Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fekete Ferencné dr.: Diáktúra a Bükkben II.
A Bükk hegység legmagasabb pontját még az est leszállta előtt értük el. A kijelölt turista útvonalat követve érkeztünk a turistaházhoz. Fáradtak voltunk ugyan, de a kedvünk örömteli volt, mert célba értünk minden gond és probléma nélkül. A fiúk a túravezető társukkal beszélgettek, elismerve a hozzáértését, a lányok különváltan a hallban foglaltak helyet. Ott
eldöntötték, hogy egyelőre nem árulják el, hogy mire szövetkeztek a fiúk ellen. Csak egy kis tréfa volt az egész, amiért a kerítésnél cserbenhagyták őket. Mivel a túra kezdetén jártak, a tapasztaltak alapján joggal gyaníthatták, hogy a későbbiekben sem számíthatnak sok jóra, és segítségre. A lányok azért kissé reménykedtek abban, hogy a velük szemben elvárt férfias hozzáálláson a női furfangosságuk majd segíthet.
Az elszállásolás és a vacsora után észrevették, hogy a fiúk a fennsíkon nagy szorgoskodásba kezdtek. Tábortüzet gyújtottak, ahová meghívtak bennünket is. Kedveskedésként édes pezsgőt is vettek a számunkra. Lassan oldódott a kimondatlanul is közénk férkőzött feszültség és bizalmatlanság. A népdalokat később viccek és anekdoták váltották fel. A csillagos ég alatt időnként fel-felcsattanó nevetés a jókedvről árulkodott. Még a csillagoknak is tetszett egy - egy történet, és ezt a hunyorgó fényükkel adták a tudtukra. A fényesre csiszolt fehér holdsarló büszkén uralta az eget. A közelgő ősz csípős leheletét alig-alig éreztük, úgy belefeledkeztünk az együttlét fesztelen örömeibe.
Kisebb riadalmat a fennsíkon legelésző tehenek közül az egyik kíváncsiskodó okozta. A tűz fénye csalogatta oda az egyik lány mögé. Amikor a lány nyakába belefújt, az úgy megijedt, hogy a már hamvadó tábortüzet ízibe átugrotta. Ez az ugrás a Szent Iván éji tűzugró vetélkedőn elsődíjas lett volna. Azzal, hogy a szemben ülők között kötött ki, kisebb riadalmat okozott ott is. Volt nagy sikongás, ugrándozás a fehérnép körében, amitől az ifjak a fűben hemperegve majd megszakadtak a nevetéstől. Amikor elkergették, kiderült, hogy a merész csatlakozó a csorda bikája volt.
- Tudta, hogy a párás leheletével csak egy nő nyakát érdemes melengetni ezen az október eleji éjszakán - jegyezte meg közülük valaki.
Itt az ideje nyugovóra térni, korán reggel megyünk tovább – szólt a takarodó.
Másnap is nagy út várt ránk. Le kellett ereszkedni a legközelebbi vasútállomáshoz, hogy Egerbe eljutva, a tervezett városnézésre és nem utolsó sorban a borkóstolóra is sor kerüljön.
Harmatos reggelen indultunk tovább. Egyikünk sem sejtette, hogy akkor, amikor ennek a kirándulásnak a végéhez közeledünk majd, eljön az a pillanat, amikor a természet közelségében egyszer csak megérezzük a teremtő keze nyomát. Úgy nézünk majd a hatalmas fák sokaságára, azok ágaira melyek a teremtő meghosszabbított karjaként nyúlnak az ég felé. A madarak éneke, a madárhangok változatossága a földi és égi világ összetartozását hirdeti, a mindenség csodáiról mesél nekünk. A természet lágy ölén tapasztalható meg igazán, hogy a földi életünk az égi világ irányítása alatt áll –gondolkodott hangosan az egyikünk.
Elérkezett az ideje, hogy a túra végén búcsút mondjunk a természet minden teremtményének. Még azoknak is, akik nem mutatták meg magukat az alatt kis idő alatt, amíg köztük jártunk. De tudták és megérezték egymás jelenlétét, közelségét.
Ezen az utolsó útvonalon ismét részünk volt néhány izgalmas élményben. Egyik szurdokból a másikba jutva áthaladtunk a muflonok területén, miközben erdészekkel találkoztunk. A tőlük kapott ismeretek az állatokról egyesek számára nagy élményt jelentett. Az erdőből kiérve sütött a nap és mégis szitált az eső.
- Veri az ördög a feleségét – szólat meg elől valaki. Meghallva néhányunk kuncogását, gyorsan hozzáfűzte még - ne nevessetek ezen, nálunk az öregektől ezt hallottam.

