M. Laurens: NEM GÖMBÖLYŰ
A következő történet elé engedtessék meg számomra egy rövidke előszó. Ez a történet nem akarja kritizálni az egészségügy jelen helyzetét, és nem is akar mély korosztályos problémákat feszegetni. Még-csak a személyes sértettségemnek sem óhajt ekképpen hangot adni, csupán annyira abszurd, hogy szinte kihagyhatatlan elmesélni mások, és talán a saját okulásomra is. Mert bizony nekem is sok apró kis tanulsággal szolgált e kis történet, a humor és a fantázia és a közműveltség csődjéről karácsony szentestéjén... És akkor, most következzék a történet maga:
***

Bevezetőként elég legyen pusztán annyi, hogy számtalan rosszulléteim egyike épp Karácsony szentestéjén történt, nagyjából éjfél körül, és mivel eléggé heves volt, a fiam úgy döntött, hogy saját maga visz be kocsival a kórházba, ami így kevesebb, mint 5 perc volt. A kapun zokszó nélkül átengedték, és egyenesen a sürgősségi mentők beálló rámpájára hajtott. Az ápolók azonnal jöttek és tolókocsiba pakolva már vittek is a vizsgálóba. Mivel több lehetséges ok is volt,ezért az ellátás első szakasza után jó pár vizsgálatot végeztek, ami időbe tellett. Közben az infúziók és egyebek hatására viszonylag elfogadható állapotba kerültem. Végül hajnali háromkor eldőlt melyik osztálynak leszek a betege. - No, innen kezd érdekesé válni a történet.-
-

A - Nem Mondom - osztálynak az épp akkor ügyeletes orvosa, (nagyjából rezidens korú fiatalember) álmos szemekkel kérdezte tőlünk, hogy melyikünk a beteg. - Ugye emlékeznek még rá, hogy a fiam és én voltunk csak ott, és ebből az egyikünk, vagyis én egy tolókocsiban ücsörögtem, az ő kezében meg egy teli táska pizsamával meg minden egyébbel.
Ha önök úgy gondolják, hogy Én voltam a beteg, akkor BINGÓ , máris nyertek! -
Gábor fiam szerényen megjegyezte, - Az édesapám a beteg - csodálatos módon ez utóbbit már sikerrel konstatálta a fiatalember, és közölte, hogy menjek be vele a vizsgálóba. Mikor már az ajtóban álltam megkérdezte, hogy ugye fel tudok állni? - Gondoltam magamban a küszöbön megállva, hogy ennél feljebb aligha,- de inkább néma maradtam. Ő belépve levágta magát az orvosi heverőre, helyet sem kínálva.
- Hogy kezdődött?- Kérdezte, miközben ásított egy szép hosszú strófányit..
- Az úgy volt - kezdtem neki a mondókámnak -, hogy már előző este is éreztem, hogy valami nem gömbölyű...-
-

Ebben a pillanatban "Szó bennszakad, hang fennakad, Leellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emel-
kedik..." ( Na jó ez utóbbi mégsem , de... ) Percekig csak bámult rám, mint aki azt mérlegeli, hogy hol is lehet eldugva a kandi kamera. Láthatólag azt mérlegelte, hogy ki a fene lehetek, és honnan szökhettem meg. A dolognak van némi pikantériája, mert ez a "Nem Mondom" osztály a Neurológia névre hallgatott, ami ugyebár még véletlen sem tévesztendő össze a pszichiátriával. Tudni illik az ilyen keringési betegeket, is mint én is, ott követik hosszú-hosszú éveken át ambulánsan, figyelve az állapotukat. Egyszóval jómagam nem a vicces-osztály* törzsközönsége voltam.
-

- Hogy mondta? - próbálkozott újra, sűrűn pislogva.
- Tudja , ahogy mondtam ... nem gömbölyű. Olyanforma nem épp rosszul, de éreztem, hogy valami nem az igazi.
- Várjon csak egy kicsit! - mondta, és kilépett az ajtón, a fiamat a karjánál fogva húzva tért vissza a vizsgálóba.
- Mondja! Az édesapja mindig így beszélt? - A fiam nagy értelmesen nézett rá, és fogalma nem volt mit jelent az, hogy "így". Tudni illik Ő végig kint volt, és a fülét pedig nem szobák kihallgatására szokta használni, mint például a CIA ügynökei.
-

Végül is megtudta mi okozta a gondot, és nagy komolyan bólintott, elvégre most igen komoly megbízatása lett, mint magyar-magyar nyelvű hivatalos éjjeli tolmács az egészségügyben.
- A történethez itt fűzöm hozzá, hogy stroke esetén a beszéd lehet kissé vagy nagyobb mértékben is összemosott és nehezen érthető, de én tisztán ejtettem ki minden egyes szót.
- Igen, az édesapám általában igen képletesen szokta kifejezni magát. - ez nem várt hatással járt, ezért igyekszem nagyon pontosan idézni minden szót, de az értelmét: mindenképp százszázalékosan.
- Nézzék...! Karácsony szent este van... és hajnali három! Ilyenkor ne várják el tőlem, hogy mindenféle rébuszokat fejtsek meg. Én orvos vagyok nem holmi show-man, én nem ezért jártam egyetemre! Majd jön a nővér és lerendezi magukat ... Jó estét!- Azzal otthagyott minket a szobában ácsorogni. A zárójelentésemen azóta is ott áll feketén fehéren amit az ügyeletes osztályos orvos leírt. "Felvételének oka: A beteg a felvételkor azt állította, hogy állapota nem volt gömbölyű."
-

