Jártó Róza: Ha a haj nőni kezd
Pár hete kezdődött el az utolsó kezelés sorozatom, ami 51 héten keresztül az életem része lesz. Ez egy másik, amit úgy hívnak, hogy sugárkezelés. A kemóval' ellentétben ez talán kicsit másabb, ezt jobban el tudja a szervezetem, a szívem viselni.
Persze ennek a kezelésnek is van mellékhatása, ahogy az orvosom mondotta, mellékhatás szerkezet. Milyen hivatalos is és milyen személytelen is volt a hangja.

- Asszonyom! Az tény, hogy vannak olyan mellékhatások, amelyek nagyon hasonlítanak a kemó' kezelés mellékhatás szerkezetére. Ez a kezelés is okoz vörös és fehérvértest hiányt, immunrendszeri működési zavarokat, de ezek valamelyest enyhébbek az eddig átélteknél - biztatott az orvos.

Tény, hogy most jól érzem magam. De inkább úgy mondanám, hogy másképpen, mint eddig. Mint Te is látod, a lakásom ragyog a tisztaságtól, mert a családom napi rendszerességgel jön és ezt is elintézi, mint ahogy a bevásárlást. Amit viszont nem hagyok nekik megtenni az a főzés.

- Barátnőm! Nem engedem ki a fakanalat a kezemből, lassan már csak ez maradt a régi életemből. Kissé változtattam az étlapon, változtattam a szokásokon és így nekem se okoz gondot egy kétfogásos ebéd elkészítése. Már írni is csak ritkán írok. A kezelések előtti időben naponta azért megírtam a magam három, négy-öt oldalát.

Mikor bekerültem a klinikára megijedtem a szobatársak láttán. Egyik jobbra ájuldozott a másik balra a kemó' után, aztán én is beálltam, hogy úgymond a sorba, de inkább befeküdtem

Sokszor jutottál eszembe és főleg az utolsó beszélgetésünk, amikor mentem a kivizsgálásokra, hogy milyen nagy vehemenciával állítottam, hogy én nem engedem a kemós' kezelést meg, ha kiderül, hogy daganatom van, én nem kezeltetem magam, aztán mégis megtettem. Nem, dehogy, nem a fájdalomtól, nem a kellemetlen utóhatásoktól féltem, hanem attól, hogy elveszítem a barátaim. Téged, akivel szinte heti rendszerességgel kávézunk a Medicában, miközben jól kibeszéljük a napi találkozásainkat és dolgainkat. Tamást, akivel fél éjszakába nyúlóan alkotunk, verselünk, zenélünk a neten. A családom, akiket eddig mindig én istápoltam, látogattam, segítettem. Most meg én szorulok rátok, és ti jöttök és mellettem vagytok és sétáltok velem, és feltakarítotok és sütitek a finom pogácsákat és megnevetettek és nem engeditek, hogy én egy perccel is többet foglalkozzak magammal, mint amennyi szükséges. Mert kell néha ez is, hogy elgondolkodjak, hogy mi mikor és miért történik.

- Meséltem neked a mogorva dokiról? Tudod, akiről mondtam, hogy úgy kezdte a kezelésem, és úgy tájékoztatott az állapotomról, hogy még a szemembe se akart és nem is tudott nézni. Akkor mondtam Neked, hogy úgy kezdet el hablatyolni, mintha én egy tudatlan senki lennék, de leállítottam. Mondtam neki, hogy én több mint tíz évet tanultam az érettségim után, többek között tájgazdálkodást ahol a kémia, biológia, matematika, fizika voltak a fő tantárgyak, úgy, hogy nekem az igazat mondja. Igenis mondja el, hogy mik az esélyeim. Mondja el és ne kíméljen. Ő meg elmondta. 65% a gyógyulás javára.

Ha bele gondolsz, akkor ez több mint a 35%. Sokkal több, még ha azért a 65%-ért tennem is kellett és főleg tűrnöm nekem, aki már attól is elájultam, ha egy tüske megszúrt.

