Nagy János 2: Felesleges ember
Felesleges ember

Nehéz szívvel lépett ki a Munkaügyi Központ ajtaján. Nem sok jóval biztatták. Ötvenkilenc éves, nyolc általánost végzett, nincs semmilyen szakképzettsége.
- Csoportos létszám leépítés - mondták a gyárban. Sosem gondolta, hogy egyszer ő is az utcára kerül. Már mondogatták a soron, hogy megszűnik a termelés és elküldik az embereket, de valahogy nem akarta elhinni, hogy ez tényleg bekövetkezik.
Az egész életét a gyárban töltötte. Évek óta három műszakban járt dolgozni. Nagyon nehezen szokta meg ezt a munkarendet. Felborult az egész életritmusa. Csak az tudja, mennyire nehéz, aki maga is átélte, milyen éjszaka dolgozni.
- Én minden munkát elvállalok! Sosem féltem a munkától! - bizonygatta az ügyintézőnek. Nem akarok segélyből élni!
- Hát, inkább a fiatalokat keresik, meg akik értenek a számítógéphez - mosolygott elnézően a fiatal ügyintéző.
- Adok egy hatósági bizonyítványt, hogy kimerítette a munkanélküli ellátást. Ezzel be tetszik menni a Járási Hivatalba és megigényeli az aktív korúak ellátását!
- Mit igényelek meg, drága? - kérdezte értetlenül.
- Az aktív korúak ellátását! - szólt kioktatóan a festett körmű fiatal hölgy.
- Tudja, ha még nem nyugdíjas korú, akkor aktív korú! A Járási Hivatalban kitölti a kérelem nyomtatványt és akkor havonta 22.800,- forint foglalkozást helyettesítő támogatást fog kapni.
Ezzel részéről lezártnak tudta az ügyet.
Kezébe kapta a papírt és esetlenül elköszönt. Lefelé a lépcsőn azon gondolkodott, hogy mihez kezdjen.
- Mire elég 22.800,- forint?
Talán még a ház rezsijére sem. A fizetésből se sok mindenre futotta, de legalább mindent ki tudott fizetni és a maradékból szerényen megélt.
- Mi lesz vele ezután? Felesleges ember lett a gyárban, és felesleges az életben is!
Tavasztól őszig talán akad valami munka, amivel kiegészíti a segélyt, de télen aligha. Minden megtakarított pénzét kiadta tűzifára. Talán, ha ötezer forint akad otthon. Abból kell átvészelni ezt a hónapot, segélyt majd csak utólag fog kapni.
Mint egy holdkóros, úgy baktatott az utcán. Agyában egymást kergették a gondolatok.
- A TV előfizetést le kell mondani! - Úgyis csak nagy ritkán kapcsolta be, nincs rá szükség!
- A mobil telefont eladom! Ugyan ki telefonálna nekem? - Talán adnak érte egy-két ezer forintot.
- Csak a konyhában fűtök majd a vaskályhában. A szobából kihozom a heverőt és lezárom az összes konvektort!
- Mivel lehet még takarékoskodni? Mit is fizetek? Gáz, villany, víz, TV, szemét. Ennyi.
Eddig sem volt semmi felesleges kiadása. Majd összehúzza magát!
- Csak ezt a pár téli hónapot kell valahogy túlélni!
Gondolataiból hatalmas csattanás, a fejét ért erős ütés riasztotta fel.
- Mi történt? - rohant át az agyán a gondolat, mielőtt elvesztette az eszméletét.
A busz sofőr sápadtan állt a busz elejénél és reszkető szájjal ismételgette:
- De hát nekem volt zöld! Úgy ment át a zebrán, hogy körül sem nézett! Nem tudtam már megállni!
Nem felelt senki.
A vértócsa egyre nagyobb lett, a csend halálossá vált.
5486
Magdus Melinda - 2016. május 19. 19:17:03

Gondolom ezt a történetet is az "élet" írta és nem fiktív. Találkoztam már én is hasonló "élethelyzetben" lévőkkel. Szomorú "valóság", de ennek ellenére tetszik.

Gratulálok Neked. Üdv. Melinda

5276
Jean19570102 - 2016. május 18. 15:53:32

Köszönöm Kitti!
Szép napot kívánok neked és HM-s olvasónak, alkotónak.

Baráti üdvözlettel: János

5396
Kitti - 2016. május 17. 17:21:19

Remek írás! Tényleg. Gratula!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.