Azóta eltelt már egy pár év, és vajon miért is jutott eszembe mindez mégis? Túl azon, hogy egy orvos, amikor ügyeletes éjjel, tök mindegy hánykor keltik, képesnek kéne lennie gondolkodni, és még ennél többet is állítok. A betegnek joga van félrebeszélni is ha úgy hozza a sorsa. Egy közepes értelmű állatorvos éjjel is képes diagnosztizálni egy sakált, akkor is, ha az büdös dög a vizsgálat alatt örökké vihog, mint egy sakál. (mert ugyebár ettől sakál a nyomorult fattya)
-

Fenn marad egy kérdés , hogy mennyire kell intelligensnek lennie egy egyetemet végzett embernek, mert ugyebár e közkeletű kifejezés nem csak Katona Klári dala, hanem a gömb, mint a tökéletesség szimbóluma már Platón korában is ismert volt. Ez nem egy részegen kitalált kocsmai szleng, mint ahogy az a ifjú-doktor arcáról lerítt a szó hallatán.
-

Szóval a kérdés az, hogy szükségeltetik-e manapság az orvosláshoz az általános (nem szakmai) tudás, vagy ismeret. Vagy egy hatalmas nagy luk tátong az általános iskola negyedik osztálya és az egyetemi szakirányú tudás között. Vajon járnak-e a ma fiatal orvosai színházba, operába, uram bocsá' kabaréba, netán könyvesboltba.
-

De! Tanulság ez számomra is,, hogy a beteg ilyen esetben világos, magyar szavakkal mondja azt, hogy: - Akkor még nem tudtam, hogy mocsokmód szarul fogok lenni holnap, pedig éreztem vazze, hogy baj lesz! - Ez közérthető és még egy friss diplomával ébredő kezdő orvos is megértheti Karácsony szentestén. Főorvos korára bizonyára fejlődni fog. Hogy melyik irányba, az elképzelni sem tudom még. Nem-mellesleg a Doktorátus szó a latin docere-ből ered, aminek jelentése "tanítani". De vajon mire?
-
Egyszóval azért jutott eszembe ez az egész, mert megtudtam a minap egy TV-vitából, hogy egy orvosi diploma megszerzésének egyáltalán nem feltétele sem a helyesírás, sem pedig az, hogy ki írta a Rómeó és Júliát. Gondolom számolnia se kéne tudni, mert legalább akkor a hálapénzt megúszhatnánk tíz forinttal.

Pest-Buda 2007 - 20016

szómagyarázat: * viccesosztály=Pszichiátria
3872
M Laurens - 2017. június 05. 10:38:43

Drága Rita!
Abban igazad van, hogy a poénkodás nem mindig ildomos. Ám ez a szólás közkeletű és mellőz minden humort. A "nem gömbölyű" szó szerinti jelentése, "nem tökéletes". Hogy ebben hol a poénkodás, azt fel nem foghatom. (Bizonyára bennem van a hiba.)
Én egyébként úgy vagyok az orvosokkal, hogy az is egy szakma annak aki másra nem nyitott, és hivatás annak aki a betegért van és nem a doktori címéért. A probléma ott van, hogy az orvosnál mindenki kiszolgáltatott, míg a piaci kofánál nem. Mégis ez utóbbi is lehet bölcs és emberséges, diploma nélkül is.

3872
M Laurens - 2016. június 10. 21:16:39

Kitti drága!
Nem minden orvos dinka, csak a mandinka orvosok titka, hogy mind dinka! Pfft

Ááááá elég satnya poén, majd-még gyúrok rá kicsit!

5396
Kitti - 2016. április 10. 17:49:34

Drága Miklós!

Te épp belefutottál egy dinkába, de hát te is tudod, hogy mindenhová szóródnak azok is!!! Humortalan, savanyú, korlátolt és sznob lények. Mindenhová jut! Sajnos az orvostársadalom se kivétel. De azért megjegyzem, jóval kevesebb van köztük, mint bárhol más helyen!
Sajnos épp belefutottál egy érzéketlenbe. Ez van. Smile Ölellek ám!Rose
Kit

3872
M Laurens - 2016. április 10. 14:49:56

Kitti drága!
Hogy megmondjam a nagy-nagy őszintét, a te véleményedre különösen kíváncsi voltam, hiszen közöttük mozogsz. És ahogyan azt Juditnak is leírtam lentebb, számomra az orvos szentség volt hajdanán. Szerencsémre az én szívsebészem aki kétszer is operált, ennek a "hajdanánnak" a kihalóban lévő képviselője, még ma is. A második műtétemet 72 éves korában vállalta, mert mindketten megbíztunk egymásban. Mára már nem műt, de a legtöbb túlélő az ő kezei közül került ki. Művelt világot látott olvasott ember még ma is.

3872
M Laurens - 2016. április 10. 14:43:33

Köszönet az olvasásért Judit!
Tudod, én még az a generáció vagyok aki tisztelte az orvosokat mert nem csak doktorok voltak, hanem kiváló elmék, társasági emberek, akik magasan műveltek voltak egykoron. Mára sajnos a többség csak szakbarbár.

5396
Kitti - 2016. április 09. 17:12:43

Drága Miklós!

Ha tudnád, micsoda kabaré-szerű párbeszédek zajlanak minden egyes napon és éjszakán az ügyeleteken! Ez csak egy incifinci morzsa a fáradt orvos zsibbadt agyáról. .)
Viszont remélem, azóta nem kerültél újra oda! Meg máshová se!
Szeretettel olvastalak. Rose
Kit

686
T Pandur Judit - 2016. április 05. 23:34:50

Kedves Miklós!

Hát ez valóban nem gömbölyű... Smile
Akár vicces is lehetne, hogy egy ilyen hétköznapinak mondható szólástól így kiakadt a fiatal orvos. Valószínűleg hajnali háromkor ő sem volt gömbölyű!


Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.