Kitti: Karácsonyi ének

Decemberben, az utolsó tanítási napon, karácsonyi ünnepléshez készülődtek a negyedikesek. Mivel zenetagozatos osztályba jártak, hát muzsikát próbáltak. Az ünnep előtti hetekben minden nap bent maradtak az osztályban, hogy gyakoroljanak.
Az ünnep estéjén felcsendültek a hangok, a vendégek és a hallgató szülők csodálattal élvezték a játékot. Mikor vége lett, megilletődött csend fogadta a szép zenét. Majd taps, aztán megszólalt a tanító néni.
– Igazán nehéz most megszólalni, és méltó köszönetet mondani ezért az élményért. Köszönjük ezt a csodás ajándékot. A magam részéről, sokat gondolkodtam, mit adjak a szülőknek meglepetésként erre a napra, amit magukkal vihetnének a fa alá. Lapoztam klasszikusokat, nézegettem verseket és egyet sem találtam jónak, igazán jónak arra, hogy itt most elmondjam. De ma történt valami az osztállyal, és úgy gondolom ez a történet lesz a legszebb kincs, amit elküldhetek ma a szülőkkel, ajándékul.
A szülők kíváncsian várták a történetet, a gyerekek pedig el sem tudták képzelni mi az, ami történt ma velük. S Dóri néni akkor elkezdett mesélni.
– Ma délelőtt arra gondoltam, kéne pár fenyőágat vásárolni az estére, hogy szépen feldíszíthessük a tantermet. Meg is beszéltük a gyerekekkel, hogy tanítás után kimegyünk a piacra, hiszen két sarokra van tőlünk, gyorsan megjárhatjuk. Nosza, el is indultunk. Bementünk a piactető alá, de olyan sokan voltak, hogy az osztályt nem akartam magammal húzni a tömegbe. Ezért mondtam nekik, várjanak meg szépen ott szélen, mindjárt jövök, csak válogatok kicsit beljebb az ágak között. Ők szépen ácsorogtak, nem is lármáztak kicsit se. Nagyon elégedett voltam velük. Mielőtt választani indultam volna, még hallottam, ahogy a kofák beszélgetni kezdenek a gyerekekkel.
– Na, hát ti meg melyik iskolába jártok?
– Ide a Pécsibe. A Pécsi Sebestyénbe. Zenetagozatosok vagyunk - felelték ők. – Dóri nénivel jöttünk ágat venni.
– Aztán mit tanultok ti ott a zeneiskolában? Daloljatok nekünk valamit, hadd halljuk! – kérlelték őket az árusok.
– Á, most nem szabad – válaszolták a gyerekek és kissé nyüzsögni kezdtek, zavarba jöttek.
– Dehogyisnem szabad! – szóltak oda más pultok mögül is – Énekeljetek nekünk valami szépet!
A gyerekek zavartan egymásra néztek, majd Eszter, halkan elkezdett énekelni. Rögtön csatlakoztak hozzá még öten-hatan. Bátortalanul, halkan szólt a karácsonyi ének.

Isten gyermek, kit irgalmad
Közénk lehozott.
Angyaloknak énekével
Néked áldozok.

A többiek is mind nekiláttak, és a második versszakot, már az egész osztály dalolta. Ekkor hallottam meg távolabbról én is, és hátrafordultam, mi történik. Az osztályom, mind a húszan ott álltak a bódék előtt, és daloltak. Tíz lány és tíz fiú énekelt kipirult arccal.

Terjeszd fölém kezedet,
hogy az Isten szeretet
Töltse el ma szívem, lelkem
Jászolod tövén.

Aztán a harmadik versszaknál kétszólamúvá vált az ének. Mintha csak valaki vezényelte volna nekik. Tiszta torokból, hangosan, csodaszépen, zengő hangon töltötte be a piacot a gyönyörű gyermekhang. Az iskolában se énekeltek még ilyen szépen, és fegyelmezetten. Egészen meglepődtem, és csodálva néztem őket. Az utcán lelassítottak az autók, voltak, akik kiszálltak és beálltak a piac szélére. Bámulták kerek szemmel és hallgatták a gyerekeket.

Bár nem látom gyermek arcod
Szent vonásait.
Hiszem mégis rendületlen:
Hogy már te vagy itt.