A felhők sokasága igyekezett legyőzni a nap fénysugarait, de kevés sikerrel. Verőfényes napunk lett, amit még nem láttunk előre, mert újabb erdőrészen vágtunk át, és a fáktól nem láttuk az eget.
A vasúthoz vezető mezőre egy sziklafal mellett elhaladó, korláttal védett padozaton, valamint egy vízesés mellé felszerelt újabb létrával juthattunk el. Ez egy jóval hosszabb lajtorja volt, a facsemete ültetvénynél találtnál.
Bizonyára ez lehet az a bizonyos Jákob lajtorjája - mondta valaki a bibliára emlékezve. Nem volt idő most ezen meditálni, mert úgy véltük, hogy a jelenlegi helyzetünk egyáltalán nem lesz biztató kimenetelű.
Egyik oldalon a szakadék, másik oldalon a sziklafal, tehát nincs más lehetőség, mint a létra. A létra mellett a mélybe zuhogó vízesés meglehetősen riasztónak tűnt Ráadásul, ahogy lefelé másztunk, csak később vettük észre, hogy a létra utolsó három foka hiányzik.
A fiúk abban tudtak segíteni, hogy a csomagok lehajigálásán túl az elrugaszkodó lánytársaikat próbálták úgy elkapni, hogy a víztől síkos, köves alapzatra minden sérülés nélkül landoljanak. A pánik hangulat végül nevetőgörcsben oldódott fel, ugyanis mindenki kivétel nélkül az alfelére érkezett meg. Csak a nadrágok ülepe lett vizes, más baj nem történt. A jó szerencse velünk volt
A mezőn azonnal hasra vágtuk magukat, hogy a déli napfény sugarai mielőbb megszárítsuk a nadrágjainkat. Annyira belefeledkeztünk a jóleső napozásba, hogy a vonatot csak futva értük el. Szerencsére a mozdonyvezető észrevette a felé rohanó csapatot, lassított és felszállhattunk. Az ebédet már Egerben jóízűen fogyasztottuk el, és jókat nevetgéltünk a történteken.
A városnézés és borkóstolás kérdésében voltak némi nézeteltérések a csoporttársak körében. Végül a főbb nevezetességek megtekintésére vállalkozók maradandó élményben részesültek az egri dóm megtekintésekor. Mások a borkostás mellett döntöttek.
Egy japán csoport számára megszólaltatták a dóm orgonáját is. Bach műve a D-moll toccata és fuga betöltötte a hatalmas dóm belsejét, sőt az orgona hangja kiáradt a templom ajtaján túlra, visszhangzott tőle az egész tér. Kintről egyre többen jöttek be a templomba, gyönyörködni a csodálatos orgonajátékkal életre keltett, a földi és a mennyei lét számára örömöt nyújtó művészi alkotásban.
Egyik lánytársunk a többiektől észrevétlenül elvonult, mert a könnyeinek nem tudott parancsolni. Csak később tudtuk meg, hogy aznap éppen húszéves volt, és ez volt az elérzékenyülésének oka. Az ég ajándékának tekintette ezt a csodálatos és a lelket felemelő, születésnapi ajándékot. Ezután a csoporttársak minden borkóstolóban az ő egészségére koccintottak egy megválasztott ceremónia mester irányításával.
Volt, aki annak a vidéknek a köszöntőjét mondta el, ahonnan származott. Voltak, akik tréfás szónoklatba kezdtek, aminek nem volt se vége, se hossza. A bordalok sem maradtak ki. Azóta sem volt alkalma olyan kedves köszöntőket hallani, mint akkor. A borkóstolók közönsége nagy élvezettel hallgatta a vidám diákmókázást. Néhányan meg is tudakolták, hogy honnan jöttek és kit ünnepelnek. Élveztük a város vendégszeretetét.
Mi, lányok, itt vallottuk be a viperariasztó turpisságunkat. Szerencsére a finomabbnál finomabb borok ízlelése közben a férfilélek nem sérült. Nem vették tőlünk rossz néven, hogy ott és akkor túljártunk az eszükön. Még sokszor és nagyon sokáig emlegettük a bükki túránkat.

2016-08-15.

Írta: Fekete Ferencné

5162
feketenedr - 2016. augusztus 17. 18:04:08

Köszönöm szépen a dicséretedet kedves László!Smile

5528
adameczlaszlo - 2016. augusztus 16. 22:36:46

Nagyon kedves írás,köszönöm!Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.