Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Fekete Ferencné dr.: A kételkedő műkedvelő
A kételkedő műkedvelő

A sport rendezvényt követően úgy gondoltam, hogy egy kis kulturális program is erősítené mindhármunk barátságát. Tudomásomra jutott, hogy a Műcsarnokban Picasso rajzaiból nyílt kiállítás. Én nagyon szerettem volna megnézni. Egyik alkalommal kávézás közben felvetettem annak közös megtekintését. Eleinte sokat töprengtem azon, hogy jó ötlet-e éppen erre a kiállításra meghívni őket, de végül is rászántam magam. Meglepődtem, mert nagy örömmel fogadták a javaslatomat.
A Műcsarnok előtt találkoztunk kora délután. Abban az időben ingyenes volt a kiállítások megtekintése, nem kellett hosszú sorban várakozni a belépő jegyekért. Az üdvözlést követően rögtön bementünk a kiállító terembe. Klára minden kertelés nélkül elárulta nekünk, hogy ő még itt sohasem járt. Meg is adta a módját a mai napnak az ünnepélyes öltözetével. Szép sötét kosztümben, hófehér ingblúzban jelent meg. Ez számunkra újszerű volt a már megszokott úti ruházatához képest. Valljuk meg őszintén, hogy a napi bejáráshoz, vonatozáshoz abban az időben nemigen öltöztek ki az emberek. A táskáját is felcserélte egy ridikülre, amit izgatottan hol az egyik, hol pedig a másik kezében szorongatott. Bizonyára nagyon szokatlan volt a számára, de úgy gondolta, hogy egy Picasso kiállításra csak így illik megjelenni.
Annak idején, amikor a kávézóban elhatároztuk magunkat, akkor Jenő, aki igen alapos ismeretekkel rendelkezett az absztrakt művészetről megosztotta velünk azokat. Elsősorban az irányzatról és a művész egy két alkotásáról cseréltük ki a gondolatainkat. Klára türelmes hallgatója volt a kettőnk beszélgetésének. Egyszer csak nagy hirtelen közbeszólt.
- Á, most hallgatva benneteket már tudom, hogy ki volt az általatok oly nagyra tartott híres művész. Ő rajzolt a szalvétákra mindenféle kriksz-krakszot, amiket aztán a fizetségként elfogadtak tőle. Nahát, nekem aztán rajzolhatott volna akármit, nálam a fogyasztás árát kellet volna kifizetnie. Jenővel mosolyogva hallgattuk a véleményét és megsejtettük, hogy a kiállítás anyaga sem fogja őt elbűvölni.
Ennek ellenére mégis eljött velünk és még pirosítót is tett az arcára és ajkára. A teremben már sokan nézelődtek, így hamar elsodródtunk egymástól. Külön-külön fedeztük fel a híres művész alkotásait. Klára időnként a látószögünkbe került. Elkaptuk egy-egy elégedetlen pillantását. Némelyik képet próbált egészen közelről szemügyre venni, de egyre jobban bosszantotta valami. Többször is körbejárt a teremben. Egyszer csak megállt mellettem. Félhangosan megjegyezte.
- Vagy velem van a baj, vagy a művész úrral volt, amikor ezeket papírra vetette. Most mond meg nekem őszintén, hogy ezen a képen te mit látsz? – állt oda a kép elé és kérdezte tőlem kétkedve. A csalódottság kiült az arcára. Féltem, hogy örökre megbánja, hogy velünk tartott. Nem beszélve arról, hogy a vélekedésének még nagyobb hangot ad majd otthon, vagy a munkahelyén.
Hozzáléptem, óvatosan a könyökénél fogva hátrálásra késztettem. Amikor a kellő távolságba értünk, akkor én kérdeztem tőle.
- Most te mond meg, hogy mit látsz? Megrökönyödve szólt, ez egy csúnya varangyos béka, egy két vonalból megrajzolva.
- Ugye, látod már, hogy kellő távolságból a vonalak megmutatják magukat. Ezt Picasso, a híres művész zseniálisan leegyszerűsítve közölte velünk, ezekkel a rajzaival, valamint azt is, hogy a világ nem is olyan bonyolult. Sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, csak egy kis fantázia és változó szemlélet kell hozzá
Klára a felfedezéstől megittasulva kereste meg a kedvesét, hogy mielőbb elmondhassa és megmutathassa neki a legújabb élményét. Messziről láttam, hogy egymásba karolva elölről kezdték a kiállított rajzokat újra, de most már más szemmel nézegetni.
2016-08-26.
Írta: Fekete Ferencné
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.