És mosolygón fölfogod
Könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak
Trónusához én.

Isten gyermek nézd szívemnek
Forró vágyait
Boldogságot adni másnak
Nincs hatalma itt.

Csak Tenéked Istenem
Ó ha arcod megjelen
Áldott ostya szent színében
Boldog vagyok én.

A piacon megálltak az emberek, mind odafordultak, és mosolyogtak. Az utcáról is benéztek a járókelők, az élet egy pillanatra odatérdepelt az ének elé. A kofák szemében csillogott az öröm. Harsány, csengő fuvolaként szólt az ének. Borzongatóan édes dallama kettéváltan, ahogy a gyerekek altban és szopránban összeénekelték. Az egész piac őket figyelte. S egyszer csak jöttek a kofák, hozták az ágakat, almát és narancsot. Minden gyerek kezében volt már egy-egy fenyőág, mire a dalnak vége lett.
Egyetlen ágat sem kellett vennem, s ahogy mentünk ki a piacról, a gyerekek - talán ők is megérezték a csodapillanatot - ragyogó arccal kiabálták, ahogy haladtunk:
Boldog Karácsonyt! Boldog Karácsonyt! Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Istengyermek
Istengyermek, kit irgalmad
Közénk lehozott,
Angyaloknak énekével
Néked áldozok
Terjeszd fölém kezedet,
Hogy az Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem,
Jászolod tövén.
Bár nem látom gyermekarcod
Szent vonásait,
Hiszem mégis rendületlen:
Hogy már Te vagy itt.
És mosolygón fölfogod
Könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak
Trónusához én.
Istengyermek, nézd szívemnek
Forró vágyait:
Boldogságot adni másnak
Nincs hatalma itt,
Csak Tenéked, Istenem.
Ó, ha arcod megjelen
Áldott ostya szent színében,
Boldog vagyok én.
Betlehemi csillagodat
Ragyogtasd nekem,
Ki e sötét lelki éjben
Jászlod' keresem!
Add hitemnek fényedet,
Akkor biztosan megyek
S meg nem állok, míg a trónod
El nem érem én.
Szentségházad jászolához
Állok őrnek én,
Hogy ne bántson senki Téged
Már e földtekén.
Ó ha Téged sértenek,
Én szívembe rejtelek
S menedéket adok Néked
Mindhalálomig.

5396
Kitti - 2018. december 14. 17:44:50

Kedves Varonklári! Örömmel láttalak itt és köszönöm az olvasást! Ez a karácsonyi dal szívemnek nagyon kedves történet. Örülök, hogy tetszett!Rose

6081
varonklari - 2018. december 11. 08:14:57

Kedves Kitti!
Lapozgattam az írásaid között, nagyon örülök, hogy rátaláltam a Karácsonyi dalodra. Igazán szívhez szóló szép a történeted. A gyerekek azt a szeretetet, azt az ünnepi érzést adták át az embereknek, amelyek ott voltak legbelül a szívükben, csak ők kellettek hozzá, hogy ezt meg is érezzék. Van egy mondatod, amely számomra ezt jelentette: "az élet egy pillanatra odatérdepelt az ének elé"-nagyon szép gondolatod.
Nagyon tetszett, szeretettel gratulálok hozzá: KláriRose

5396
Kitti - 2017. november 28. 21:16:38

Én köszönöm Rita, hogy megtaláltad itt. Én örömmel adtam, de csak az tudja értékelni, akinek a szívében ott cseng a "dal". Szeretettel láttalak és köszönöm!!Rose

5396
Kitti - 2016. december 25. 17:59:23

Örültem Brigitta, hogy olvastál és szavaidnak még jobban! Köszönöm! Rose
Kit

4005
zelgitta - 2016. december 25. 17:10:26

A mostanában oly divatos " spontán" utcai zenei előadások mintájára énekeltek ezek a gyerekek, de ők sokkal szebben, emberibb, es tényleg spontán módon, a szeretet hangján az éneklés, az emberek és saját örömükre. Meltán lehetett büszke a tanítónéni tanítványaira.
Nagyon tetszett, Kitti.
B.

5396
Kitti - 2016. december 21. 08:06:08

Köszönöm, Edia! Neked is áldott, békés, szeretetteli ünnepet kívánok!
Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.