Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Felbontatlan gondolat csomagok (2016. december)
Eddigi életének Karácsony estéi mindig a szeretetről szóltak. Sohasem maradt egyedül. Mióta az eszét tudja mindig volt számára a fenyőfa alatt igazi meglepetés csomag, amit a szeretteitől kapott. Hálából az ő valódi csomagjai tele voltak, jósággal , szeretettel, saját kezével készített apró kis tárgyakkal s ahogy nőtt ezek az igazi csomagok is a lehetőségekhez mérten növekedni kezdtek. Azonban voltak neki titkos csomagjai is.Soha nem múlt el úgy az ünnep, hogy ne tenné oda az ő csomagját is, amit gondolatban az apja számára címezett. Az első ilyen Karácsony amire visszaemlékezett talán két három éves lehetett. Mindig érezte, ha az apja élne, akkor ő nagyon "apás" lenne, mert rajongásig szerette volna őt. Nem ismerte, mert még egy éves sem volt amikor elvitte őt a háború. Ez volt az első számú csomag , az ő láthatatlan csomagja. Később öt év múlva, nagy gonddal az édesanyjának készítette el a második láthatatlan gondolatcsomagot. Azután gondolatában mindig csak csomagolt, csomagolt, csomagolt egy életen át. Csomagolt a lánytestvérének, négy napig élt gyermekének, az őt felnevelő még fiatalos szeretteinek. Hogy a véletlen, vagy a sors akarta-e , hogy az utolsó találkozásuk karácsonyra esett nem tudja, de az nem lehetett véletlen, hogy azután egy két kivétellel minden Karácsonyt a gyermekénél töltött, nem hagyták magára. Szeretetben ünnepelt a család, míg az ő gondolatcsomagjai felbontatlanul vártak rá odahaza a saját fenyőfája alatt és amikor hazaérkezett, gondosan megigazította őket, ejtett néhány könnyet, de nem bontotta ki őket. Sokszor akarta egyedül odahaza tölteni a Karácsonyt, mert emlékezni akart. Egyszerre akart emlékezni mindenkire, de tudta hogy ha élnének nekik is fájna ha látnák őt , hogy szomorúan tölti a szeretet ünnepét. Ezért erőt vett magán, hagyta a csomagokat békén nyugodni és gondolatban visszatért, gyermekéhez, a családhoz, unokákhoz. Látta boldogságtól ragyogó arcukat és megnyugodva , belenyugodva sorsába, álomra hajtotta fejét.
2952
bruxinelli - 2017. március 31. 14:05:39

Kedves Rita !
Igen erről szól a történet. Jól tanultad meg a leckét, pontosan így gondolom én is.Köszönöm véleményedet.
Szeretettel, Zsófi.

2952
bruxinelli - 2016. december 07. 17:53:52

Kedves Ottilia!
Köszönöm hozzászólásodat, nagyon megörültem, hogy vagyunk még páran a régiek közül. Eddig csak olvasgattam a pályázati verseket és novellákat is, h.sz- kat nem írtam, arra gondoltam, hogy talán már nem, is szabad, mert nem látok kommenteket. Régen ez másképpen volt. Olvasgattuk és pár szóval illettük is egymás alkotásait.
Köszönettel és szeretettel Zsófi.

2693
doroty - 2016. december 06. 10:07:45

Szia Zsófi.
Tetszett az írásod. Rokon lelkek vagyunk. Tudom, a pályázati írások megítélése nem ezen múlik. Sokan vagyunk, akik nem is ezért írnak. Az én szüleim gyermekkoromban elváltak. Nem volt se szép, se jó gyermekkorom. Emlékszem, ünnep előtt a Pesten maradt nagymamámtól kaptam Karácsonyra egy szép babát. Anyám aggódott, hogy (esetleg) kárt teszek benne, így feltette a szekrény legmagasabb polcára. Csak akkor játszhattam vele amikor ő figyelt. Akkor meg nem volt kedvem. A válást követően anyám egy ideig egyedül nevelt, nagy szegénységben. Mikor az anyai nagymamám meghalt, akkor mert férjhez egy jómódú parasztemberhez. Az iskolatársaim nyugodt, szeretetteli egész családos életét mindig sóvárogva néztem. Hiányzott a nagyi, aki a fővárosban élt. Bár a nyári szünet egy részét nála tölthettem, a távozásom alkalmával mindig sírva hagytam ott Budapestet. Apám újra nősült, elköltözött az országhatár mellé, évekig csak levelezett anyámmal. Mikor már tudtam olvasni, nekem is címzett levelet. Ekkor, én egy nagyon súlyos műtéten túl, kamaszkorom legnagyobb válságát éltem át. Hívott, nem tudtam menni. A válásukat követően NEM találkoztam az apámmal. Nem azért mert meghalt. Az új családomban betolakodónak számítottam. Látod megint itt a szó, amiről írtam. ÉN MÁS VOLTAM. Bocsi. Látod kendőzetlenül feltört az, amitől más lettem. Végül is, ha írok legtöbbször valós a témám, csak a szereplők adatait szoktam megváltoztatni. Megérint az, ha valaki tud írni a lélek rezdüléseiről. Nyitott a jóra, látja a szépet, és nem fél a gonosztól. Köszönöm hogy olvashattalak.
Üdv
Ottilia

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.