Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Müller Márta: Az ötvenkettő (2016. április)
Az Ötvenkettők banditák voltak, hétpróbás gazemberek, szélhámosok, csalók, kalózok. Nem riadtak vissza semmi aljasságtól. Ezért lett a sorsuk száműzetés az Otthonból, a bolygóról, ahol megszülettek. Pontosabban nem is száműzetésre, hanem fogságra lettek ítélve, mert senki nem akarta őket rászabadítani a galaxisra. De kitörtek a százszázalékosan biztosnak hitt helyről, megkaparintottak egy közepes űrhajót, és elmenekültek. Tudták, ha sikerült is egy hiba folytán kijutniuk, vissza már nem vezet a számukra út, a bolygó védelmi rendszere azonnal megsemmísítené őket, ha megközelítenék.
De nem akarták megközelíteni. Nagy a világ, mondták.
Egy jó pár évig kalózkodásból próbáltak megélni. Elkapni és kifosztani hajókat, ez jelentette a változatosságot meg a megélhetést. Aztán ráuntak. Valami nagyobb dologba kellene kezdenünk, vélte Nagy Bika, a vezérük, akit időnként Paténak is neveztek. Egykori neveik egyébként mind lekoptak már róluk, csak a csúfnevek maradtak: Kakas, Horgas, Róka, Kígyó, Jaguár és ilyenek. Maguk se tudták volna megmondani, hogy a csúfnevek között miért domináltak az állatnevek, nem is nagyon emlékeztek arra, mikor láttak utoljára ilyen állatokat. Mindenesetre annyira azért emlékeztek ezen állatok alakjára, hogy ha éppen úgy adódott, meg tudtak olyan alakban jelenni.
Nagy Bika előadta a tervét a többieknek: Keresünk egy bolygót, ahol csak primitívek élnek, és leigázzuk őket. Lesz egy saját bolygónk, az lesz a bázisunk.
Nem szerettek ellentmondani neki, de nem mindenkinek tetszett a terv. Mi a csodát kezdenek a primitívekkel? Sokkal inkább érdemesnek tűnt volna olyan ásványokat, olyan kincseket találni, amit sok mindenre elcserélhetnek máshol az univerzum fejlettebb részeiben. A hajójuk ugyan jó állapotban volt még, de előbb-utóbb minden gépezet rászorul valamilyen javításra, és bár ott volt köztük Bütykös, aki a betöréseiknél kitűnően megbirkózott minden zárral, és kisebb-nagyobb dolgokat biztosan megjavított, az űrhajóban voltak olyan technológiák, melyekhez egyikük sem értett. Lehet, hogy Nagy Bikát ez is befolyásolta abban, hogy le akart táborozni valahol.

Eltartott egy darabig a keresgélés. Az egyik bolygót túl hidegnek, a másikat túl melegnek találták, volt, amelyik csak egy kopár kihalt szikla volt az egész. Voltak aztán olyanok, ahol messziről észrevették fejlett élet nyomát, azokat azért nem választották.
Végül rátaláltak egyre, amelyik egy piros felkiáltójellel szerepelt az űrhajó számítógépének a térképein. Azt a bolygót szennyezettnek jelölték, valami nagy atom vagy más katasztrófa történhetett ott, amiatt figyelmeztetett a térkép, hogy kerüljék. Amikor körberepülték, a bolygó igencsak elevennek tűnt. Kék tengerek és zöld erdőkkel teli szigetek váltogatták egymást, melyek közül csak néhol bukkant ki egy-egy nagyobb kőhalmaz, egykori építmények maradványai. Több szigeten bennszülötteket is láttak, íjjal vadászó majdnem meztelen embereket, olyanok voltak fentről nézve, mint csöppnyi bábfigurák, és az egész, mintha valami mesefilmet látnának.
Ez az, mondta Nagy Bika. Ez nekünk éppen jó lesz.
De a térkép szennyezettnek jelöli, szólalt meg Horgas.
Nem baj. Legalább mások elkerülik. Mi viszont megélünk, ha azok is ott lent, megélnek.
A többiek nem tiltakoztak. Örültek az új kalandnak, a letáborozásnak.
Nagy Bika nem hagyta, hogy azonnal leszálljanak. Még két napig keringtek fent, mert jól meg akart figyelni mindent, ki akarta fentről választani maguknak a legmegfelelőbb helyet, és terveket készített.