Most ott tartunk, hogy elkezdtük ezt a sugárterápiát. 51 adagot írt ki a doki, ami 51 napot jelent és azokat a napokat, amikor a kezeléseket kell kihevernem. Ami biztató, hogy egyelőre jól reagáltam a kezelésekre nem kaptam allergiás sokkot és a szívem is rendesen pumpál.

Úgy, hogy ma kétszeresen is boldog vagyok, mert meg is látogattál, és mint látod a hajam is elkezdett nőni, olyan intenzitással, hogy ha hajat mosok, már használnom kell a hajszárítóm is, ha nem akarok megfázni... .
277
farkas viola - 2016. október 16. 17:30:35

Drága Róza!
Ma, igaz fél órás késéssel direkt Temiattad mentem el az Erzsébet--ligeti Színházba.
Én Keresztúrról mentem, sokat gyalogoltam összevissza, kihalt volt az utca, senki nem igazított útba. Végül mégis odataláltam, az utolsó sorba leültem. Hosszú-hosszú műsor volt,
de egy idő után meguntam és haza jöttem. A gitáros fiú véget nem érő gitáron éneklése, majd a táncosnő kétféle lebernyegben hajladozott, először kék színűben,
azután pirosban. Volt vers, majd Tárkányi Imre is felállt valamiért, majd Balázsi Judit kezdett színészkedni takarítónői ruhában, aztán csillogóvá vált a meztelen csontos karjaival, végül összecsókolta Bornemisza Attilát. Na, ez nekem már sok volt! Miért nem csinálnak közben szüneteket? Ott ülni végig? Ez szörnyű, biztos Nektek is az volt.
Te pedig egy hős vagy, hogy a világ végéről ide törekedtél és most biztos haragszol is rám, hogy nem találkoztunk.
Nekem is volt könyvbemutatóm, ha elküldöd az e-mail címedet, én is elküldöm az én bemutatómat. Persze, amit én írtam, az itt van a Főoldalon, megnézheted.
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola RoseHeartRose

2135
mami - 2016. október 15. 18:10:57

Drága Violám!

Ez sosem volt titok, hogy mi egy összetartó család vagyunk. Épp ezért se tudok sok emberrel beszélgetni, mert nem tudok mit mondani. A kertben az udvarban mindig kitermeltünk annyit, hogy mindenki asztalára jut a sok finomságból, nálunk senki se éhezik és akkor se éhezett, mikor csak nekem volt, hogy úgymond rendszeres jövedelmem mert a két lányom a két vejem is munkanélküli volt a 6 unokám és a fiam is meg tanultak még... . Már én is nyugdíjas vagyok és a család minden tagjának van munkája és a kisebbek meg tanulnak. Mi, hogy úgymond, egymás hegyén-hátán lakunk, élünk. Még a házas unokák se mentek messzire lakni. Olyan 20 km-es körben élünk. De nem is folytatom, mert ennek is biztos oka van... Drága Violám! Igen, holnap ott leszek a színházban. Nem engedik, hogy "kihagyjam", de lesz kísérőm és támogatóm. Remélem lesz még lehetőségem nekem is, hogy veled is személyesen találkozzunk.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

277
farkas viola - 2016. október 15. 17:34:51

Drága Róza!
Megleptél! Érdekfeszítő írásod tetszik, de most, hogy Rólad van szó, bizony elgondolkoztam. Hiába, mindenkit érhet mindenféle ártalom. Sajnálom. kívánom, hogy mielőbb gyógyulj meg és viseld hősiesen a muszáj-kezeléseket. Milyen szerencse, hogy ilyen szerető családod van.
Emlegetted valahol a holnapi napot: egy meghívót láttam picurka betűkkel, sejtéssel, hogy holnap, 16-án az Erzsébet-ligeti Színházban lesztek. Érezd jól Magad, ha feltörekedsz olyan messziről.
Szeretettel gondolok Rád és kívánom a legjobbakat: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.