Horváthné S. Mária: Szemüveg: Hetedik történet (2017. március)
Pár éve, hogy barátkozom a pápaszemmel, ahogy mondaná a Nagyanyám. Akinek még akkor tájt olyan egyszerű, de hasznos "barátja" volt az okulárja.
Ahogy múlik az idő, mer a kórom vészesen siet ki tudja hová, és minek.
Szóval mostanság, egy lépés nem sok, de nem lehetek nélküle. Ha látni is akarok kell a szemüveg. Így hát kellő tisztelettel vagyok feléje, és viszem magammal, a kezem ügyében van éjjel, és nappal. A legjobb ha a fejemen tartom ráfnak. Kettős célt szolgálva, mert összetartja a frizurámat segíti a látásomat.
Volt már kalandom miatta, még a nyáron. Hirtelen jött egy zápor, és a szemüvegem feledve feltettem a fejemre az esőkabátom. Haladtam utamon könyvesbolthoz értem, jó ok az eső, gondoltam persze, hogy benézek. Kedvenc polcomhoz közeledve nem látva a szemüvegem keresve. Kilelt az összes veríték, most mi lesz nincs sehol, nélküle nem látom a betűket. Az eladó odajön, kérdezi: segíthet? Hát persze mondtam neki mérgesen válaszon helyettem könyveket. Nézett, és látva nem érti mérgemet elmondtam a lényeget.
Ő nevet, engem az őrület kerülget, és akkor a kezembe adta a szemüveget. Köszönöm félét motyogva, varázslónak gondoltam titokba.
Jót nevetünk, mert közben elmondta, hogy ott volt a szemüveg hátul a nyakamba.
A kapucni volt a vándorlás oka. Valahogy így vagyunk mi kettesbe én meg a szemüveg.
5555
Maria HS - 2017. július 06. 18:29:50

paltete ! Sajnálom, hogy csak most tudok tudok reagálni a kedves szavaidra.
Örülök, hogy olvastál köszönöm szépen.
Maria

3313
paltetel - 2017. március 19. 09:29:39

Kedves kir történet, ami bármelyikünkkel megtörténhet.
Tetszik írásod.

Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.