A két nap alatt sok mindent megtudtak a bolygóról, amelyet nem neveztek el sehogy, egyszerűen csak földnek hívták. Látták, hogy a különböző helyeken bizony sokkal több ember él rajta, mint azt az első körberepülésnél észlelték.
Nem lesz baj, főnök? - kérdezte Kakas Nagy Bikát. Sok-sok ezer ember él itt, hogy akarsz uralkodni rajtuk? Mi csak ötvenketten vagyunk!
Nagy Bika rezzenéstelen arccal nézett rá.
Ésszel, fiam, ésszel. Ezek a népek mind primitívek, magad is láthatod. Könnyen becsaphatod őket akármivel. Te lehetsz nekik az isten.
Kakas szélesen vigyorgott, Róka meg röhögve hátbavágta: Na, te Kakasisten!
Nagy Bika szigorú tekintetét látva nem folytatta tovább. A Főnök beszélt:
Olyan helyet választunk ki, ami lakatlan. Amit a bennszülöttek nem tudnak megközelíteni. Az lesz a székhelyünk, mondjuk a neve legyen Darázsfészek. Onnan fogunk kirajzani. Mindenki kap magának egy területet. Olyan formában jelenik meg a primitíveknek, ahogy akar. Olyan mesét mondd nekik, amit akar. De így vagy úgy, eléri, hogy uralkodjon rajtuk. Világos?
Látszott rajtuk, hogy a cél ugyan világos volt, de hogy gyakorlatilag ez hogyan működhet, azt nemigen látták.
Jaguár tette fel a kérdést: Használhatom a mi fegyvereinket? Egy hatásos erődemonstráció meggyőzi őket.
Nagy Bika bólintott. Igen, ha megfelelő helyzetbe illeszted, mesével körítve, igen. De ennél finomabb módszereket kell hosszútávon bevetnetek. Odamész egyedül, és ott van mondjuk tízezer bennszülött. Mit csinálsz?
Körbenézett a társaságon, de senkin sem látszott, hogy válaszolni akarna.
Elfogadtatod magad, mint istent. Egy vérszomjas istent. Akinek emberáldozatokra van szüksége. Így aztán elkezdik gyilkolni egymást, a saját fajtájuk.
Kígyó szólalt meg: Attól még elég sok marad meg a tízezerből, ha akárcsak százat is megölnek.
Ez igaz, mondta Nagy Bivaly. Ezért fogsz te körbejárni a különböző csoportjaiknál, fajtáiknál, mert egészen biztosan mind egy kicsit másfajták, és szép szavaiddal egymás ellen uszítod őket. Háborúzzanak csak minél többet, pusztítsák, öljék egymást.
És mi a győztest fogjuk támogatni, kotyogott közbe valamelyikük.
Mi valamennyit fogjuk támogatni. Valamennyinél ott leszünk, a saját csoportjának kitalált mesénk szerint, és valamennyinél gondoskodunk arról, hogy ne lanyhuljon a harci kedv.
Kakasnak újabb kérdése akadt: Mi nem fogunk szaporodni?
Kaján vigyorgás jelent meg a többiek arcán.
Nagy Bika válaszolt: Dehogynem. Úgy is, ahogy te gondoltad most, meg úgy is, hogy a primitívek közül kiválogatjátok a megfelelőket, akiket vonz a hatalom, az uralkodás, és akik a mi embereink lesznek.

Így is cselekedtek, ahogy Nagy Bika kitervelte. Teltek-múltak az évek, az évszázadok, és úgy látszott, hogy Nagy Bika ördögi terve beválik. Az egymástól elszigetelt szigeteken, helyeken különböző mesékkel, hamis hitekkel kerítették a befolyásuk alá a népeket, és egyre inkább gondoskodni tudtak arról, hogy a vezetők mindenütt az ő embereik legyenek.
Két váratlan esemény történt csak az évszázadok során, amiből az egyiket Nagy Bika szerencsés jelnek, a másikat pedig óvatosságra intő jelnek tartotta.
A szerencsés jel az volt, hogy rengeteg aranyat találtak. Nyersen is, de megtalálták egy régen elpusztult civilizáció földalatti raktárát is. Ez komoly segítség volt gonosz terveik végrehajtásában, mert gyakorlatilag végtelen sok pénz állt a rendelkezésükre, hogy bárkit megvásároljanak, akit másképp nem tudtak a hatalmukba keríteni. Azt elérni, hogy az arany számítson mindenütt a legfontosabb, legdrágább kincsnek, gyerekjáték volt. Mintha lett volna az emberekben valami velük született vonzódás a fényesen csillogó fém után.
A másik jel, ami Nagy Bikát elgondolkodásra és óvatosságra intette, az az volt, hogy találtak olyan műszereket eldugott, senki által nem járt helyeken, amelyek funkcióját maguk sem értették. Az elpusztult civilizációból maradtak ezek meg? Lehet, hogy még valahogy működnek is, csak ők nem észlelik?
Amikor az első három ilyet felfedezték, Nagy Bika egy megbeszélésre hívta a Darázsfészekbe valamennyiüket.
Ezek olyan tárgyak, amelyeket fejlettebb civilizációban készítettek. Nem tudjuk megbontani őket. Mi van, ha még működnek? Mi történne, ha egyszerűen megsemmisítenénk őket? Lehet, hogy megjelennének a gazdáik, akik itthagyták őket?
Sok száz év korlátozatlan tobzódása után ez volt első olyan, ami emlékeztette őket arra, hogy mégsem egyedül vannak a világmindenségben. Pedig már nagyon élvezték uralkodó szerepeiket! A számukra büntetés nélküli rombolást, pusztítást, gyilkolást, mások leigázását. A bennszülöttekre nagyjából úgy tekintettek, mint a vadakra, és itt senki nem akadályozta a vadászatukat. Megjelenhetnének itt mások is? Fejbekólintó gondolat volt. Az eltelt évszázadokban egyszer sem láttak űrhajót feltűnni, valószínűleg azért, mert ez bolygó szennyezettnek volt feltüntetve, mint még maguk is emlékeztek rá. De ha itt valamilyen műszerek vannak, lehet, hogy valakik ezt a bolygót a távolból mégiscsak szemmel tartják?

