Horváthné S. Mária: Fej vagy írás..
Készültem az utazásra. Terv már régen készen, a táskámban minden a helyén. Útra készen. A várakozás perceit nehezen viselem, nézegetem a képeket. A Tiszához készülök,
régi szerelem. Szeretem az illatát, a varázsát a tájnak. Vallom, hogy a levegő is másabb, ahol ő kanyarog, megszokott medrében halk zenével.
Régen voltam vendég a partján. Sokáig távol tartott, egy szakítással végződő, "holtomiglan". Pillanatra azt hittük, de egy randevúnál a "köd" elszállt, ott a Tiszánál. Rádöbbentünk, olyan távol vagyunk egymástól, mint a falevele a fűszáltól.
Régen volt, akkor fájt, az emlék maradt. Barátok maradunk, persze. Ahogy szokott egy-
két levél, és csend. Sodródtunk, vittek az évek. A szőke Tiszát azóta szeretem, sokat
sétáltam a partján, és nyughatatlan vágyat érzek, hogy újra ott legyek. Valószínű az izgalomtól, nem jött álom a szememre. Tallóztam az üzenetek között. Rátaláltam egy levélkére...Szabad vagyok mint a madár..
...De szárnyam sebzett..
...Ha meggyógyítanád...
...Várlak a Tisza parton..
...A szokott helyen...és annyi év után, folytattam a levélkét.
...Ha repülni nem tudsz..akkor írj egy üzenetet, de ne feled..
szabadon szárnyalunk, örökké, mert lelkünk szabadnak született.
Minden levelünk így kezdődött, valamikor..Tagadhatnám, hogy nem kavart fel az érzés, de minek..A cél ugyan az, csak a szereplők változnak, és rábíztam a sorsra, legyen ő a felelős. Feldobtam egy érmét.A levélírónak kedvezett.
Vonatom száguld, és ahogy közeledek, egyre jobban szorít az érzés. Mintha hevesebben verné a ritmust. Ráadásul, megszólalt a bölcsességem. Mit vársz ettől, hiszen régen, butaság, haszontalan cselekedet. Hessegetem az "okos" intelmet, lassan a célhoz érek, leszállok.
A szállásomhoz közeledek, nyugalom árad a levegőben. Jó itt. Szobám ajtaját magamra csukom.Lemosom az útporát, szusszanok egy kicsit. Elindulok.
Tétován lépkedek érzés, és lépés nehéz. Mintha egyszerre törnének rám az emlékek.
A régi padhoz közeledek, már nem érdekel mi lesz. Ő ott áll, csak a szeme a régi. A mosolygós kék szeme. Megállok, hallom a sóhajtását, szólni egyikünk sem képes. Némán öleljük, nézünk egymás szemében.
Üdvözöl minket a jó barát, a "Szőke Tisza" integet.
5555
Maria HS - 2017. november 11. 18:58:45

Kedves Szabolcs! Örülök a látogatásnak köszönöm: Maria

2720
bigeszab - 2017. november 11. 17:33:17

Szépen megírt, romantikus írás egy kedves emlékről! Jó volt olvasni!
Üdv: Szabolcs

5555
Maria HS - 2017. augusztus 29. 12:57:55

adameczlaszlo Köszönöm szépen!
Örülök, hogy nálam jártál s olvastál: Maria

5528
adameczlaszlo - 2017. augusztus 29. 11:55:39

Kedves Mária!Rose

Gratulálok jelen írásodhoz és olvasott verseidhez.

Szeretettel:Laci

5555
Maria HS - 2016. augusztus 17. 18:54:35

babumargareta! Köszönöm szépen!SleepyRose

5548
babumargareta - 2016. augusztus 16. 18:54:13

Kedves emlékeidhez gratulálok szeretettel,,,,üdvözletem,,,,BabuSleepyRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.