egy-egy milliárdos magán lakosztályában zajló, titkos partikat kedveltem. Akkor már régen feladtam a munkahelyem, csak ebből éltem.
- Volt olyan este, hogy több mint ötven millió forintot nyertem. Vettem egy gyönyörű házat a kertvárosban, egy vadonatúj BMW-t. Néha veszítettem egy-két milliót, de hát ez meg sem kottyant a nyereséghez képest. Megengedhettem magamnak a Maldív - szigeteki nyaralást, öt csillagos luxus szállodában, vagy éppen egy amerikai körutazást, ha arra támadt kedvem.
Közben már túl voltunk a sokadik sörünkön is, ideje volt hazaindulni. Együtt szálltunk fel a helyi járatos buszra, én bérlettel, ő jegy nélkül.
- Csak nem fogok buszjegyre pénzt pazarolni! - méltatlankodott. Mikor leszálltunk, ragaszkodott hozzá, hogy bemenjek hozzá, a házába. Végül is útba esett hazafelé, így aztán a vendége lettem. Tényleg gyönyörű, pazarul berendezett házban lakott. Kívülről is nagyon szép volt, de a belső enteriőr minden képzeletemet felülmúlta. Megmondom őszintén, mardosta a lelkem az irigység.
- Hát, így élnek a gazdagok! - gondoltam, szemügyre véve mindent.
- Foglalj helyet, érezd magad otthon! Mit kérsz inni? Söröm sajnos nincs, de márkás borokkal vagy töménnyel szolgálhatok. Közös megegyezéssel egy Chivas Regal whisky mellett döntöttünk, jégkockával, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
- El tudnám képzelni az életem egy ilyen házban - futott át a gondolat a fejemben.
- Vigyázz, tudom ám, hogy mire gondolsz! - nevetett Zoltán.
Még egy jó darabig beszélgettünk, illetve inkább ő mesélt a kártyacsatáiról, én meg ámulva hallgattam. Megtudtam, hogy több híres embert, közéleti személyt sikerült megkopasztania.
- De akkor hogyan veszítettél Monte Carlóban? - ötlött fel bennem a kérdés.
- Képzeld egy arab olaj milliárdossal hozott össze a vakszerencse, egy darabig jól is álltak a dolgok, de aztán ... De aztán észrevette, hogy mindig keresem a szemkontaktust és feltett egy sötét napszemüveget. Nem láttam a szemét, így nem tudtam olvasni a gondolataiban, fogalmam sem volt milyen lapokkal játszik. Így jutottunk el a mindent eldöntő, utolsó partihoz. Képzeld, egy ász párt kaptam a kezembe! Nem hívtam túl nagy összeget, hogy biztosan megadja. Tartotta is a tétet. Az asztalra feldobott három lapból az egyik egy ász volt. Ász drillem volt! Tipikusan olyan lap, amire az ember a gatyáját is felteszi. All-int mondtam. Azaz az összes nálam levő dollárt, ami meghaladta a fél milliárd forintot, feltettem egyszerre. Arra számítottam, hogy eldobja a lapját és viszem az addig betett pénzt. De nem, ezt is megadta szemrebbenés nélkül. Persze neki ez is csak aprópénz volt!
- Kiterítettük a lapjainkat. Nekem kész ász drillem volt, neki alul - fölül nyitott sora! Egy 8-as, 9-es, 10-es, Bubi. Megállt bennem az ütő! Ha feljön egy 7-es vagy Dáma, akkor sora lesz. Jött a negyedik lap, egy teljesen semleges lap. Kiszáradt a torkom, a tenyerem izzadt. Mindent, vagy semmit, - ez volt a tét! Az utolsó, ötödik lap egy Dáma volt. Egy rohadt pikk Dáma! Hiába barátom a nőkben nem lehet megbízni, a feketékben meg különösen nem!
- Egy partiban elbuktam mindent. Ilyen a végzet! Az ellen nem lehet semmit tenni! Alig maradt annyi pénzem a számlámon, hogy kifizessem a szállodát, meg a repülőjegyet.
A whiskytől kissé kapatosan elköszöntem tőle. Kikísért a kapuig.
- Most mihez fogsz kezdeni? - kérdeztem tőle akadozó nyelvvel.
- Ne is mondd, kezdhetek mindent elölről! Azért csak ne félts engem, akad még elég gazdag ember, aki imád pókerezni!
Nevetése egész úton hazáig visszhangzott a fejemben.
- Szerencsés fickó! - gondoltam és igyekeztem egyenesen járni, hogy a feleségem ne vegye rögtön észre, hogy többet ittam a kelleténél.
- Úgy sem hinné el, ha elmondanám neki a történetet!
5407
tamasagi - 2016. április 02. 08:41:53

KEDVES JÁSmileNOS EZ EGY IGAZÁN OLVASMÁNYOS TÖRTÉNET, AKÁR IGAZ IS LEHETNE! MÉG OLVASTAM VOLNA TOVÁBB!GRATULÁLOK::: ÁgnesSurprised

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.