Néhány nap múlva Nagy Bikának megszületett a terve, hogy hogyan csalják csapdába az esetlegesen ide érkezőket. Ördögi terv volt ez is.
Abból kell kiindulnunk, hogy ritkán mennek az ismeretlenbe nagy inváziós hadsereggel. Tehát, ha bárkiket ideküldenek, azok mindig kisebb felderítő egységek lesznek. Egy féltucat, tucat ember talán. Fogságba ejtetjük őket a bennszülöttekkel, és nem jelenünk meg mi előttük addig, amíg ki nem hallgatjuk, amiket egymás között beszélnek. Mi a céljuk, mit akarnak itt, és egyáltalán milyenek. Biztosan akadnak köztük majd olyanok, akik szívesen beállnak közénk, és nem jelentenek gondot majd. Azoknak viszont, akik nem akarnának velünk együttműködni, újabb mesét találunk ki. Olyan mesét, ami nem is áll olyan messze a valóságtól: mi is más helyről érkeztünk ide, de tudományos, megismerő céllal, csak azután tönkrement az űrhajónkban az energiagenerátor, és ittragadtunk. Valami ilyesmit. Ha vevők rá, ha elhiszik, annál jobb. Amúgyis szükségünk lenne arra, hogy itt is elinduljon valamilyen technikai fejlődés. Sokkal hatékonyabb fegyvereket készíthetnénk, mint ami van. Amiket hoztunk, ki tudja meddig tartanak még ki. Sőt, talán még el tudnánk jutni odáig is, hogy egy védelmi burkot vonjunk a bolygó köré.
Azt tudták, mert megtalálták egy barlangban a maradványait a vezérlőberendezésnek, hogy valaha létezett itt ilyen. De egyikük se értett annyira a technikához, hogy tudtak volna vele valamit kezdeni.
Van valakinek valami kérdése?
Kígyónak akadt. Ha ideküldenek felderítőket, aztán azok eltűnnek, előbb-utóbb ugyanonnan újabbak jönnek, nem?
Ez jó kérdés. Én is gondoltam rá. Ezért kell alaposan kifaggatnunk minden ideérkezőt. Aztán ha jönnek keresni az illetőt, már bizalmat kelthetünk az újonnan érkezőben azzal, hogy tudunk valami olyat mondani, ami bizonyítja neki, hogy találkoztunk valamikor azzal, akit keres.
És segítünk nekik összetalálkozni?
Nagy Bika odanézett, hogy lássa, ki kérdez ekkora marhaságot.
Természetesen nem. Épp ellenkezőleg, az ilyeneket minél távolabb kell egymástól tartani, különösen ha nem álltak be közénk. Senkinek se legyen meg a lehetősége arra, hogy kételyei ébredjenek a mesénk iránt.
Elhallgatott. Valójában eddig tökéletesen beváltak a tervei. De beválnak majd akkor is, ha olyanok jönnek ide, akiket nem kápráztat el fejlettebb technológiával és ócska bűvésztrükkökkel? Maga sem volt teljesen biztos benne, csak bízott a szerencsejátékosok szerencséjében.

Nagy Bika terve megint bevált. A következő évszázadokban a bolygóra érkező hajók embereit majdnem mindig sikerült megtéveszteniük, kevesen akadtak, akik hamar átláttak rajtuk. Ezeket megölték.
A bolygójukon elindult a technikai fejlődés, az ipari fejlődés, és a népesség szaporodása. Mikor egyik régi embere emiatt aggódni kezdett, Nagy Bika megnyugtatta: Semmi gond, hamarosan olyan fejlett eszközeink lesznek, hogy akármennyit könnyen kontrollálunk belőlük.
Vakok voltak vajon a környezetükre azok a tudósok, akik nem látták, hogy az emberek ellen használnak fel mindent? A gyomirtónak kifejlesztett vegyianyagok nemcsak a vegyifegyverekhez voltak használhatóak, de a táplálék ciklusba bekerülve sok betegséget okoztak. A géntechnológia olyan folyamatokat indított el, amelyeket aztán már senki nem tudott ellenőrzés alatt tartani. A rádióaktivitás hatásairól már nem is beszélve.
Az emberek örültek a mobiltelefonjaiknak, és közben észre sem vették, hogy lassan olyanok lettek, mint a dróton rángatott bábuk: a kezelőik számukra észrevétlenül irányítottak mindent. Hosszabb távon nézve nem is olyan lassan, egy-két generáció elég volt hozzá.

***



A történet itt megszakadt. Mi lett a krónikással, aki feljegyezte, mi lett Nagy Bikával, mi lett azzal a bolygóval? Nyomtalanul eltűntek egy szupernova robbanásban? Ez kis feljegyzés hogyan jutott el idáig?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.