Horváthné S. Mária: Ünnepi mesék: Nyolcadik történet (2017. május)
Izgatottan készülődtem az ünnepekre. Jó előre megterveztem mindent, hiszen ez nem csak egy ünnep, nem titok, hogy most volt a szülinapom is. Ezért nagyon sok vendéget
vártam.
Elterveztem a menüt, a sütiket a desszertet, még ülésrendet is készítettem tréfásan kártyákkal. Ment minden mint a "karikacsapás". Előre ittam a medvebőrére, mert csütörtökön este, szokatlanul melegem volt. Akkor persze még gondolatban is kerültem annak a lehetőségét, hogy lázmérőt kéne keresnem.
Legyintettem biztosan jobban elfáradtam a keleténél. Reggelre jobb lesz.
Sajnos nem, annyi erőm nem volt, hogy kikeljek az ágyból, a lázmérő mérgesen 39' meleget
mutatott, sőt volt amikor feljebb kúszott. Gyógyszer, borogatás meg sem kottyant erőm elhagyott végleg, még ríni sem tudtam. Ügyeletes orvos segített átmenetileg szigorú ágyba maradást nem kellett hangoztatni. A vendégeimet értesítettem. Ketten ünnepeltünk a hívatlan vendéggel. Aki kajánul nézte a szenvedésemet. Lázálmomban arról mesélt, hogy milyen csodás minden falat, bájosak a vendégek.
Még mindig lábadozom, de az ünnepet bepótoljuk írták a vendégeim. Most ez a tény éltet, és nagyon várom a találkozást.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.